A játszma kezdetét veszi
A Salvatore kúria hangos női kacajtól volt hangos. Damon az Elenával töltött „remek” este után csillogó szemekkel lépkedett be az ajtón. A nappaliba érve Stefant látta meg néhány elégé ittas állapotban lévő hölgyemény gyűrűjében. Minden lány teste sebektől tündökölt, melyeket elborított a vér. Damon fintorogva sétált el a Twisterező „kiscsapat „mellett, majd egy pohár, bódító italt öntött magának.
-Áá, édes bátyám megjöttél, milyen volt az estéd?- Stefan kaján vigyorral fürkészte testvére arcvonásait – Gondolom, Elena remekül van. -Most, hogy említed, nincs ötleted, ki ébrezhette fel a ház szőke csillagát?- vonult közelebb a vámpír a szőnyegen viháncoló öccséhez. -Csak nem okozott bibit Rebekha? Tudod tartoztam neki annyival, hogy hagyom, hagy élje az életét. -Igen ostoba húzás volt Stefan! Bár, ha belegondolok, ez neked jól jött, nem igaz? -Nem értem, mire akarsz kilyukadni, én csak egy ártalmatlan cselekedet vittem végbe! – arcán undorító vigyor ült ki. -- Szánalmas vagy, és egész egyszerűen bolond! Nem gondolod, hogy nem kéne még jobban kivívnod annak az eszeveszett korcsnak a gyűlöletét?!Stefan felállva nézett egyenesen fivére szeme közé.
-Én biztonságban vagyok. Tudod, nálam az aduász! - Nos, Klaus sem annyira ostoba, amennyire gondolod, hamar rájön, hogy hol tartogatod elrejtve a kis famíliáját, csak sajnos akad egy kis bökkenő, egyesével fogja levadászni ennek az unalmas városnak a lakóit! -Értem már, mi aggaszt! Nem a város lakói, hanem csak egy bizonyos helyi érdekkel! Ennyire óvod a kis Elena életét? Most, hogy Klaus által megszabadultam a gyenge emberi érzéseimtől, nem érdekkel semmi! Érted? Semmi az égette világon! -Sajnálattal hallom, de figyelmeztetlek, ha Elenának vagy bárkinek, akit szeret, baja esik, a te baromságodtól, nem érdekel, hogy a testvérem vagy, saját kezemmel verek karót a szívedbe! - Damon szemeiben az erek majd szétrobbantak a feszültségtől, a tehetetlen dühtől. -Ezt most vegyem halálos fenyegetésnek?- Stefan arcáról nem tűnt el a levakarhatatlan ocsmány vigyor, mely tejesen kiült az érzéketlen képére. -Pontosan! -Majd meglátjuk! – Stefan önelégült mosollyal a képén, tért vissza a hölgyemények közé, és folytatta ott a vérengzést, ahol abbahagyta.Damon még fél percig nézte az előtte elterülő alakot, mintha egy ismeretlennel osztaná meg a fedélt a feje fölött, és nem az elviselhetetlen mártír, bambievő öcsikéjével, amilyen volt. Kabátját felkapva a kanapéról szedte kettesével a lépcsőfokokat, mihamarabb a szobájában szeretett volna lenni.
Igen méretes ágyán eldőlve kémlelte a plafont. Fejében a fogaskerekek szüntelenül forogtak.
Ha Stefan véghezviszi, amit eltervezett, akkor nincs biztonságban senki, legfőbbképpen a nő, akit szeret. Tűnődését, a zsebében lévő telefonja szakította félbe. Mosolyogva olvasta a nevet a kijelzőn.
-Bár alig egy órája váltunk el, édes, hogy hiányolsz! – búgott lágy hangon a telefonba. -Óó, Mr. Salvatore sajnálom, hogy elrontom negédes monológját, melyet nem nekem szánt, de sajnos, most nem tudom átadni az üzenetét a csodálatos, segítőkész Miss. Gilbertnek! -Klaus! – sziszegte, magából kikelve Damon a telefonba. - Bingó! Csak azért hívtalak, hogy tudassam, nem lesz további problémád Rebekával, és hogy közöljem, most, hogy megkaptam a barátnődtől azt, amit akartam, hamarosan újra felbukkanok viharos kis életetekben – majd csak a búgó hang jött a vonal túlsó végéről. -A francba! Már megint egy lépéssel előttünk jár! – dühöngve kapkodta magára dzsekijét, mint egy fúria viharzott ki a panzióból.Szélsebesen futott keresztül a kihalt utcákon, egy percre sem állt meg, míg a Gilbert házig nem ért. Nem törődve semmivel nyitott be az ajtón, de senkit sem talált a földszinten. Felsietve az emeltre, Elena szobájába benyitva, a lányt látta meg, sápadtan feküdni az ágyon, karjaiból egy-egy cső lógott ki, mely pirosan ragyogott a vértől. Elena mellett, egy cetli feküdt az ágyon.
A cetlin vérrel írva ez állt:
A játszma elkezdődött!A lányhoz lépve, simított végig hófehér arcán. Szörnyülködve nézte az önkívületben fekvő Elenát. Fájdalommal teli tekintettel próbálta keltegetni a lányt, aki meg se moccant az érintésétől. Mennyi fájdalmon ment keresztül tizennyolc évesen, és még most sem apad a megpróbáltatások sorozata, inkább gyarapszik.
Meggyőződve, hogy a lány nem halt meg, csak mélyen alszik, óvatosan takargatta be, és mászott mellé az ágyba. Mostantól egy percre sem hagyja magára!
T
Másnap reggel Damon elmélázva bámult ki az ablakon, várva mikor ébred fel Elena.
Egy órával később a vámpír megkísérelte felébreszteni a lányt, nyugtalanította, hogy egyhuzamban 10 órát alszik mozdulatlanul.
-Elena, Elena! – masszírozgatta a lány vállát, de semmit sem reagált. -Elena, ne csináld, kérlek! – Damon hangja egyre rémültebben csengett. A lány vállait megragadva rázta Elenát, de még mindig, mint egy szobor, feküdt az ágyon, mint egy napon megmerevedett hal.
Damonnek nem jutott eszébe más, mint egy igen drasztikus, de annál hatásosabb dolog. Ölébe kapva az eszméletlen lányt indult meg a fürdőbe, meg sem állva addig, míg a zuhany alatt nem álltak.
Megengedve a csapot, azonnal sugárba kezdett folyni a jéghideg víz.
Elena magához térve köhögött az arcába zúduló kellemetlen hőmérsékletű folyadéktól.
-Damon? – pislogott a lány értetlenül az arcát törölgetve.A férfi elzárva a csapot, ölelte magához a lányt.
- Hála égnek! Már kezdtem aggódni, hogy innen már csak a hullaházba vihetlek! -Remélem, még nem! De nem mehetnénk ki innen?- dadogta remegő testtel. - Kezdek nagyon fázni!Damon Elena köré csavarva két törölközőt, vitte ki a lányt, és ültette az ágy szélére.
- Muszáj kitalálnunk valami biztonságos helyet, vagy szólni a házi Potter lánynak, hogy kántáljon a házra valami bűbájt, ami megvéd téged és a többieket. Elena remegő ajkaival csak bólogatni tudott, míg egész teste remegett a hidegtől.
-De legalább Barbie Klausszal nem lesz több gondunk. Úgy látszik, Klaus a nagy rettenetlen, nem riad meg semmitől, még attól sem, hogy kivonja saját testvérét a forgalomból. -Klaus megölte Rebekát? -Gondolom, tudomást szerezett az öcskös tevékenységéről, mert ő volt az, aki a kedves barátnőnkből kihúzta a tőrt, és mivel szemmel tart téged, biztosan a fülébe jutott, hogy majdnem a saját testvére vonta ki a forgalomból az ő vérbankját – Damon Elena előtt guggolva dörzsölgette a lány karjait, hogy minél hamarabb felmelegedjen. -Nem tudom, hogyan tudnánk megfékezni Klaust? – Elena meggyötörten fúrta tekintetét az azúrkék szempárba. -Stefan lesz a megoldás – a lány értetlenül húzta össze a szemöldökét. -Mivel Stefinél vannak a koporsók, már csak azt kell kideríteni, hogy hol vannak, és felkelteni a többi Őst. Lemerem fogadni, hogy bosszúszomjasak lesznek, amint felébrednek, a hosszúra nyúló szunyókálásból. Csak hát, valahogy ki kéne játszani az őrült ripperünket! --Nem lesz könnyű, Stefan nem hiszem, hogy lesz olyan ostoba, hogy elvezessen minket az Ősökhöz. -Ki mondta, hogy megkérjük rá szép szóval? Először is, kifigyeljük, mikor mit hogyan csinál, ha nem jönne be, akkor jöhet a durvább módszer! A boszi – húzta ellenállhatatlan mosolyra a száját.Elena jobb kedvre derülve mosolygott a vámpírra.
-Kezdem unni, hogy mindenki az én vérem után sóvárog – állt fel az ágyról, és kutakodott a szekrényben száraz ruhadarabok után. -Én nem a véred után sóvárgok!- célozgatott a férfi, miközben Elena feje mellett vette szemügyre a holmikat, míg meg nem akadt a szeme egy sötétkék pánttalan mini ruhán. -ÚÚú! Ez nevezem igazán merész darabnak! Nekem ebben, mikor óhajtotta volna megmutatni csábos alakját, Miss. Gilbert? – vette ki a ruhát a szekrényből, és mérte a lányhoz. -Most miért? Nem lehetsz ennyire önző velem, hogy megfosztasz egy ilyen élménytől!Elena kihajolva az ajtón öltötte ki a nyelvét a férfira, és csukta vissza magára az ajtót.
Folytatás következik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése