Defan fight
Damon, miután megérkezet a Salvatore panzióba, útja nem máshoz vezetett, mint az ő kis ital bárjához. Kedvenc whiskyéből egy nagy adagot töltött, majd elnyújtózva foglalt helyet a sötét színű bőrkanapén, lábait a kis dohányzó asztalon pihentette. Aprókat kortyolva az italból, meredt a kandallóban ropogó tűzbe. Megmosolyogtatta a tegnapi nap emlékei, ahogy Elena próbálta a rakoncátlan fürdőlepedőjét magán tartani. Emlékeiben való merengését öccse zavarta meg, aki magát kiszolgálva az erős italból ült le fivérével szembe az egyik karosszékbe.
-Nocsak, csak nem volt valakinek egy jó estéje? Remélem, Elena azért most már vadabb lett az ágyban! – poharát egy húzásra kiitta. Damon nem húzta fel magát, inkább belement a szópárbajba.
-Remek estém volt, nem is tudtam, hogy Elena milyen tehetséges lepedőakrobata, de gondolom, nem kell ecsetelnem, hiszen te is tudod nem? Vagy veled nem volt ennyire szenvedélyes? – az italpulthoz nyúlt és elemelte a Bourbonos üveget, és teleöntötte a poharát. Stefan egy démoni vigyort küldött testvére felé.
-Örülök, hogy jól sikerült az elmúlt estéd, ha majd visszaszerzem, akkor majd megtekintem az újonnan tanult technikáját! – majd ő is a kezébe vett egy üveg skótwhiskyt.
-Jaj, öcsi nem tudom, miből gondolod, hogy visszaszerzed Elenát, mert nem hiszem, hogy egyhamar megbocsát, amit tettél vele, amire a gazdád utasított! Rég elvesztetted!
-Csak nem attól félsz, kedves bátyám, hogy a végén megint engem választ? – előre hajolva a székből húzta pimasz mosolyra száját. – Végül is mindig én kerülök ki győztesül, ezt ne felejtsd el!
Damon összeszűkült szemekkel figyelte öccsét, szemeiben nem látta emberségének halvány szikráját sem.
-Lehet, hogy most te vagy a város félelmetes, vérszomjas ripperre, aki egy korcsnak lett a pincsikutyája, de Elenát már egy kicsit sem érdekled! – felállva, üres poharát az asztalra rakva, fordult öccse felé.
-A szívében a helyedet már rég én vettem át! – majd kisétálva a nappali küszöbéről szólt vissza testvérének. – De azért mondd meg őszintén, mi lesz akkor, ha visszanyered emberséged egy kis reménysugarát és ráébredsz, hogy a nő, akit szerettél, velem van, akkor is úgy fogod gondolni, hogy te nyertél? – Stefan azonnal testvére nyakának ugrott és vérben forgó szemekkel köpte ki a szavakat fivére arcába.
-Mindig én fogok győzni, ne feledd el! – ezzel Damont a lépcső felé hajította.
Damon felpattanva, nyakánál megragadta öcsét, majd a szoba túlsóvégébe dobta. A vámpír, ahogy földet ért, a ripper püfölni kezdte. Stefan szája és jobb szeme felett felszakadt a bőr. Damon minden eddigi dühét rázúdította testvérére. Stefan lábát meglendítve rúgta gyomorszájon Damont, aki kandalló peremének ütközve esett a földre. Másodpercenként változott a felállás a két testvér között. Stefan kihasználva csekély előnyét, az asztalhoz suhant, és elvette az egyik ott felejtett karót.
-Azt hiszem, lassan fel kéne tennünk az i-re a pontot, nem gondolod fivérem?! – Stefan az egyik kezéből, a másikba dobálta a gyilkos eszközt. Damon szája széléről letörölve a vért állt fel, és kacagott Stefan képébe.
-Tényleg azt hiszed, attól, mert újra emberi vért fogyasztasz, erősebb is lettél? – sétált a nappali boltíve alá. – Mindig is az én bambievő kisöcsém maradsz, aki fél bármit is tenni!
Stefan, egy jól irányított mozdulattal dobta a karó hegyes végét egyenesen bátyja szíve felé. Damon időben elhúzódva röhögött Stefan képébe. A vámpír arcáról azonnal lefagyott a mosoly, ahogy megérezte a vér szagát a levegőben, hátrafordulva Elenát pillantotta meg, akinek a hasában az imént neki szánt karó állt ki.
Elena szótlanul állt a nappali előtt. Lassan nézett le, és látta meg a karót, mely belefúródott a testébe. A lány szája szélén kibuggyant a vér majd, mint kártyavár omlott össze.
Damon, azonnal a lányhoz suhant, és szemügyre vette a karót, mely mélyen fúródott Elena hasába. A vámpír óvatosan kihúzta a fadarabot, majd feltépve csuklóját nyomta az eszméletlen Elena szájához. Damon körülnézett, de Stefan hűlthelyét látta csak. A férfi felkapva a lányt, sietett a szobájába.
Damon lefektette Elenát, akinek a sérülése lassan kezdett begyógyulni. A lány arcát cirógatva várta, hogy magához térjen. Elena nehéz szemhéjaival küzdött, hogy minél hamarabb fel tudjon kelni.
-Hogy érzed magad? – kérdezte Damon, miközben egy tincset tűrt a lány füle mögé.
Elena egyik kezével a fejét fogva nyitotta ki szemeit.
-Úú! Iszonyatosan sajog a fejem! - ült fel óvatosan, és dőlt neki a fejtámlának.
Damon, féloldalas-mosolyát bevetve, reagált a lány reakciójára.
Elena a pólóját vizsgálgatva nézett a vámpír szemébe.
-Ugye tudod, hogy ez volt a kedvenc felsőm, és jobban tetszett egy hatalmas lyuk nélkül?- mint egy kisgyereknek úgy görbült le a szája széle.
A vámpír elnevetve magát, szórakozott a lány aggodalmán.
-Sajnálom, ami az előbb történt! - szánakozva nézett Damon Elenára.
-Tudod, egy sziának jobban örültem volna, amikor beléptem ide, a felém repülő karó egy kicsit sokkolt! – mászott ki a lány az ágyból.
-Azt én kaptam volna, nagyon sajnálom, nem is hallottam, hogy valaki van a házban! – mentegetőzött Damon, miközben a lányt figyelte.
-Semmi baj! Jól vagyok, hála neked. Kezdek hozzászokni – egy fura grimaszt eleresztve válaszolt Elena.
-Minek is köszönhetem, hogy beugrottál hozzám? Kitalálom, csak nem hiányoztam? – szemöldökét fel-alá ráncigálva figyelte Elenát.
Folytatása következik….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése