Üldözés
Meleg, derült napsütéses idő volt Mystic Fallsban, ami igen csak ritka főleg november közepe táján, de ezt a globális felmelegedésnek lehetett köszönni. Csodálatos volt, ahogy a nap hét ágra sütött, megvilágítva az unalmasnak nem mondható kisvárost.
Az utcák kihaltak voltak, a kisváros lakói mind összegyűltek a főtéren, mert nem volt olyan ünnep vagy esemény, melyet e kis város, mint Mystic Falls ne ünnepelt volna meg. Carol Lockwood mindig elődrukkolt valamilyen ötlettel, most azt vette a fejébe, hogy méltó képen búcsúztassák el az őszt, így a Mystic Falls-i gimnázium diákjait is bevonva, őszi nagytakarítást rendezett. Célja a fák elhullajtott sárgás-pirosos lomb szőnyegegének eltakarítása volt. Kicsik és nagyok lelkesen ragadtak lombseprűt, gereblyét és egyéb szerszámot.
A levegő megtelt a frissen, helyben sütött kürtös kalács illatával, mely keveredett a vattacukor és a gőzölgő forró csoki aromájával. Az ember szájában azonnal összefutott a nyál, amint megérezte az ínycsiklandozó édességeket a levegőben. A háttérben ritmusos muzsika szólt, melyre az emberek azonnal táncra perdültek, ki a társával, ki a kezében pihenő seprűvel.
Elenát most nem csábította sem a zene, sem az édességek, inkább magára kapta a futócipőjét, és nekivágott a csendes, kihalt erdőnek. Most, hogy Damonnel befuccsolt a tervük miszerint sikerül kiiktatniuk Klaust, ezért még intenzíven kell gyakorolnia, hogyan védheti meg magát egy vérszomjas hibrid ellen, aki a vérért szomjazik, ezért erősebbnek és eltökéltebbnek kell lennie, ahogy egyszer Damon nevezte, igazi belevaló warrior princessz/harcos hercegnővé/ kell válnia.
Ahogy lassan egyenletes ritmust felvéve szaladt, csak néha-néha törte meg a csendet, ahogy véletlenül talpa alatt összemorzsolódott egy-egy apró elszáradt, kósza gally. Madarak fütyörésztek a magas kopasz fákon, az enyhe szellő lágyan, kócolta össze a gyönyörű, selymes gesztenye barna színű haját, melyet könnyed coffba kötött.
Elfutott a kis vízesésig, amit egyszer még Stefan mutatott neki. Kissé kifújva magát és megpihenve, újult erővel indult meg a város felé. Ahogy lassan kezdte maga mögött hagyni az erdőt, hangos léptek zajára lett figyelmes. Egyre nagyobb feszültség, és félelem vette birtokába. Emiatt későn vette észre az előtte lévő kidőlt fatörzset, és keresztülesve rajta landolt, felsértve mind két tenyerét. Gyorsan összeszedve magát felpattant és irdatlan futásba kezdet, hogy minél hamarabb kiérjen az ismerős, és biztonságot nyújtó városka felé. Amint kiért az erdőhöz közel húzódó utcára, egyre fokozódott benne a félelem, mikor a válla felett hátra sandítva meglátta a magas kapucnis férfit, aki még mindig a nyomában volt, és közeledett felé.
Már csak pár sarokra volt a Gilbert háztól, amikor is hátulról egy erős szorítást érzett a bal karján, és olyan erővel rántotta vissza, hogy majdnem lefejelte a járdaszegélyt. Az idegen erősen magához szorítva Elenát, próbálta betuszkolni az út mentén álló sötét autóba. Elena magában nyugtázva, Ric nem hagyta, hogy felkészületlenül induljon el, gyorsan belenyúlt a zsebébe, és egy villámgyors mozdulattal döfte a sisakvirággal átitatott karót a férfi oldalába. Az ismeretlen fülsüketítő ordítás kíséretében rogyott a hideg járdára, majd Elena ezt kihasználva, eszeveszett vágtába kezdett.
Hamarosan elérte a házat és sebesen rohant be a Gilbert ház ajtaján és vágta be maga mögött az ajtót. Ennek támaszkodva kapkodta a levegőt, amint ismét oxigénnel töltődött meg a tüdeje, lépett be a konyhába, ahol Ric kíváncsian vizslatta a kimerült, kócos, piros pozsgás arcú lányt.
Elena megkerülve őt a mosogatóhoz sétált, majd egy óriási pohár hideg vizet engedett magának, majd lehuppant az egyik székre, zsebéből előhúzva a kis készüléket. Azonnal megkereste Damon nevét, majd megnyomta a hívás gombot. A második csörgésre azonnal felvették a telefont és a vonal túl végén egy krémes hang válaszolt.
- -ÓÓÓ, csak nem hiányzom? - kérdezte a vámpír. Elenának nem kellett látnia, hogy tudja Damon szája hatalmas molyosra húzódik.
- -A leggyorsabban ide kéne jönnöd! - válaszolta Elena monumentális sóhaj kíséretében, mielőtt tovább mondhatta volna a vonal megszakadt.
- - Hello Ric! Rég találkoztunk! – pillantotta meg Ricet, majd Elenát látta ücsörögni az asztalnál.
- - De ramatyul nézel ki! Csak nem üldözött téged valaki? - poénkódot Damon egy szívdöglesztő mosoly kíséretében, majd egyre közelebb hajolt a lányhoz.
- -Ami azt illeti de – majd az asztalon lévő ronggyal próbálta letörölgetni a megszáradt vért a tenyereiről. A két férfi türelmetlenül várta, hogy megtudja mi történt.
- - Ezt, hogy érted? – kérdezte a vámpír egyre idegesebben, majd vámpírsebességgel a szekrényhez rohant, kivéve az elsősegély dobozból a fertőtlenítős flakont, majd Elena kezéből a rongyot, és óvatosan tisztogatni kezdte a horzsolásokat.
Elena szó nélkül hagyta, hogy Damon ellássa a kezeit. Damon egy pillanatra felnézett a lány kezeiről, és a mogyorószínű szemekkel találta szemben magát. Elena elkapva a férfiról a tekintetét, kezdet el mesélni, hogy miért is hívta ide a vámpírt.
- - Hát már visszafele jöttem, amikor is valaki követni kezdett. Már majdnem a házhoz értem, amikor is hátulról elkapta a karom, és egy fekete autóba akart betuszkolni. Szerencsére a Ricktől kapott karónak - egy mosolyt intézve a férfi felé - sikerült leráznom magamról.
Damon szemeiben az aggodalom csillogott, hogy akár el is veszthette volna Elenát, csak azért, mert a hülye, ripper kisöccse, megint nem bírt magával.
- -Hát akkor beváltja fenyegetéseit – válaszolta dühtől szikrázó szemekkel Damon.
- -Mi? - Elena érthetetlen arckifejezéssel várta a magyarázatott.
- -Stefan kihúzta a gyufát kedves puszipajtásánál avval, hogy elvitte a koporsókat, melyben a többi Ős volt. És az a barom megfenyegette, hogy mindenkit levadász, akivel valaha találkozott a pöcs öcsikém - válaszolt Damon, majd Rick-re emelte tekintettét.
- -Épp a Grillből jöttem, ahol Damon már elmesélte nekem a sztorit, mielőtt beestél volna az ajtón. Viszont nekem mennem kell, mert Carol megkért, hogy én vezényeljem le a levélhordó játékot vagy mit. Elena te meg nyugodj meg, Jeremyvel majd sietünk haza - mondta Ric majd kisétált a házból.
- -Akkor most mihez kezdünk? Várunk, míg Klaus mindenkivel végez? – kérdezte Elena kétségbeesetten.
- - Meg kell találnunk Stefant, aztán majd kitalálunk valamit, de most először is téged szeretnélek biztonságban tudni.
Végigsimítva Elena puha arcán, miközben rabul ejtette a lány tekintette. Percek teltek el így és mielőtt bármilyen meggondolatlan dolgot művelt volna, Elena elpirulva válaszolt.
- Megleszek. Most csak egy alapos zuhanyozásra van szükségem – válaszolta, miközben már lépdelt fel a lépcsőn.
Elena halk kacagásba kezdett, melyet a lépcső előtt álló férfi is meghallott, hála a vámpírhallásnak.
- - Hát, vissza kell utasítanom Mr. Salvatore, ez még megy egyedül is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése