6. A nem várt "vendég"

-           Nos kérésetekre előbb hoztam a folytatást:D Az elkövetkező napokban nem tudom milyen gyakorisággal tudok hozni frisst mivel már már a nyakunkon a karácsony és én még ajándék terén sehogy sem állok ráadásul a suliban ezerrel megy a vérszívás :( De igyekszem !!! Addig is élvezzétek ezt a részt, bye bye 
 

-          Mit fogsz tőlem kapni Elena Gilbert- a motor hangosan felbőgött majd száguldott 120-al Elena felé.

«

-Elena addig lemegyünk, a tóhoz megnézzük milyen a víz- Carolnie már el is tűnt az ajtóból Elenára hagyva a mosogatást.

Elena a mosogatót pakolta teli, amikor is lépteket hallott a háta mögött.

-Car ez aztán gyors volt- fordult hátra Elena és meg lepetésére egy azúr kék szempárral találta szembe magát, tulajdonosa karba tett karral állt előtte.

-Damon – szorult el a lány torka, amit most kapni fog nem fogja zsebre vágni. Sosem volt az a típus, aki megfutamodik, de a feszültség mely az előtte álló férfi testéből áradt igen csak megijesztette.

-Elena, ugye te sem gondoltad komolyan? – Elena lesokkolva várta, hogy a vámpír rá zúdítsa a haragját, amikor is Carolnie és Bonnie hangja hallatszott az ajtóban.

-Elena, na. ..óóóó- Carolnie ahogy meglátta Damont már oldalazott volna ki az ajtón ha Damon nem akadályozza meg.

-Nem, nem, nem, Ti ketten, veletek is beszélnem kell – küldött gúnyos mosolyt a két lány felé az ajtóban.

-        

 

-Kérem, hölgyeim fáradjanak a nappaliba, mert egy hosszú beszélgetésbe lesz részük. – a szőke vámpír a boszival a nyomában sétált be a helyiségbe míg Damon karjával jelezve Elenának, hogy menjen be ő is. Elena ledobva a konyharuhát a pultra, nagy sóhaj kíséretében, morcosan vetette le magát az egyik kényelmes fotelba. Damon a lány után sétálva vette le a dzsekijét és ült Elena foteljének karfájára, hogy mind 3-om lányt szemügyre tudja venni.

-A világon a legostobább ötlet volt az, hogy azt hittétek, hogy nem jövők rá mit terveztek. Mi a francot, képzeltél Elena? /kelt fel a karfáról és járkált fel alá/ Klaus téged akar, erre te mit csinálsz, tálcán nyújtod magad! Elment a józan eszetek?/ vette célba a némán ücsörgő Szöszit és boszit/ Bonnie rólad azt hittem több eszed van, mi a fészkes fenét csináltál volna, ha felbukkan Klaus? – Damon szinte vicsorogva szegezte a kérdést a boszorkánynak.

-Damon ne feszegesd a határt, mert ha felidegesítesz, azt hiszem, mint marionett bábú fogsz össze rogyni a padlón és azt nem szeretnéd ugye? Amúgy meg tudom védeni saját magam és Elena életét is, vagy azt hitted, hogy ha esetleg felbukkant volna, Klaus hagyom, hogy elvigye?- Bonnie közvetlenül a férfi előtt állt meg és nézet a szemeibe.

Elena közéjük állva akadályozta meg, hogy a vámpír fejét elvesztve támadjon a boszira, aki készen állt megbűvölni a férfit. Damon még percekig farkas szemet nézet a boszorkánnyal majd Carolnie szakította meg a nagy szem párbajt.

-Azt hiszem, ha már derékba tört a tervünk ideje visszamennünk, Tyler most küldött egy smst és rossz érzésem támadt. Damon rá érsz később is ki oktatni minket, de most azt hiszem, Bonnival elmegyünk. – karjánál fogva ragadta meg a boszit majd cibálta maga után fel az emeletre. Bonnie szemei szikrákat szórtak a vámpír felé, de hagyta barátnőjének, hogy elrángassa Damon elől.

-Legközelebb- kiáltotta Damon a lányok után. Elena figyelemre se méltatva a vámpírt sétált ki a házból, izmai pattanásig feszültek, percek alatt olyan feszültség gyülemlett fel benne, ha nem engedi ki a gőzt, akkor felrobban.

Miközben a stég felé sétált magában szitkozta a vámpírt, amiért tönkre tette a hétvégéjét. Út közben egy marék kavicsot vett a markába inkább a kavicsokon vezeti le a haragját, mint, hogy egy fülsüketítőt síkoltás hagyja el a száját. A stég végéhez érve egyesével hajigálta be a kavicsokat miközben minden dobás után azt kívánta bárcsak Damont hajíthatná bele így a tóba.

-Húúú- lopakodott Damon a lány háta mögé. Elena megijedve vesztette el egyensúly érzékét és nagy csobbanás kíséretében esett a tóba. Damon karba font kézzel nevetett miközben a lány teljesen elképedve bukkant fel a víz alól.

-Damon! – Elena kitrappolva a partra csavarta ki a vizet hajából és ruháiból.  A vámpír fülig érő vigyorral az arcán lépet a lányhoz.

-Azt hiszem így kivettek vagyunk- Elena fújtatva kerülte ki a vámpírt és sietett a házba, hogy minél hamarabb száraz holmit kapkodjon magára.

 A házba érve Carolniet látta maga előtt maga után húzva két óriási bőröndöt.

-Elena. – Car próbálta kuncogását vissza fojtani, de nem sok sikerrel.

-Ne mondj semmit!- utasította rendre barátnőjét.

-Mielőtt felmennél, mi elköszönünk- már ölelésre nyitotta karjait, de a lányon végig nézve inkább integetett egyet Elenának.

-Remélem nem bánnod, hogy nem ölelek meg, de csurom víz vagy- majd a visszafojtott nevetés utat tört magának. Bonnie is becsatlakozott a nevetésbe és együtt integetek Elenának az ajtóból.

-Tényleg itt hagytok?- kapott észbe Elena.

-Sajnálom Elena tényleg, de Tylernek szüksége van rám, nekem meg Bonnira, de jó kezekben hagyunk- mosolygott az ajtó felé ahol a fekete hajú görög fél isten lépkedett be.

-Sziasztok-, halk csapódással zárult mögöttük az ajtó.

Damon az ajtófélfának dőlve nézte a lány tetszetős alakját, melyet a vizes ruha még jobban kiemelt.  Elena összeszűkült szemmel legyintett egyet és trappolt fel a lépcsőn.

«

Elena egy kardigánt próbált magára ügyeskedni miközben a lépcsőről leérve Damont pillantotta meg maga előtt.

-Most komolyan? Azt hittem, hogy már elmentél- Elena leült a kanapéra és kioldódott cipő fűzőjével ügyetlenkedett.

-Nem megyek el, főleg most, hogy édes kettesben maradtam veled messze unalom falvától. – a lány mellé lehuppanva vetette hátra egyik kezét a kanapéra.

Elena oldalra fordította fejét. Eddig avval küzdött, hogy ne kelljen ki magából, de az imént elejtett hülye poén hatására minden kirobbant belőle.

-Elegem van érted! Én csak egy normális hétvégét akartam messze vérfarkasoktól, vámpíroktól egyéb ostoba természetfelettitől távol. Erre Te egyszer csak felbukkansz itt és tönkre vágsz mindent ráadásul miattad bele estem a tóba. Elegem van, érted? Nem tölthetek el egy normális napot úgy, hogy ne üldözne senki. Nem akartam mást csak a két barátnőmmel együtt tölteni két napot nevetéssel és szórakozással miközben nem foglakozom semmivel, nem rángódóm azon, hogy Klaus bármikor eljöhet értem. – Elena kezeit hajába túrva szipogott. – Szóval most kérlek, menj el. – lábai már a lépcsőt súrolták.

-Először is Carolnie vámpír, Bonnie meg boszorkány szóval igencsak bizáró lenne, ha nem természeti lényekkel lennél körül véve, amúgy meg te magad sem vagy hétköznapi. Másodjára nem érted meg, hogy mennyire fájna, ha elveszítenélek. Te vagy a legfontosabb dolog a világon. Fájna, ha elveszítenélek – Damon elkapta lány karját és maga felé fordította. – Harmadjára pedig nyugodj meg rendben. – Elenát magához vonva ölelte át, Elena karjait átfűzve a vámpír nyaka körül zokogott a vállába.

-Amúgy meg amikor utoljára itt voltam nem tudtam rendesen körül nézni, szóval, ha akarod, itt maradhatunk, de én is maradok, mert nem veszíthetlek szem elől. A végén képes vagy, hogy bele fulladj a tóba, ahogy az előbb elnéztem igen ingadozó az egyensúlyod. – Elena felnézve Damonra húzta mosolyra a száját, majd egy nagy puszit nyomott a megdöbbent vámpír arcára. Haragudott a férfira, de mindig jó kedvre tudta deríteni. Elengedte a férfit és lépdelt fel a lépcsőn.

-Héj most hová mész? Azt hittem örülni fogsz, hogy maradhatsz?- Damon értetlenül nézett a lány után.

-Csak át veszem a cipőm. – a vámpír kíváncsian várt, hogy mire is készül a lány.

Folytatása következik…