Képzeletbeli end game 4.

Egy kis infó. A sztorinak még lesz 2-3 része, lehet, hogy egyik másik fejezet nem lesz túl izgalmas de ennek a történetnek az a lényege,hogy mindenki happy legyen, de ígérem a vége az megdöbbentő és váratlan lesz :DDDD. Más, jövő héttől folytatódik az oneshotom mely következő része izgalmas lesz, sok Damonnel. Remélem fel csigáztam mindenkit:DD 

4 hónappal később…

„ Hónapok óta tartó kutatás során mindig csak egy kicsit kerültünk közelebb az igazsághoz a terhességemmel kapcsolatban. Damon mindennap - órákon keresztül beszélt telefonon Bonnival, és Rickkel, hogy érdeklődjön, mit találtak. Még most is kétségei támadtak a gyerek apaságával kapcsolatban. Boldog volt, és örült a szívem alatt növekvő kicsinek, de addig nem tudta elfogadni, amíg ki nem derül az igazság. Már nem rágódtam ezen, túlléptem rajta, hiszen tudtam, hogy ennek a csöppségnek Damon az apja. „
/Elena gondolatai/

Kekszet majszolva meredt a távolba a lány, amikor is hátulról valaki hirtelen átölelte.

-Min gondolkozol? - kérdezte a bársonyos hang, a forró lehelet a fülét csiklandozta.

-Semmin – fordult meg a lány, és nézett a férfi, kíváncsiskodó szemeibe.

-Elena, sosem tudtál füllenteni! – húzta száját egy féloldalas mosolyra.

-Pedig tényleg semmin – majd kibontakozott az ölelő karok közül, ahol otthon érezte magát.

Mégsem mondhatja el, hogy azon törte a fejét, hogy milyen ostobának fogja érezni magát a férfi, amikor bebizonyosodik, hogy az apróság a pocakjában az övé.

-Most hazamegyek, rég mozdultam már ki a négy fal közül, meglátogatom az öcsém – majd meg sem várva a választ, kisétált a kocsijához. 

Utált távolságtartóan viselkedni a vámpírral, de amióta kételyei támadtak a hűségét és a szerelmét illetően, nem tudott csak elsiklani ezek fölött a dolgok felett. Lassan, óvatosan vezetett, a biztonsági öv nem igazán volt kényelmes, ahogy minden egyes kanyarban, vagy fékezésnél, befőttes gumiként rántotta vissza az ülésbe. 

Leparkolt a Gilbert ház előtt, és vette az irányt a jó, öreg tölgyfaajtó felé.

-Hahó, van itthon valaki? – kérdezte, ahogy egyre beljebb lépkedett a nappali felé.

-Elena! – bukkant fel hirtelen Jeremy a hűtőszekrény mögül.

-Jer! – majd szorosan összeölelkeztek, mint akik ezer éve nem látták volna egymást miközben csak 2 hete.

-És, hogy érzed magad? Egyre szebben gömbölyödsz! – poénkotta el Jeremy.

-Pompásan – a nem túl őszinte mondatra a fiú rögtön felkapta a fejét, és nézett a nővérére.

-Kérdeznem sem kell, hogy tudjam, Damon viselkedése nyugtalanít.

-Ennyire látszik? – kérdezte Elena összeszűkült szemekkel.

-Még a vak is észrevenné, csak az a pöcs az, akinek nem szúrja ki a szemét. Pedig teljesen nyílvánvaló, amúgy én rögtön megkaróztam volna a helyedben, hogy mer kételkedni!

 Elena nevetéstől rázkódott, erre volt szüksége, napok óta most érezte magát felszabadultnak.

-Köszi, Jer! Azt hiszem, lefekszem, mostanság mindenhol el tudnék aludni – mosolygott öccsére, majd egy puszit nyomva arcára felsétált kis birodalmába. 

Az óriási ágyba kinyújtózva feküdt be Elena, majd a meleg pihe puha fehér paplant védelmezően borította magára. Az álom gyorsan jött el a lánynak, nem gondolva semmire, csak a nyugalomra.

Álmából egy meleg érintés ébresztette fel. Hátához közel simulva, ölelte át valaki.

-Azt hittem, hogy túlságosan elfoglalt vagy - mondta a lány csukott szemekkel.

-Bonnienak sikerült rájönni az igazságra – súgta lágyan a lány fülébe.

-Ahammm és ..mit sikerült … kiderítenie? - kérdezte álmosan Elena.

-A hasonmások természetfelettiek, nem szokványos emberek, így rájuk nem vonatkoznak a törvények. Azért tudtál teherbe esni Tőlem, mert hasonmás vagy, rád másként hatnak a természet szabályai – súgta férfi Elena fülébe.

-Most már hiszel nekem? – kérdezte Elena.

-Idáig is hittem, de muszáj volt megbizonyosodnom, kiderítenem az igazságot. Sajnálom, hogy megkérdőjeleztem az irántam érzet szerelmedet. Szeretlek!

-ÉN is! - válaszolta Elena, majd mély álomba zuhant.