Lehull a lepel : D
„Kislányként mindig is egy nagycsaládról álmodoztam, de amikor beleszerettem egy vámpírba, kész voltam lemondani róla, és most alig 18 évesen, egy új élet növekszik a szívem alatt. Senki nem gondolta volna, hogy egy vámpír teherbe ejthet valakit. Az ismert szabály, miszerint vámpírtól embernek nem lehet gyereke, téves. Hasonmás vagyok, természetfeletti, rám a szabály nem vonatkozik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon anya leszek, de nem bánom. Mai napon tudjuk meg, hogy fiúnk vagy lányunk lesz, de engem csak az érdekelt a legjobban, hogy egészséges legyen. Gondolataimból egy aprócska kis rúgás zökkentett ki.”
/Elena gondolatai/
-Azt hiszem, hogy fiú lesz – mondtam a kezemet szorongató Damonnek.
Kezét óriási pocakomra tettem pontosan oda ahol az előbb a kicsi megrúgott.
-Én egy kislánynak is örülnék – mondta mosolyogva, majd végigsimított pocakomon.
A vizsgáló ajtaja nyikorogva kinyílt, és Matilda mosolyogós arca bukkant fel mögüle.
-Elena készen állsz? – kérdezte majd kitárta előttem az ajtót.
-Na, most kiderül, melyikünknek lesz igaza! - mondta Damon.
-Igen. Hogy van Matilda néni?- kérdezte a lány a nővérkétől, akivel az idő során összebarátkozott.
-Köszönöm jól, de ezt én is kérdezhetném tőled Tündérkém!
Elena Damonnel a nyomában sétált be a kis helyiségbe.
-Ááá, a kedvenc betegem! – köszöntötte a lányt az orvos. - Hogy vagyunk? Nyugalom apuka! - szegezte tekintetét a nyugtalanul várakozó Damonre.
-Most megnézzük, minden rendben van-e – mondta az orvos.
Matilda már felkente a kék zselét Elena pocakjára, majd az orvos a kis kütyüvel a kezében, irányítgatta a műszert, hogy kiderüljön, amiért ma idejöttek.
-Igen eleven kisbaba – mosolygott Elenára.
-A lényeg, hogy egészséges legyen - mondta a lány.
-Természetesen – válaszolta a doki.
-De nézzük a kismama eredményeit is! Nincs vérszegénység, vas hiány. A vérnyomása kissé magas, kerülje a konfliktusokat, és pihenjen sokat! Testsúlya megfelelő… Most jöjjön a pici! Először is megmérjük a baba fejkörméretét, hogy megtudjuk mekkora a kis lurkó, megfelel-e a korához – az orvos méricskélni kezdett a monitoron.
-Nagyon jó, tökéletes! Most megnézzük a gerincét, és a végtagokat, és ha úgy fekszik a baba meg tudom mondani a nemét, ha érdekli önöket.
-Igen, szeretnénk tudni- mosolygott a lány a vámpírra.
-A gerince rendben van, miden végtagból 2 - mosolygott a párra. - Megfelelő a kicsi fejlődése! És nézzük, felfeddi magát az apróság vagy nem! - az orvos a műszerrel körözni kezdet a lány termetes pocakján.
-És meg is van! Örömmel közölöm, hogy kislány! – közölte a doktor, kezével mutogatva az ultrahangos felvételen.
Majd kihangosította a baba szívverését. Damon szorongatta a lány kezét, és meghatódva nézték együtt a monitoron a kis szívet, mely úgy vert, mint egy kolibri. Damon elérzékenyülve hallgatta a baba szívhangját, mintha egy tam-tam dobott vertek volna a füléhez közel, kellemes borzongás futott végig a hátán. Elengedve Elena kezét, simogatni kezdte a lány pocakját.
-Egy életerős kislány, és a kismama is makkegészséges! Gratulálok mindkettejüknek! - szólt a doki – majd kinyomtatta a felvételeket és a leendő apuka kezébe nyomta.
-A következő kivizsgáláson találkozunk, ami jövő hónap 20-án lesz, és pihenjen sokat, ne emeljen nehezet, semmi stresszhelyzet, értette? – intett mutatóujjával a doktor a lány felé.
-Értettem! És akkor, tényleg minden rendben van a kicsivel? Nincs semmi baja? A gerincével, a szívével vagy egyéb dologgal? - kérdezte aggodalmaskodva a lány, ficánkolva az ágyon.
-Minden rendben van, ne aggódjon, teljesen egészséges! - válaszolta meg a doki Elena kérdését.
-Köszönünk mindent! – rázott kezet a két férfi.
Elena Matilda segítségével lemászott az ágyról, elköszönve az orvostól és a nővérkétől, sietek ki a vizsgálóból.
A folyósón nem voltak sokan, csak néhány ápoló lézenget.
Damon szembefordult Elenával, és óriási mosoly kíséretében nyomott egy puszit Elena pocakjára, majd a lány ajkaira is.
-Én megéreztem, hogy kislány lesz a kis pocaklakó - simogatta meg a lány pocakját.
-Én egy kisfiút szerettem volna, akinek olyan gyönyörű azúrkék szemei vannak, mint az apjának! – nézet a kék szemekbe.
-Én örülök, hogy kislányunk lesz, mert olyan szép, és csodálatos lesz, mint az a nő, akit teljesen szívemből szeretek! – cirógatta meg a lány arcát.
-Viszont most, hogy tudjuk, hogy kislányunk lesz, nem gondolod, hogy elmehetnénk vásárolni, mert eddig az volt a kifogásod, hogy amíg nem tudjunk milyen nemű, felesleges bármit is vennünk – szemei a határtalan örömtől csillogtak.
-Most, ha nem vagy fáradt, akkor el is mehetnénk! Mit szólsz? – segített Elenának, amíg a lány felvette a kardigánját.
-Remek ötlet! - majd a parkoló felé siettek, ahol kocsiba szállva vették az irányt a hatalmas bevásárló centrum felé.
Folyt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése