Meglepetések bármikor érhetnek
-Megjöttem! - csukta be maga mögött az ajtót a lány, majd a konyhából kirohanó Jeremy állt meg előtte.
-Ilyen hamar? És jól éreztétek magatokat? – érdeklődőt az öccse egy tál zabpehellyel a kezében.
-Jer, nem baj, ha majd később mesélek el mindent? Most, ha nem haragszol, lezuhanyoznék és vízszintesbe helyezném magam.
-Rendben, de kérem a beszámolót! - vigyorgott Jeremy, miközben visszaült az Xbox elé.
Lábaira, mintha egy nehézsúlyt csatoltak volna, lépkedett fel Elena a lépcsőn, egyenesen a szobájáig. Bőröndjéből kipakolta a ruháit, a táska egész tartalma a szennyesben landolt, majd a fürdőbe vonult. A meleg víz nyaldosta arcát, haját megmosta, a vidéki levegő magas páratartalma miatt, mely elnehezítette hajkoronáját. Kilépve a zuhany alól, turbánszerűen bugyolálta haját a törölközőbe majd egy hófehér köntöst öltött magára. A fürdőből kilépve meglepetésére Damon feküdt el az ágyán, ahogy mostanság lenni szokott. Már nem érte váratlanul a vámpír felbukkanása.
-Csini - pimaszkodott Damon. Elena szó nélkül ült az ágya szélére és nézett maga elé.
A férfit aggasztotta a lány kedvszegése, nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá mi bántja.
-Min töröd a fejed, ami miatt szemmel láthatóan aggódsz? – kérdezte nyugodtsággal a hangjában Damon.
Elena megtörölte haját, majd hátrasimítva fordult a vámpírral szembe.
-Semmin, csak elfáradtam, elnyomott a vidéki levegő – Damon magához húzta a lányt, ki örömmel bújt hozzá, az elmúlt pár napban már hozzászokott, hogy mindig a férfi karjai közt nyomja el az álom.
-A hajamtól vizes leszel- mosolyodott el Elena. Damon szemét forgatta.
-Nem baj, akkor is megéri! – ölelte szorosabban magához a lányt.
-Nem tetszik Stefan megjelenése. Rossz érzésem van - Damon tudta, hogy nyugtalanítja valami Elenát, talán jobban ismeri a lányt, mint saját magát.
-Mire gondolsz?- kérdezősködött, miközben a hátát dörzsölgette.
-Nem tudom, olyan fura érzésem van, hogy Stefan ittléte azt jelenti, hogy Klaus a közelben van, és van valami terve. Most, hogy nincs semmink, amivel elpusztíthatnánk, kissé félek – Damon megértette a lány aggodalmát, benne is ott bujkált legbelül a félelem, de nem merte kimutatni, mert akkor végkép összetörik Elena.
-Minden rendben lesz, biztos van valami megoldás, hogy kiiktassuk ezt a fél őrült korcsot!
Elena ellazulva, biztonságban bújt még közelebb Damonhöz, és merültek mély álomba mindketten.
«
Reggel Elena magányosan kelt fel. Borzongva nézett a tükörbe, haja, mint egy szénaboglya állt, össze-vissza, rendezetlenül. Feladta a harcot a hajkoronájával szemben, és a zuhanyzóba ment felfrissülni. Amikor végzett, magára kapkodta ruháit, egy gyors tömör beszámolót tartott Jeremynek a hétvégéjéről, hogy ment tönkre percek alatt a csodásnak hitt kiruccanás, majd kocsiba pattanva sebességet betartva, indult meg a Salvatore panzióhoz.
«
Belépve az óriási házba senkit sem talált a nappaliban.
-Hahó, Damon? – ment egyre beljebb.
-Még van bőr a képeden ide jönni?! - jelent meg az ajtóban Rebekha, és lépkedett egyre közelebb a lányhoz.
Elena jégé dermedve figyelte az orra előtt megjelenő, halottnak hitt, szőke vámpírt, kinek szemeiből sütött a bosszú.
-Elrontottad az első szalagavató bálomat! Se baj!De az, hogy hátba szúrtál, azt egy cseppet sem tolerálom! – A szőkeség egy karót vett el az asztalról, majd egyenesen Elenába döfte, hogy még kegyetlenebb legyen, egyszer megforgatta a vámpírok elleni eszközt, majd vicsorítva suttogott a fájdalomtól küzdő lány fülébe.
-Nem érdekkel, hogy a bátyámnak te vagy a legfontosabb céljai eléréséhez, velem senki sem packázhat! – majd sarkon fordulva viharzott ki az épületből.
Elena remegő kezekkel húzta ki a mélyen belé nyomott fadarabot, majd a földre hajítva a karót, a kanapénak támaszkodva próbált eljutni az autójához, amiben a telefonját felejtette.
A lány egész felsője már vörösen festett a vértől, szemeivel már nem látott tisztán az elszenvedett vérveszteség, és a pokoli fájdalmak miatt. Nagy nehézségek árán sikerült kikecmeregnie az autójához, majd a vezető ülésre beülve kutakodott táskájában. Sebe egyre jobban nyílalt a fájdalomtól, teste rázkódni kezdett. Mielőtt elvesztette volna eszméletét sikerült megnyomnia a gyorstárcsázóban Damon számát.
«
Magához térve párnák vették körül, felülve sebét próbálta ki tapogatni, de annak hűlt helyét találta.
-Elképesztő, hogy vonzod az elmebeteg gyilkosokat. Lassan rekordot fogsz állítani! – sétált be a szobába Damon egy aszpirinnel, és egy pohár vízzel a kezében.
Elena elhúzva a száját vette el mindkettőt a vámpír kezéből.
-Végül, csak sikerült elérnem téged – nyelte le a gyógyszert fájdalmai ellen.
-Mikor nem szóltál bele, gondoltam, hogy történhetett veled valami. De azt álmaiban sem képzeltem volna, hogy félig kivérezve ücsörögsz a kocsiban. Ha már magadhoz tértél elmondhatnád mi történt – faggatózott Damon.
-Téged kerestelek, de meglepetésemre Rebekha tűnt fel. Mivel leszúrtam, visszaadta a kölcsönt, törlesztette felém irányuló számláját.
-Akkor valakinek érdeke volt feléleszteni Barbie Klaust – állapította meg Damon.
-A kérdés már csak az, ki? És miért? – fordult kíváncsian Elena a férfi felé.
Folytatása következik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése