A világ tetején
Elena egy barna túrabakanccsal a lábán sétált le a lépcsőn, miközben Damon a falhoz dőlve várta a lányt, hogy hova is készül Elena elvinni őt.
-Szép bakancs, a cipődből ítélve nem egy romantikus naplementei sétára számítsak igaz?- Elena a férfi mellett elsétálva ment a konyhába.
-Elviszlek, valahová ami igen fontos nekem, és mielőtt megkérdeznéd, még Stefant sem vittem el oda. Tekintsd ezt kiváltságnak- küldött sugárzó mosolyt a vámpír felé, miközben 2 palack vizet vett ki a hűtőszekrényből. – Ebben a cipőben bírni fogod az iramot? De most mondom, nem használhatod semmilyenfajta vámpír képességed! – Damon elvette a lány kezéből a hátizsákot, melyben egy pléd is volt.
-ÓÓ, szóval nem a füvön fogunk fetrengeni? Kedves, hogy így odafigyelsz a részletekre – heccelt a lánnyal. – Ami a cipőt illteti, ha képes vagyok, egy hibrid ellen, ebben „randizni” azt hiszem, kibírom. – Elena fehér topjára felvett egy kék kockás flanelinget, majd visszasietve az emeletre, tért vissza kezében egy elemlámpával.
-Mielőtt egyre jobban eluralkodna rajtam a piszkos fantáziám, jobb lesz, ha indulunk, nem gondolod?- Elena egy lemondó sóhajjal sétált ki a házból vámpírral a nyomában.
-Nem erre megyünk? - kérdezte a vámpír, amikor meglátta Elenát, aki nem a kijelölt ösvényen indult el.
-Nem! Úgy ismerem ezt az erdőt, mit a tenyerem, tudom merre kell menni! - majd határozottan indult meg az erdő sűrűje felé.
Már órák óta mentek, és ahogy egyre közelebb értek a célhoz, Elena annál jobban izgatottabb lett. Az erdőből kiérve, a folyó mentén, egy sziklás hegyféleség kezdett kirajzolódni a férfi előtt.
-Ide akartál elhozni? – a vámpír hangjában a csalódottság hallatszott ki.
-Igen, de majd megérted, ha már felmásztunk – Elena törékeny kezeivel kapaszkodott fel a hatalmas szikladarabokra.
Damont egyre jobban hajtotta a kíváncsiság, mi lehet csodálatos egy nagy szikla halomban? Megjegyzését magának megtartva, követte a lányt, aki már a sziklák tetején ácsorgott.
Elena apró kezét kinyújtva segített a férfinek feljutni. Damon ahogy felért, gyönyörű látvány tárult elé. A Gilbert nyaralót innen is lehetett látni, de ami a legszebb volt, az a folyó mentén lévő vízesés. Válláról leakasztva a hátizsákot, élvezte az elé táruló látványt, hajával a friss szellő játszadozott. Elena Damont nézve mosolygott, nem hitte volna soha, hogy a nagy Damon Salvatore értékelni fogja ezt a helyett. Elena leült az egyik sziklára, és onnan élvezte a kilátást. Damon nem habozott sokáig, a lány mellé ült.
-Tényleges csodálatos! – a vámpír még mindig elmélkedve pásztázta körbe a környéket.
-Lesz jobb is! – Damon nem értette mire akar kilyukadni a lány. – Lassan sötétedik – majd a hátizsákból kiemelte a plédet, és terítette két szorosan összeillesztett sziklára.
Damon Elena mellett foglalt helyet a pléden, majd várta a csodát.
-Máris megtudod miért jöttünk ide! - nézett az égre Elena.
Damon követte a szemével a lány tekintetett. Fent az égen, apró fénypontok keringőztek. Damon arcán megjelent a szokásos rosszfiús fél mosoly.
-Szent János bogarak – mondta Elena. – Még apukám, azaz Grayson, mutatta ezt a helyet.
A Szent János bogarak fénye, és a közeli vízesés hangja, varázsaltos képet festettek, olyan volt, mintha egy álomképbe csöppent volna az ember.
Damonnek jólesett, hogy Elena vele osztotta meg ezt a helyet, még az öccse Stefan sem tudott erről.
-Hogy - hogy Stefant nem hoztad el ide? Mármint ne értsd félre, igazán jólesik, hogy megosztottad velem ezt a helyet, de mégis csak furdalja az oldalam a kíváncsiság.
Elena oldalra billentve a fejét nézett, a Szent János bogaraknál is szebb, azúrkék szempárba.
-Nem is tudom. Nem tudnám elmagyarázni – pislogott maga elé Elena értetlenül. - Olyan emberrel akartam megosztani ezt a helyet, akiben 100%-ig megbízom. – pillantott a mellette lévő férfira.
-Ez azt jelenti, hogy bennem jobban megbízol, mint a bambievő öcsikémbe?- Damonban felpislákolt a remény lángja, mégsem lehetetlen, hogy egyszer Elenával együtt legyenek!
Elena elpirulva nézett el a vámpírról, mielőtt a férfi észrevette volna zavartságát.
-Elég mókás, egy évvel ezelőtt, egy percre sem maradtam volna veled egyedül, és most itt ülök melletted, és benned bízom a világon a legjobban! – Elena hátra dőlve élvezte a bogarak „örömtáncát”. Damon ugyanúgy tett, mint Elena, de ő a bogarak helyett a lányt nézte.
-Sosem köszöntem meg, amit értem tettél, igaz voltak dolgok, amiért igencsak felhúztál, de sosem tudtam igazán haragudni rád, szóval köszönöm! – Damon felkönyökölve fúrta tekintetét az őzike szemekbe, nem értette mire ez az őszinteség a lány részéről.
-Örömmel teszem! – villantott egy 1000 wattos mosolyt a lány felé. Mára neki ennyi elég is volt, hogy tudja, Elena szíve körül leomlott a bevehetetlen fal.
Elena ficánkolva húzta össze magán a könnyű inget, a levegő hidegebb lett az idő múlásával.
-Bújj ide! - búgta Damon lágyan.
Elenának nem kellett kétszer mondani, a férfihoz húzódott olyan közel, ahogy csak tudott, fejét a vámpír vállán pihentette. Elena jólesően szívta magába Damon illatát, szemhéjai elnehezedve csukódtak le.
Folytatás következik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése