Nevetni mindig jó dolog :D

Képzeletbeli end game folytatása 5.

Lehull a lepel : D

„Kislányként mindig is egy nagycsaládról álmodoztam, de amikor beleszerettem egy vámpírba, kész voltam lemondani róla, és most alig 18 évesen, egy új élet növekszik a szívem alatt. Senki nem gondolta volna, hogy egy vámpír teherbe ejthet valakit. Az ismert szabály, miszerint vámpírtól embernek nem lehet gyereke, téves. Hasonmás vagyok, természetfeletti, rám a szabály nem vonatkozik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon anya leszek, de nem bánom. Mai napon tudjuk meg, hogy fiúnk vagy lányunk lesz, de engem csak az érdekelt a legjobban, hogy egészséges legyen.  Gondolataimból egy aprócska kis rúgás zökkentett ki.”

/Elena gondolatai/ 

-Azt hiszem, hogy fiú lesz – mondtam a kezemet szorongató Damonnek.

Kezét óriási pocakomra tettem pontosan oda ahol az előbb a kicsi megrúgott.

-Én egy kislánynak is örülnék – mondta mosolyogva, majd végigsimított pocakomon.

A vizsgáló ajtaja nyikorogva kinyílt, és Matilda mosolyogós arca bukkant fel mögüle.

-Elena készen állsz? – kérdezte majd kitárta előttem az ajtót.

-Na, most kiderül, melyikünknek lesz igaza! - mondta Damon.

-Igen. Hogy van Matilda néni?- kérdezte a lány a nővérkétől, akivel az idő során összebarátkozott.

-Köszönöm jól, de ezt én is kérdezhetném tőled Tündérkém! 

Elena Damonnel a nyomában sétált be a kis helyiségbe.

-Ááá, a kedvenc betegem! – köszöntötte a lányt az orvos. - Hogy vagyunk?  Nyugalom apuka! - szegezte tekintetét a nyugtalanul várakozó Damonre.

-Most megnézzük, minden rendben van-e – mondta az orvos.

Matilda már felkente a kék zselét Elena pocakjára, majd az orvos a kis kütyüvel a kezében, irányítgatta a műszert, hogy kiderüljön, amiért ma idejöttek. 

-Igen eleven kisbaba – mosolygott Elenára.

-A lényeg, hogy egészséges legyen - mondta a lány.

-Természetesen  – válaszolta a doki.

-De nézzük a kismama eredményeit is! Nincs vérszegénység, vas hiány. A vérnyomása kissé magas, kerülje a konfliktusokat, és pihenjen sokat! Testsúlya megfelelő… Most jöjjön a pici! Először is megmérjük a baba fejkörméretét, hogy megtudjuk mekkora a kis lurkó, megfelel-e a korához – az orvos méricskélni kezdett a monitoron.

-Nagyon jó, tökéletes! Most megnézzük a gerincét, és a végtagokat, és ha úgy fekszik a baba meg tudom mondani a nemét, ha érdekli önöket.

-Igen, szeretnénk tudni- mosolygott a lány a vámpírra.

-A gerince rendben van, miden végtagból 2 - mosolygott a párra. - Megfelelő a kicsi fejlődése! És nézzük, felfeddi magát az apróság vagy nem! - az orvos a műszerrel körözni kezdet a lány termetes pocakján.

-És meg is van! Örömmel közölöm, hogy kislány! – közölte a doktor, kezével mutogatva az ultrahangos felvételen. 

Majd kihangosította a baba szívverését. Damon szorongatta a lány kezét, és meghatódva nézték együtt a monitoron a kis szívet, mely úgy vert, mint egy kolibri. Damon elérzékenyülve hallgatta a baba szívhangját, mintha egy tam-tam dobott vertek volna a füléhez közel, kellemes borzongás futott végig a hátán. Elengedve Elena kezét, simogatni kezdte a lány pocakját. 

-Egy életerős kislány, és a kismama is makkegészséges! Gratulálok mindkettejüknek! - szólt a doki – majd kinyomtatta a felvételeket és a leendő apuka kezébe nyomta.

-A következő kivizsgáláson találkozunk, ami jövő hónap 20-án lesz, és pihenjen sokat, ne emeljen nehezet, semmi stresszhelyzet, értette? – intett mutatóujjával a doktor a lány felé.

-Értettem! És akkor, tényleg minden rendben van a kicsivel? Nincs semmi baja? A gerincével, a szívével vagy egyéb dologgal? - kérdezte aggodalmaskodva a lány, ficánkolva az ágyon.

-Minden rendben van, ne aggódjon, teljesen egészséges! - válaszolta meg a doki Elena kérdését.

-Köszönünk mindent! – rázott kezet a két férfi.

Elena Matilda segítségével lemászott az ágyról, elköszönve az orvostól és a nővérkétől, sietek ki a vizsgálóból.

A folyósón nem voltak sokan, csak néhány ápoló lézenget.

Damon szembefordult Elenával, és óriási mosoly kíséretében nyomott egy puszit Elena pocakjára, majd a lány ajkaira is. 

-Én megéreztem, hogy kislány lesz a kis pocaklakó - simogatta meg a lány pocakját.

-Én egy kisfiút szerettem volna, akinek olyan gyönyörű azúrkék szemei vannak, mint az apjának! – nézet a kék szemekbe.

-Én örülök, hogy kislányunk lesz, mert olyan szép, és csodálatos lesz, mint az a nő, akit teljesen szívemből szeretek! – cirógatta meg a lány arcát.

-Viszont most, hogy tudjuk, hogy kislányunk lesz, nem gondolod, hogy elmehetnénk vásárolni, mert eddig az volt a kifogásod, hogy amíg nem tudjunk milyen nemű, felesleges bármit is vennünk – szemei a határtalan örömtől csillogtak.

-Most, ha nem vagy fáradt, akkor el is mehetnénk! Mit szólsz? – segített Elenának, amíg a lány felvette a kardigánját.

-Remek ötlet! - majd a parkoló felé siettek, ahol kocsiba szállva vették az irányt a hatalmas bevásárló centrum felé.

Folyt....

Még 2 nap..

Sziasztok! 

Még 2 nap és lezárul a közvélemény kutatás. Aki nem szavazott még az ne felejtsen el! :D 

A karácsonyi oneshot dec. 23.-án fog fel kerülni. 

Más. Két sztori is fut az oldalon, az egyik a Képzeletbeli end game ami előre láthatóan jövő hét közepén fog befejeződni, a másik a folytatásos történet amit ti kértetek és próbálom minél hamarabb hozni. 

Aki úgy érzi, hogy jó érzéke van a videó készítéshez vagy megpróbálkozik az írással de nem tudja hova ki tenni vagy szeretné, hogy mások is elolvashassák és ha elküldi nekem a budaimaria27@gmail.com - ra én nagyon szívesen ki teszem. 

Sokan jelzitek chatben, hogy várjátok a részek folytatását, de megkérnélek titeket, hogy írjátok meg észrevételeiteket egy-egy rövid hozzászólásban, mit szeretnétek mit hiányoltok stb. Várom  a pozitív, negatív véleményeket is.

A következő rész szerda vagy csütörtök felé érkezik.

További szép napot!!!:DDDDDD

4.Defan fight

Defan fight 

Damon, miután megérkezet a Salvatore panzióba, útja nem máshoz vezetett, mint az ő kis ital bárjához.  Kedvenc whiskyéből egy nagy adagot töltött, majd elnyújtózva foglalt helyet a sötét színű bőrkanapén, lábait a kis dohányzó asztalon pihentette. Aprókat kortyolva az italból, meredt a kandallóban ropogó tűzbe. Megmosolyogtatta a tegnapi nap emlékei, ahogy Elena próbálta a rakoncátlan fürdőlepedőjét magán tartani. Emlékeiben való merengését öccse zavarta meg, aki magát kiszolgálva az erős italból ült le fivérével szembe az egyik karosszékbe. 

-Nocsak, csak nem volt valakinek egy jó estéje?  Remélem, Elena azért most már vadabb lett az ágyban! – poharát egy húzásra kiitta. Damon nem húzta fel magát, inkább belement a szópárbajba.

-Remek estém volt, nem is tudtam, hogy Elena milyen tehetséges lepedőakrobata, de gondolom, nem kell ecsetelnem, hiszen te is tudod nem? Vagy veled nem volt ennyire szenvedélyes? – az italpulthoz nyúlt és elemelte a Bourbonos üveget, és teleöntötte a poharát. Stefan egy démoni vigyort küldött testvére felé.

-Örülök, hogy jól sikerült az elmúlt estéd, ha majd visszaszerzem, akkor majd megtekintem az újonnan tanult technikáját! – majd ő is a kezébe vett egy üveg skótwhiskyt.

-Jaj, öcsi nem tudom, miből gondolod, hogy visszaszerzed Elenát, mert nem hiszem, hogy egyhamar megbocsát, amit tettél vele, amire a gazdád utasított! Rég elvesztetted!

-Csak nem attól félsz, kedves bátyám, hogy a végén megint engem választ? – előre hajolva a székből húzta pimasz mosolyra száját.  – Végül is mindig én kerülök ki győztesül, ezt ne felejtsd el! 

Damon összeszűkült szemekkel figyelte öccsét, szemeiben nem látta emberségének halvány szikráját sem.  

-Lehet, hogy most te vagy a város félelmetes, vérszomjas ripperre, aki egy korcsnak lett a pincsikutyája, de Elenát már egy kicsit sem érdekled! – felállva, üres poharát az asztalra rakva, fordult öccse felé.

-A szívében a helyedet már rég én vettem át!  – majd kisétálva a nappali küszöbéről szólt vissza testvérének. – De azért mondd meg őszintén, mi lesz akkor, ha visszanyered emberséged egy kis reménysugarát és ráébredsz, hogy a nő, akit szerettél, velem van, akkor is úgy fogod gondolni, hogy te nyertél? – Stefan azonnal testvére nyakának ugrott és vérben forgó szemekkel köpte ki a szavakat fivére arcába.

-Mindig én fogok győzni, ne feledd el! – ezzel Damont a lépcső felé hajította.

Damon felpattanva, nyakánál megragadta öcsét, majd a szoba túlsóvégébe dobta. A vámpír, ahogy földet ért, a ripper püfölni kezdte. Stefan szája és jobb szeme felett felszakadt a bőr. Damon minden eddigi dühét rázúdította testvérére. Stefan lábát meglendítve rúgta gyomorszájon Damont, aki kandalló peremének ütközve esett a földre.  Másodpercenként változott a felállás a két testvér között. Stefan kihasználva csekély előnyét, az asztalhoz suhant, és elvette az egyik ott felejtett karót. 

-Azt hiszem, lassan fel kéne tennünk az i-re a pontot, nem gondolod fivérem?! – Stefan az egyik kezéből, a másikba dobálta a gyilkos eszközt. Damon szája széléről letörölve a vért állt fel, és kacagott Stefan képébe.

-Tényleg azt hiszed, attól, mert újra emberi vért fogyasztasz, erősebb is lettél? – sétált a nappali boltíve alá. – Mindig is az én bambievő kisöcsém maradsz, aki fél bármit is tenni!  

Stefan, egy jól irányított mozdulattal dobta a karó hegyes végét egyenesen bátyja szíve felé. Damon időben elhúzódva röhögött Stefan képébe.  A vámpír arcáról azonnal lefagyott a mosoly, ahogy megérezte a vér szagát a levegőben, hátrafordulva Elenát pillantotta meg, akinek a hasában az imént neki szánt karó állt ki.

Elena szótlanul állt a nappali előtt. Lassan nézett le, és látta meg a karót, mely belefúródott a testébe. A lány szája szélén kibuggyant a vér majd, mint kártyavár omlott össze.

Damon, azonnal a lányhoz suhant, és szemügyre vette a karót, mely mélyen fúródott Elena hasába. A vámpír óvatosan kihúzta a fadarabot, majd feltépve csuklóját nyomta az eszméletlen Elena szájához. Damon körülnézett, de Stefan hűlthelyét látta csak. A férfi felkapva a lányt, sietett a szobájába.

Damon lefektette Elenát, akinek a sérülése lassan kezdett begyógyulni. A lány arcát cirógatva várta, hogy magához térjen. Elena nehéz szemhéjaival küzdött, hogy minél hamarabb fel tudjon kelni.

-Hogy érzed magad? – kérdezte Damon, miközben egy tincset tűrt a lány füle mögé.

Elena egyik kezével a fejét fogva nyitotta ki szemeit.

-Úú! Iszonyatosan sajog a fejem! - ült fel óvatosan, és dőlt neki a fejtámlának.

Damon, féloldalas-mosolyát bevetve, reagált a lány reakciójára. 

Elena a pólóját vizsgálgatva nézett a vámpír szemébe.

-Ugye tudod, hogy ez volt a kedvenc felsőm, és jobban tetszett egy hatalmas lyuk nélkül?- mint egy kisgyereknek úgy görbült le a szája széle.

A vámpír elnevetve magát, szórakozott a lány aggodalmán.

-Sajnálom, ami az előbb történt! - szánakozva nézett Damon Elenára.

-Tudod, egy sziának jobban örültem volna, amikor beléptem ide, a felém repülő karó egy kicsit sokkolt! – mászott ki a lány az ágyból.

-Azt én kaptam volna, nagyon sajnálom, nem is hallottam, hogy valaki van a házban! – mentegetőzött Damon, miközben a lányt figyelte.

-Semmi baj! Jól vagyok, hála neked. Kezdek hozzászokni – egy fura grimaszt eleresztve válaszolt Elena.

-Minek is köszönhetem, hogy beugrottál hozzám? Kitalálom, csak nem hiányoztam? – szemöldökét fel-alá ráncigálva figyelte Elenát.

Folytatása következik….

Képzeletbeli end game 4.

Egy kis infó. A sztorinak még lesz 2-3 része, lehet, hogy egyik másik fejezet nem lesz túl izgalmas de ennek a történetnek az a lényege,hogy mindenki happy legyen, de ígérem a vége az megdöbbentő és váratlan lesz :DDDD. Más, jövő héttől folytatódik az oneshotom mely következő része izgalmas lesz, sok Damonnel. Remélem fel csigáztam mindenkit:DD 

4 hónappal később…

„ Hónapok óta tartó kutatás során mindig csak egy kicsit kerültünk közelebb az igazsághoz a terhességemmel kapcsolatban. Damon mindennap - órákon keresztül beszélt telefonon Bonnival, és Rickkel, hogy érdeklődjön, mit találtak. Még most is kétségei támadtak a gyerek apaságával kapcsolatban. Boldog volt, és örült a szívem alatt növekvő kicsinek, de addig nem tudta elfogadni, amíg ki nem derül az igazság. Már nem rágódtam ezen, túlléptem rajta, hiszen tudtam, hogy ennek a csöppségnek Damon az apja. „
/Elena gondolatai/

Kekszet majszolva meredt a távolba a lány, amikor is hátulról valaki hirtelen átölelte.

-Min gondolkozol? - kérdezte a bársonyos hang, a forró lehelet a fülét csiklandozta.

-Semmin – fordult meg a lány, és nézett a férfi, kíváncsiskodó szemeibe.

-Elena, sosem tudtál füllenteni! – húzta száját egy féloldalas mosolyra.

-Pedig tényleg semmin – majd kibontakozott az ölelő karok közül, ahol otthon érezte magát.

Mégsem mondhatja el, hogy azon törte a fejét, hogy milyen ostobának fogja érezni magát a férfi, amikor bebizonyosodik, hogy az apróság a pocakjában az övé.

-Most hazamegyek, rég mozdultam már ki a négy fal közül, meglátogatom az öcsém – majd meg sem várva a választ, kisétált a kocsijához. 

Utált távolságtartóan viselkedni a vámpírral, de amióta kételyei támadtak a hűségét és a szerelmét illetően, nem tudott csak elsiklani ezek fölött a dolgok felett. Lassan, óvatosan vezetett, a biztonsági öv nem igazán volt kényelmes, ahogy minden egyes kanyarban, vagy fékezésnél, befőttes gumiként rántotta vissza az ülésbe. 

Leparkolt a Gilbert ház előtt, és vette az irányt a jó, öreg tölgyfaajtó felé.

-Hahó, van itthon valaki? – kérdezte, ahogy egyre beljebb lépkedett a nappali felé.

-Elena! – bukkant fel hirtelen Jeremy a hűtőszekrény mögül.

-Jer! – majd szorosan összeölelkeztek, mint akik ezer éve nem látták volna egymást miközben csak 2 hete.

-És, hogy érzed magad? Egyre szebben gömbölyödsz! – poénkotta el Jeremy.

-Pompásan – a nem túl őszinte mondatra a fiú rögtön felkapta a fejét, és nézett a nővérére.

-Kérdeznem sem kell, hogy tudjam, Damon viselkedése nyugtalanít.

-Ennyire látszik? – kérdezte Elena összeszűkült szemekkel.

-Még a vak is észrevenné, csak az a pöcs az, akinek nem szúrja ki a szemét. Pedig teljesen nyílvánvaló, amúgy én rögtön megkaróztam volna a helyedben, hogy mer kételkedni!

 Elena nevetéstől rázkódott, erre volt szüksége, napok óta most érezte magát felszabadultnak.

-Köszi, Jer! Azt hiszem, lefekszem, mostanság mindenhol el tudnék aludni – mosolygott öccsére, majd egy puszit nyomva arcára felsétált kis birodalmába. 

Az óriási ágyba kinyújtózva feküdt be Elena, majd a meleg pihe puha fehér paplant védelmezően borította magára. Az álom gyorsan jött el a lánynak, nem gondolva semmire, csak a nyugalomra.

Álmából egy meleg érintés ébresztette fel. Hátához közel simulva, ölelte át valaki.

-Azt hittem, hogy túlságosan elfoglalt vagy - mondta a lány csukott szemekkel.

-Bonnienak sikerült rájönni az igazságra – súgta lágyan a lány fülébe.

-Ahammm és ..mit sikerült … kiderítenie? - kérdezte álmosan Elena.

-A hasonmások természetfelettiek, nem szokványos emberek, így rájuk nem vonatkoznak a törvények. Azért tudtál teherbe esni Tőlem, mert hasonmás vagy, rád másként hatnak a természet szabályai – súgta férfi Elena fülébe.

-Most már hiszel nekem? – kérdezte Elena.

-Idáig is hittem, de muszáj volt megbizonyosodnom, kiderítenem az igazságot. Sajnálom, hogy megkérdőjeleztem az irántam érzet szerelmedet. Szeretlek!

-ÉN is! - válaszolta Elena, majd mély álomba zuhant.

a továbbiakban ...

Többen kértétek,hogy folytassam az oneshotot :D és hát elsősorban a ti véleményetek a döntő így majd jövő héttől új részekkel fogok/ fogunk jelentkezni. Nem biztos,hogy 2-3 naponta tudok újat hozni mivel a kedves tanáraim nagyon szeretik a tanulóknak a vérüket szívni a szünet előtt, és el halmoznak nehezebbnél nehezebb dolgozatokkal. :( 


Ui: nagyon jól esik, hogy egyre többen látogatjátok az oldalt. :DDDD Teszek ki egy szavazást, majd nézzétek meg és szavazatok! Előre is köszönöm 

3. Zuhanyzós folyt.

Zuhanyzós rész folytatása közkívánatra

Elena, amint végzet a fürdőben, indult be a szobába, ahol Damon elnyújtózva feküdt a pihe- puha párnák közt.

-Nos, hogy döntesz? –ismételte meg a kérdést csibészes félmosolyával.

A lány az ágyához ment, és igazgatni kezdte a paplant, de nem sok sikerrel, mert a férfi rajta feküdt.

Minden erejét összeszedve rántott egyet a takarón, majd Damon, a nem várt mozdulattól, legurult az ágyról a kemény padlóra.  

-Ha maradni akarsz, ott a padló! – a lány szeme szikrákat szórt a vámpír felé.

-Áuuu! - a vámpír, sajgó fejét fogva támaszkodott fel az ágy szélére.

Elena bebújt az ágyába, miközben nevetett Damon arckifejezésén.

-Tudod, rossz házi gazda vagy!  – majd fejét dörzsölgetve, küldött egy szívdöglesztő mosolyt a lány felé, hátha meggondolja magát, és az ágyába engedi.

-De vigyázz! Ha sokat ficánkolsz, akkor a végén leesik a törölköződ!  – mondta Elena, még mindig fülig érő vigyorral az arcán. - És elfogadom a tény megállapításodat! - majd kuncogását próbálta a párnába fojtani.

-Ááá, értem mire megy ki a játék! Ha szeretnéd, hogy fedetlenül álljak előtted, akkor azt mondd! - majd felállva igazgatta magán a fehér fürdőlepedőt.

 Elena arcáról lefagyott a mosoly, arca kipirosodott, ahogy tombolt benne a düh.

-Eszedbe ne jusson!  – válaszolta a lány kimérten.

Damon szemét forgatta, majd visszafeküdt a földre.  Elena megsajnálta a vámpírt, hogy leküldte a hideg padlóra, végül is miatta alakult ki ez a helyzet.  Az egyik párnát, és egy takarót dobott le a férfinak, mely halk puffanással landolt a férfi mellkasán. Damon kacér mosollyal az arcán mutatta fel a párnát.

-Köszi! Igazán nagyon kedves tőled! – mondta kis szarkazmussal a hangjában.

Az a tudat, hogy Damon alig egy karnyújtásra van tőle biztonságot adott a lánynak. 

Az álom, mint könnyű szellő jött el a lány szemeire. Álmában minden más volt, boldogsága határtalan. Amit a való életben nem tehetett meg úgy, hogy ne bántson meg senkit, azt álmában élte ki.

 A Salvatore panzió nappalijában volt, szenvedélyes csókot váltva Damonnel. Nyelvük örömtáncot lejtett, a férfi keze felfedezőútra indult, lassan óvatosan simított végig a lány oldalán végig a felsőjének aljáig, majd a textilt felgyűrve bújtatta ki a lányt a felesleges ruhadarabból. Elena egyesével gombolta ki a gombokat, miközben Damon már a nyakát csókolgatta, a kellemes érzéstől a lány zihálni kezdet.  Elena mindkét kezével túrt a férfi éjfekete hajába. A vámpír az állán végighaladva a szájáig, nyomott egy érzelmekkel teli csókot a lány puha ajkaira. Vad csókcsatából kibontakozva, a vámpír két kezébe fogta a lány vágytól csillogó arcát.

-Szeretlek! - majd a kecses nyakat végigcsókolva folytatta útját a lány mellkasáig.

-Én is szeretlek Damon!  – az után a férfi ajkai után kapott.

 A lány nem is gondolva, hogy az imént kimondottakat, nem csupán álombeli képe mondja.

 A szoba csendjét Elena hangja törte meg.

-Damon!

 A vámpír, neve hallatára, azonnal felkelt, és felülve látta, hogy a lány még mindig alszik. Értetlenül pislogott maga elé, fejében ezernyi kérdés cikázott, majd visszahajolva a párnára, hallgatta a lány szuszogását, mely, mint altatódal kerítette uralmába, és merült mély álomba.

Elena másnap forgolódva ébredt káprázatos álmából. Sosem gondolta volna, hogy képzeletben ennyire vad, és erős érzelmeket érez Damon iránt. De nemcsak képzeletben, amikor a vámpír a közelében van, pulzusa szaporább lesz, a vére meglódul. 

A férfira gondolva kúszott az ágy széléhez, kíváncsian nézte a földön alvó vámpírt. Damon kócos haja összevissza állt, mint egy szénaboglya, de ez sem rontott a férfin. Elena szemeivel végigpásztázta a vámpír izmos meztelen felsőtestét.

Damon érzékelte, hogy valaki figyeli, majd reflexszerűen rántotta meg a lelógó paplan sarkát, majd a lány a férfin landolt.

A férfi mosolyogva nyitotta ki a szemeit, és nézet a lány zavart tekintetébe.

-Már kellemesen indul a reggelem, ha tudom, hogy így köszöntesz! Akkor talán meggondolom, hogy mostantól itt aludjak! - majd Elenát a derekánál fogva ölelte át, minél szorosabban.

Elena karjaival próbálta megtámasztani magát, de a férfi, erős tartása nem engedte.

-Jaj, ne viccelj már! És ha megengednéd, most felkelnék!  - majd megpróbálkozott kibontakozni Damon karjai közöl.

-Nem, nem engedem meg!  – egyik kezével végigsimított a lány arcán – El tudnám képzelni..…

Mondandóját egy kopogás szakította félbe. Elena az ajtó felé kapta fejét.

-Elena, fent vagy már? – kérdezte Ric az ajtó mögül.

-Persze - majd Elena, Damonról felkelve, húzta fel magával a férfit, és lökdöste a fürdőbe.

A férfi mosolyogva próbálta a lány apró erőkifejtését gátolni, de feladta a harcot, és szófogadóan ment a fürdőbe. A lány a kezébe nyomta a megszáradt ruhákat, majd a vámpírra zárta a fürdő ajtaját. Elena az ajtóhoz siettet miközben az ajtó már nyitódott.

-Miben segíthetek? -kérdezte a lány hajába túrva.

-Már megint kifogott rajtam a kávéfőző!  – majd halk kuncogásba kezdet.

Elena is nevetni kezdett, amióta Ric velük élt, egyszer sem tudott segítség nélkül boldogulni a kávéfőzővel.

-Máris lent vagyok! - Ric megfordulva cammogott le a lépcsőn, miközben Elena becsukta az ajtaját, és behunyt szemel támaszkodott neki.

-Hol is hagytuk abba? -kérdezte a vámpír két karjával a lány fejénél támaszkodva.

Elena kinyitotta a szemeit, és az azúrkék szempárral találta szembe magát. Ajkaik alig pár centire voltak egymástól. A lány összeszedve magát, mielőtt őrültséget csinál, bújt ki Damon karja alatt, majd az ablakhoz sétál és szélesre kitárta.

-Köszönöm, hogy beugrottál! Felejthető élményben volt részem! - majd pimasz mosolyra húzta a szája szélét.

 Damon féloldalas vigyorral a képén állt meg a karba font lány előtt.

-Ne hidd, hogy itt végeztünk! – majd eltűnt.

Bejelentés...

Tegnap váratlanul a rendszerem bemondta az unalmast , és én h.lye fejem el nem mentettem az írásaimat,így kezdhetem előröl. Szerencsére emlékszem mit írtam így a zuhanyzós rész folytatása késő estére várható.


Marie

A zuhanyzós rész folytatásáról

A zuhanyzós rész folytatása kedden vagy szerdán felkerül :DDDDDD

Képzeletbeli end game 3.

Orvosnál…

A várakozás lassan felemésztette a lány minden türelmét. A váróban nem sokan voltak, a zöldre mázolt falak, és az ablakokon logó sárgás függönyök hatására Elenát, kisebb rosszullét kerítette hatalmába.

-Nagyon türelmetlenek vagyunk? – kérdezte Damon csipkelődő stílusban.

-Nem is értem, hogy kezelheted ilyen jól a várakozást! - csattant fel Elena, mire egy szemforgatást kapott válaszul.

-Vámpírként ez a néhány óra nem jelent semmit – vigyorgott a férfi, majd elkapva a lány kezét, húzta vissza maga mellé a műanyag székbe.

-Miss Gilbert?- hajolt ki a nyitott ajtón egy aprócska, telt testalkatú, vörös hajú nő.

-Igen! – Elena hirtelen felpattanva a székből indult meg a vizsgáló felé. Látva, hogy Damon jön utána, megtorpanva fordult felé.

-Te is be akarsz jönni? - kérdezte érdeklődve a lány.

-Igen – adta meg a vámpír az egyszerű választ.

-Tudom, hogy aggódsz meg minden, de ez csak egyszerű kivizsgálás, és ha nem bánnád, egyedül mennék be! –kérlelte Elena a férfit.

-Elena, tudni akarom, hogy mi bajod van, és ehhez az szükséges, hogy bemenjek veled! – Elena látta, hogy veszett ügy lenne elküldeni Damont, így a bevált női módszerrel próbálta elhessegetni a vámpírt.

-Rendben van, de ha megkérhetlek, hoznál nekem egy kis vizet? Kezdek megint szédülni – színlelve egy kis émelygést.

-Rendben, te nyertél! De, addig ülj le ide, amíg elszaladok vízért! – majd egy puszit nyomva a homlokára eltűnt a folyóson.

Elena kihasználva a lehetőséget, surrant be az orvosi szobába. 

-Jó napot! Kérem, fáradjon beljebb, tűrje fel pólóját és üljön az ágyra! - utasította az orvos. -Matilda kérem, mérje meg a kishölgy vérnyomását, amíg előveszem a kórlapját!

Matilda csendben engedelmeskedett, míg a doki a számítógépben próbálta megkeresni a szükséges fájlokat.

-És, milyen panaszai vannak? – érdeklődőt az orvos.

-Elég fáradékonynak érzem magam, esetenként kisebb émelygés is rám tör.

-A vérnyomásával semmi baj. Él már ön szexuális életet? – kérdezősködött tovább az orvos.

Elena, mintha egy bűntényt vallana be, válaszolt halkan az előbb feltett kérdésre.

-Igen – az orvos egy kékes tartalmú flakont vett le a polcról, miközben Matilda egy monitort gurított az ágy mellé.

-Kérem, húzza fel a pólóját! Szeretnék megbizonyosodni a feltevésemről!

Elena értetetlen arckifejezéssel tűrte fel a pólóját, mely a hasát takarta. Miért akar az orvos ultrahangot csinálni? Hogyan lehetnék terhes? Cikázott végig ezernyi gondolat és kérdés a fejében. A lányt az orvos hümmögése zökkentette ki az elmélkedéséből. 

-Gratulálok Miss Gilbert! Ön állapotos! – húzta vigyorra száját a doki, majd a monitorra mutatott, ahol egy aprócska szív verése volt látható. 

Elena lesokkolva dőlt neki a párnáknak, ahogy újra és újra a fülébe zengett az orvos mondata. Ön állapotos! Ön állapotos! A nővér egy száraz kendővel törölte le a kékes zselét, majd Elena megigazítva a ruháját, ugrott le az ágyról. 

-Köszönöm - válaszolta halkan az előbbi gratulációjára az orvosnak, majd a bejárati ajtóhoz lépkedett, lábai annyira elnehezedtek, mintha 2 kg-os súlyzók lennének hozzábilincselve.

-Várjon! –szólt utána az orvos – Ezt itt ne hagyja! – adta át a felvételeket Elena remegő kezeibe.

-Köszönöm, viszlát! – nyomta le a kilincset, majd ahogy becsukta maga mögött az ajtót, szemeivel keresni kezdte Damont.

Damon, ahogy meglátta Elena falfehér arcát, gyors léptekkel sietett a lány elé.

-Mi a baj?! Bementél az orvoshoz? – kérdezősködött a vámpír.

-Elena?! Elena?! Kérlek, mondj valamit, mert mindjárt megőrülök! Látod, mindig történik valami, ha nem vagyok veled, mert annyira makacs vagy – nyugtalankodott kissé mérgesen Damon, hogy nélküle ment be az orvoshoz.

-Nem mehetnénk haza? – kérlelte a férfit.

Damon látva, hogy ameddig nem hagyják el a kórházat, addig egy szót sem fog tudni kihúzni a lányból. Parányit bólintva, a lány kérésére, indultak meg a parkoló felé. Elena az egész utat néma csendben ülte végig, miközben Damon percenként fordította fejét a lány felé, hátha végre megtudja, mi történt bent az orvosnál. 

A Salvatore panzió előtt lefékezve segített Damon kiszállni a lánynak. Amint átlépték a küszöböt, a vámpír nem bírta tovább, muszáj volt meg tudnia, mitől borult ki ennyire a lány.

-Ebből elég! –emelte fel kissé a hangját – Kérlek, mondd el mi történt mielőtt teljesen megőrülök?! – sétált a lány elé, aki némán ücsörgött a kanapén.

-Terhes vagyok! - felelte a lány.

Damon ereiben megfagyott a vér, amit az imént hallott, az teljes sokként érte.

-De hiszen, nekem nem is lehet gyerekem – nézett a távolba ködös tekintettel.

Elena mérhetetlen haragra gerjedt, a feltételezés, mely szerint a gyerek, akit vár, nem tőle van, teljesen felháborította.

-Tessék?! Ugye nem arra akarsz célozni, hogy… - hagyta abba a mondatott Elena.

-Ha azt akartad mondani, hogy mert esetleg megcsaltál, akkor igen, megfordult a fejemben! Lásd be, mivel magyaráznád a terhességed?! – állt fel a vámpír és egy nagy adag whiskyt töltött ki az egyik pohárba.

-Ezt most nem gondolhatod komolyan?! Mégis szerinted, kitől várnék babát? Stefantól, esetleg összefeküdtem Klausszal? Jaj, de ki ne hagyjam, Matt-et és Tylert sem!  De, ne felejtsd el, hogy az elmúlt hónapokban minden időmet veled töltöttem, és mielőtt össze –visszakombinálnál, leszögezem, hogy én nem vagyok Katherine! Gyerünk, fejezd be, amit elkezdtél! - ordította Elena könnyeit felsőjének ujjával letörölve.

-Tudom, hogy mindig velem voltál, de Elena lásd be, ez lehetetlen! Vámpírnak nem lehet, gyereke, fogd már fel! – üvöltötte Damon.

-Akkor biztos magamtól várok gyereket! Tudod mit?! Nem fogok neked itt magyarázkodni! Elegem van! – majd elindult kifelé a nappaliból.

A férfi odasuhanva elé, állta el az útját, és fogta két keze közé a lány dühtől kipirosodott pofiját.

-Ne haragudj! De hihetetlen, hogy tőlem estél teherbe! Lennie kell valamilyen magyarázatnak! – törölte le a lány maradék könnyeit. – Rickkel, majd utánanézünk! Rendben? De addig is kérlek, ne haragudj a kirohanásom miatt, tudom, hogy jobban szeretsz annál, minthogy megcsalj! És sosem gondolám azt, hogy olyan vagy, mint az az önző, manipulatív ribanc. Átkarolva a lányt a derekánál, csókolta meg. 

Folytatás köv.....                                                                                             Zsanett, Nóri, Marie

Képzeletbeli eng game 2.

Másnap…

Damon a napsugarakra felébredve figyelte a mellette nyugvó szuszogó szépséget. Feje a lány vállán pihent, karjával szorosan ölelte magához. Félretűrve egy kósza hajtincset, nyomott egy csókot Elena selymes arcára, majd csókokkal árasztotta el meztelen vállát is. Elena a finom puszik hatására fél lábbal, még álom országból ébredezve, egy őszinte mosolyt küldött Damon felé. A vámpírnak nem is kellett több bizonyíték, mint ez a szívből jövő, őszinte mosoly. 

Amit tegnap a lány mondott, azt most tudta csak igazán elfogadni. Elena szembefordult a férfihoz, és egy gyors, de annál édesebb csókot adott a vámpírnak. Damon halkan nevetni kezdet, mert Elena egy álmos kis cicára hasonlított, ahogy pöttömnyi, kis öklével próbálta kidörzsölni szemeiből az álmot. A férfi sehogy sem tudott betelni a lány látványával, ajkai azonnal felfedező útra indultak a csábos alakon, milliónyi puszival beborítva testének minden egyes centiméterét. Elena jólesően borzongott bele minden egyes csókba. Ahogy egyre lejjebb haladt a férfi, a lány annál csiklandósabb lett. Elena ficánkolni kezdett, hangja elcsuklott a rátörő nevetéstől. 

Hogy, meg tudja fékezni a vámpír további „kínzását”, hirtelen rágördült a férfira, kinek imponált a lány kezdeményezése. Mielőtt Damon szóra nyithatta volna a száját, Elena egy hosszú, vágytól izzó csókkal fojtotta belé a szót. A levegő azonnal felforrósodott körülöttük, a hőmérséklet szinte kritikussá vált. Már teljesen eluralkodott felettük a vágy, amikor egy hangos dörömbölés zavarta meg a meghitt pillanatot. 

-Elena odabent vagy? – kérdezte a lány kisöccse. 

A lány egy halk szitkozódást visszafojtva, támaszkodott meg a vámpír felett, majd nem igazán társalgós hangnemben üvöltött ki Jeremynek.

-Mit akarsz, Jer?? – Damon Elena felpaprikázott hangulatán jót kuncogva, tűrte a lány füle mögé az előrebukó tincseket.

-Csak annyit, hogy Bonnie megkért adjak át tőle neked egy üzenetet, hogy hívd fel még a mai napon, mert nagyon fontos! – válaszolta Jeremy kissé megszeppenve.

-Rendben, köszi, Jer!! – jött a válasz az ajtón túlról.

-Akkor, én azt hiszem, nem is zavarok tovább – kacarászta el Jeremy a mondatot, és elhagyta a panziót.

Elena óvatosan próbált lemászni a vámpírról, de egy váratlan pillanatban a férfi fölé gördült, és fejükre rántva a paplant folytatták ott ahol előző este abbahagyták. 

1hónappal később…     

A Gilbert házra mély csend telepedett, csak Elena tartózkodott otthon. Szobáját napok óta elhanyagolta, ezért termetes ruha halom, és porcica halmozódott fel. Elrettenve a szörnyű összképtől, igyekezet mielőbb rendet tenni. 

A nap már lassan dél magasságában járhatott, amikor is sikerült elkészülnie, szobája teljes pompában tündökölt. Fáradtan és nyúzottan ücsörgött ágya szélén. Mostanság igen hamar elfáradt, akadt, hogy meg is szédült, pedig sosem volt az a beteges fajta. 

Az ágyról felkelve, alig néhány lépés után, elvesztve egyensúlyát, ingadozva próbált megkapaszkodni az ajtófélfában, mielőtt lábai felmondva a szolgálatot, zuhant volna a földre. Damon a lépcső tetejére felérve pillantotta meg Elenát, majd vámpírgyorsasággal száguldott be az ajtón, elkapva a lányt mielőtt elterülve végezte volna a padlón. A lány nagyot sóhajtva hajtotta fejét a férfi vállaira, mély lélegzeteket véve.

-Elena jól vagy?! Jól érzed magad?- kérdezte rémülettel a hangjában Damon.

-IIIgen, most már jobban vagyok, még szerencse, hogy időben elkaptál - emelte tekintettét a férfira egy széles mosollyal köszöntve.

-Ez nem természetes, Elena! Már negyedszer fordul elő a héten! – ölelte magához a lányt. -Az lesz a legjobb, ha most rögtön megnéz egy orvos, és nem akarok ellenkezést! Aggódom érted – tolta magától kissé távol, hogy az őzike szemekbe tudjon nézni.

-De nincsen semmi bajom, biztos azért volt, mert egész nap fel-alá mászkáltam és…

-Elena!

-Jól van, nem ellenkezek, de akkor is felesleges.

Elena leakasztva a fogasról a kabátját, maga után bezárva az ajtót, indult meg egyenesen a ház előtt parkoló világoskék musthang felé.

A részekről...

Sokan kértétek chaten,hogy folytassuk a zuhanyzós sztorinkat. Most nagy fába vágtuk a fejszénket mert a Képzeletbeli end game! várhatóan 4-5 részből fog állni. De ígérjük,hogy maximum jövőhéten meg érkezik a zuhanyzós rész befejező része is, addig is kis türelmet kérünk. Munka,iskola mellett csak esténként van időnk írni de igyekszünk. Addig élvezzétek a Képzeletbeli end game!, aminek részeit várhatólag 1-2 naponta fel teszek.

Új folytatásos story-ink / Képzeletbeli end game!

Képzeletbeli end game!

Damon teljesen összetörve sétált, fel alá a Salvatore panzió nappalijában. Az a tudat, hogy saját testvére volt az, aki keresztülhúzta számításaikat, egészen megviselte. A jól kidolgozott terv percek alatt ment füstbe.  A hirtelen feltörekvő haragtól legszívesebben apró cafatokra tépte volna az egész kócerájt. Az egész ház darabokra szabdalásában Elena akadályozta meg, aki érdeklődve várta a mai események végeredményét. 

-Semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztük! Mikael halott, Klaus még mindig él, de a legszörnyűbb, hogy Stefan szúrt el mindnet! Még Katherine- t is bevontuk a buliba, hogy neked ne essen bajod! Pokolba az egésszel!!! – ezzel Damon a kezében lévő Bourbon –ös üveget teljes erővel dobta a kandallóba.

-Hééé – tapintotta meg a férfi karját, aki a lány érintésére rögtön elhúzódott a törékeny kezek elől.

Elena azonnal az arca után nyúlt, úgy fordítva maga felé a vámpírt. Damon ahogy megérezte magán a lány parányi kezeit, enyhülni kezdett benne a feszültség, amelytől tetőtől-talpig beleremegett. 

-Mi mindig túléljük! Érted? Bízz bennem! – majd lágyan cirógatta végig a férfi ellenállhatatlan arcát.

-Stefan már nem fog megváltozni, tudod ugye? – Damon szemei a csalódottságtól csillogtak.

Elena elveszett az azúrkék szempárban, majd minden erejét összeszedve ejtette ki azt a mondatot, amit már hosszú hónapokkal ezelőtt ki kellett volna mondania. Végre túl kell lépnie a múlton, és a jelennek élni. Új életet kezdeni, utat engedni a boldogságnak. 

-Akkor, elengedjük! Rendben? Hagyjuk, elmenni! – két tenyere közé fogva a vámpír arcát. 

Damon most először látta a lányon, hogy képes elengedni az öccsét, képes elfelejteni Stefant.

Néma csend telepedett a szobára, csak a kandallóban ropogó fa zaja töltötte be a tágas szobát. Elena áthidalva a kettejük közötti távolságot, nyomta forró, vágytól égő ajkait a férfiéhoz. Damon a meglepettségtől, pár másodpercig azt sem tudta mi történik, majd finoman eltolta magától Elenát, és fürkésző tekintettel figyelte a lány, csillogó szemeit.

-Ezt, most mire véljem? – kérdezte a vámpír.

-Amit már rég meg kellett volna tennem! Eddig azt hittem, az a szerelem, amit Stefan iránt éreztem, de rá kellett jönnöm, hogy amit éreztem, nem nevezhető szerelemnek. Csak most ébredtem rá igazán, hogy akit teljes szívemből szeretek, az Te vagy! Annyira sajnálom, hogy nem jöttem rá időben – Elena szeme megtelt könnyel.

-Én mindig is szerettelek, és szeretlek most is! Biztos vagy abban, amit irántam érzel?– majd kézfejével letörölte a lány kibuggyanó könnycseppjeit.

-Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos! – felelte határozottan a lány majd kimondta a világ legédesebb szavát, amire a férfi már oly rég várt.

-SZERETLEK! - Damon gigantikus mosolyra húzta száját, majd szorosan magához vonva a lányt, érzéki csókot nyomott a lány édes ajkaira.

Elena átkarolva a férfi nyakát, húzta közelebb magához, míg a vámpír végigsimított a gerincén, egészen a derekáig. Lassan, óvatosan közelítették meg a lépcsőt, egy percre sem megszakítva a csókot. Az ajtóhoz érve Damon váratlanul kibontakozott a csókból, két keze közé fogva a bájos arcocskát, és vágyakozó pillantással tekintett a lányra, miközben kezei lecsúsztak a karjára, végigcirógatva azt a kézfejéig. Mielőtt megtörténne az, amire már mindketten vágynak, tudnia kellett, hogy Elena nem fog meghátrálni, és ezt a lány szájából kell hallania. 

-Biztos vagy benne? –kérdezte a vámpír egy halvány csókot lehelve a lány kézfejére, mert ha az, akit annyira szeret, meghátrálna az utolsó percben, az teljesen darabokra törné halott szívét, ami az elmúlt két évben ismét dobogni kezdett.

-Semmit sem fogok meg bánni! Sem most, sem semmikor! – Damon látva Elena szemeiben a zöld jelzést, kulcsolta kezét a lány kezébe, majd óriási mosoly kíséretében húzta a szobába, maguk mögött bezárva az ajtót…. 

Folytatása következik........

2. Közös fürdő

Zsaninak köszönöm!!! Közös írásunk!!!:D

„Közös fürdő”

A kis, közös fürdő, mellyel Elenának az öcsével kellett osztoznia, állandó bosszúságot okozott a lánynak, mivelhogy Jeremy sokszor elfelejtett kopogni, evvel kellemetlen perceket okozva Elenának. 

Elena becsukva maga mögött az ajtót, gyorsan kibújt a ruháiból, és gondosan beledobálta a levetett holmikat a fonott szennyes kosárba. Kócos haja hátára omlott, majd elhúzva a zuhanykabin elsötétítet ajtaját lépett be rajta, és állt be egyenesen a zuhanyrózsa alá, melyből pár perc múlva kellemes meleg víz kezdett el csordogálni. A gőz pillanatok alatt nyerte el az egész helyiséget. A víz, mint kis patakok, úgy folytak végig a lány karcsú, dekoratív alakján. Barna haja csak néhol maradt száraz, nedves tincsei szinte azonnal hozzátapadtak a kifinomult, kecses nyakhoz. A levegő megtelt a lány mandula illatú samponjának aromájával, mely a forró gőzzel keveredve gomolygott ki a zuhanykabin résein keresztül. A meleg víz hatására teljesen megfeledkezett a néhány órával történtekről. Ebben a pillanatban nem érdekelte senki és semmi.  A meleg vizet egyszer csak jéghideg víz váltotta fel. Olyan váratlanul érte, hogy észre sem vette, hogy egy fülsüketítő sikoly hagyja el a száját.

Damon a nappaliban várakozott Elenára, amikor is meghallotta a lány kétségbe ejtő sikolyát, és nem törődve semmivel, vámpírgyorsasággal rohant fel az emeltre, majd feltépve a fürdő ajtaját lépett be, majd kitárta a zuhanykabint is. Damon tátott szájjal, és ködös tekintettel figyelte az előtte álló csuromvizes lány meztelen testét, melytől még a lélegzette is kihagyott. 

-Daaaaaaaammmmmmmmmmmonnnnnnnnn!!! - olyan gyorsan perdült meg Elena a tengelye körül, hogy azt még a ringlispílen sem láthatott senki. 

Elena kisebb szívroham után próbálta eltakarni magát, nem sok sikerrel, majd elhajolva a vámpír mellett, lekapott a polcról egy fürdőlepedőt, és gyorsan maga köré próbálta tekerni. Damon arcán lemoshatatlan vigyor jelent meg, majd csillogó szemekkel vizslatta végig Elena igencsak csábos testét, egy halk füttyszó kíséretében. Elena feleszmélve, hogy éppen most látta Damon anyaszült meztelenül, evvel is kiérdemelve a vámpír további csipkelődését, kisebb jégheggyel a hangjában vágta a szavakat a vámpírhoz.

-Mi a fenét csinálsz?! Nem elég, hogy rám törőd az ajtót, de még alaposan rám is ijesztesz!

Nem vagy normális! – szemei úgy szikráztak, hogy csoda, hogy Damon nem gyulladt meg.

-Elena nyugodj meg - arcán még mindig ott tündökölt az 1000 wattos fél mosoly. -De sikítottál és azt hittem, hogy már megint valami, vagy valaki, az életedre akar törni! Bocsi hogy aggódok érted!  – védekezően maga elé emelte kezeit, mert látta, hogy a lány mindjárt, felrobban. – Amúgy meg, mindenre számítottam, de erre…. – majd elismerően mutatott a lány szemrevaló alakjára, hangjában még mindig a meglepettség és öröm csilingelt.

-Azért sikítottam, mert….  mindegy miért,akkor sem kéne rám törni az ajtót, meg különben is, mi történhetne velem pont a zuhany alatt?! - a lány látta maga előtt, ahogy a férfi fejében megmozdulnak a fogaskerekek, és mielőtt egy csípős megjegyzést engedett volna meg a vámpírnak, gyorsan beléfojtotta a szót. – Kérlek, kímélj meg a pervez dumádtól! – közben próbálta kikerülni Damont, de a férfi nem engedte. 

A bejárati ajtó csapódott, majd Jeremy trappolását lehetett hallani a lépcső felől.

-Elena? Bent vagy?- kérdezte Jeremy türelmetlenül a fürdő ajtaja előtt.

Elena kétségbeesetten próbált megoldást találni a kínos helyzetre, mielőtt imádni való kisöccse berontana, és meglátná Damonnel együtt, aki előtt szinte pucéran ácsorog.

Elena hirtelen ötlettől vezérelve tapasztotta egyik tenyerét Damon szájára, majd betuszkolta a zuhany alá, másik kezével megpróbálta, minél hamarabb, magára zárni a kabint. Damon szó nélkül hagyta a lány ténykedését, sőt élvezte ezt a szituációt, belül már majd szétmarta a visszafojtott röhögő görcs, ami Elena arckifejezése láttán nem akart kicsit sem csillapodni. A víz mindkettejüket bőrig áztatta. Damon elázott fekete ingje feszesen simult kidogozott kockáira.

-Jer!!! Igen, ahogy látod, és hallod bent vagyok! Mondd, mit akarsz, és húzd el a csíkot légyszi! – kérlelte a lány szinte már könyörögve, miközben Damon kezei felfedező útra mentek fel felé a karján, majd átkarolva a derekát, vonta közelebb magához. 

Az ajtóban egyszer csak Jeremy jelent meg, megcélozva a mosdót.

-Bocsi, én csak elvinném a fogkefém, mert a ma estét Bonnienál töltöm! –majd matatni kezdett a pulton.

 Elena már egyre türelmetlenebben várta, hogy végre megszabaduljon az öcsétől, amíg Damon próbálta meglazítani a lány testét körbevevő zavaró textilt, mint kisgyerek a karácsonyi csomagolást, miközben Elena kisebb csapásokat mért ténykedő kezeire.

- Meg is van!!! Nem is zavarlak tovább! Ja, és jó éjt! - mondta kirongyolva az ajtón.

Elena leengedte a férfi száját betapasztott kezét, majd homlokát a másik vállához érintette, miközben próbálta vágtázó szívverését normális ritmusba hozni.  Damon hangos nevetésbe kezdett. A lány kilépve a fürdőből vette le a fogasról kék, felhő mintájú köntösét, a fiókból még 2 száraz fürdőlepedőt emelt ki, és nyomta Damon kezébe.

-Ugye tudod, hogy előttem is átöltözhetsz, mert már újat nem tudnál mutatni?- teste rázkódott a jóleső nevetéstől, és egy kacsintással célozta meg a lányt.

-Gondolom, mostantól, ha alkalmad lesz rá, mindig megjegyzed, ezt a mai kis incidenst igaz? – kérdezte Elena lemondóan.

-Nem is ismerhetnél jobban! - jött a kaján válasz. 

Elena belebújt a köntösébe, és a tükör előtt próbálta félig száraz haját kifésülni, amíg mögötte Damon szépen lassan egyesével gombolta ki nedves felsőjét, ami halk puffanással ért a földre, majd a nadrágját próbálta leügyeskedni magáról. Elena észre sem vette, hogy egy pillanatra sem nézett el a tükörből, és várja a folytatást. Damon oldalra sandítva látta, hogy a lány félbehagyta a fésülködést és az ő kis „show –ját ” követi nyomon. Ellenállhatatlan, félmosolyra húzva száját bújt ki az utolsó ruhadarabból is. A lány lélegzete megakadt a férfi formás, izmos hátsó felének látványától, melyet Damon meg is hallott, sikernek elkönyvelve, hogy hatással van Elenára. 

Körbefonva maga körül a fehér törölközőt, lépkedett Elena mögé, és csábos, búgó hangon suttogott a lány fülébe.

-Két lehetőséged van! Az első, hogy talán Ric ruháiban elhagyhatom a házat, de mivel már esteledik, kedvenc tanár bácsink lassan itt lesz, és lebuktathatlak, és jönnének a számodra kínos kérdések, melyet gondolom, el szeretnél kerülni – találkozott pillantása az őzike szemekkel – Vagy, választhatod a második lehetőséget, hogy megvárjuk, amíg megszáradnak az én ruháim, amit kétlek, hogy egyhamar lesz, és itt töltöm veled az éjszakát.

Damon maga köré csavart törölközővel, dőlt el a lány ágyán és érdeklődő pillantással várta a végső ítéletet.

-Nos, hogy döntesz?

És.....