Először is sajnálom, hogy nem jelentkeztem a be ígért résszel , de a szombaton igen zsúfoltra sikeredett a vasárnap meg avval, hogy össze tudjam magam szedni egy kő kemény buli után XD / Jó tanács másoknak egyben magamnak is SOSE JÁTSZATOK ALKOHOLITIT - KEGYETLEN/ Ma meg igazság szerinte ha Zsani nem szól rám el felejtem amit ígértem XD. Nem is fecsegek tovább íme a Bónusz !!!
Borzadály a zsákban! XD
Meleg gőz telítette meg a szobát, ahogy Elena egy fehér köpenyben lépkedett ki a fürdőből, és sétált egyenesen fehérneműs fiókjához. Nem sokat teketóriázott, egy fekete, csipkés együttest vett elő, és sétált vissza a fürdőbe. Amint kész lett, grimaszolva állt meg az ágya előtt, ahová a gondosan lehelyezett fekete ruhazsák volt terítve. Elena megengedte Carolinenak, hogy megrendezheti az évszázad legmenőbb születésnapját a Salvatore panzióban, de az eszébe sem jutott, hogy legjobb barátnője próbababaként fog vele viselkedni, és az öltözékébe is beleszól.
Félve cipzárazta ki a zsák tartalmát, majd a selyemszalaggal bevont vállfát megragadva emelte ki a ruhadarabot. Elképedve figyelte, ahogy a magasba tartott ruha kirúgja magát, és felfedi kilétét. Egy mélyzöld, pántos, mini ruha volt, fekete hímzett virágokkal. Elena a látványtól elborzadva meredt maga elé, ahogy magához mérte a nem hétköznapi darabot. Carolienra gondolva nem akarta megbántania a szőkeséget, hogy nem bújik bele, így mielőbb magára kényszerítette.
Az egész alakos tükörben Elena egy kis mohacsomóra hasonlított. Megrökönyödve fogta ujjai közé a hímzett virágos részt, miközben elképzelte magát, ahogy evvel jelenik meg a bulin, röhögés tárgyának kitéve magát. Belemerülve a szörnyű ruhadarabba, észre sem vette, hogy egy árgus szempár figyeli.
.-Damon! – kapta kezét szívéhez rémületében. Nem volt elég a rajta lévő borzadály, még a férfi is megijesztette!
.-Hűűű! Hát ez… hogy is mondjam, nem túl kecsegetető látvány! - mutatott rá a lányon lévő ruhára.
.-Gondolhatod, hogy nem én találtam ki, hogy ezt a micsodát felvegyem!
.Hála égnek! Nem akartalak megbántani, de ez a valami ocsmány, visszataszító! Még ruhának sem nevezném! – Elenának elég volt ennyi, mihamarabb le akarta hámozni magáról a hajmeresztő rucit.
-.Segítenél?! - lépett közelebb a vámpírhoz, haját elhúzva hagyott szabad utat Damonnek, hogy lehúzza róla a ruhaneműt.
.- Wow! Sosem képzeltem el, hogy én magam foglak valaha is levetkőztetni! Meglepő fordulat.
Elena fej rázva slisszolt be a fürdőbe, hogy visszavegye a köntösét.
Damon eközben már Elena fiókjait túrta végig kíváncsiskodva. 1000 wattos félmosolyával az arcán keresgélt a fehérneműk között. Talált a fogára valót is, de amin a szeme rögtön megakadt, az egy pár harisnyakötő volt. Egy vörös csipkés darab, melyen egy kisebb, tenyérben elférő masni díszelgett.
Elena sokkolva lépett a szobájába, amint meglátta a vámpírt a holmijai között matatni.
Elena azonnal Damonhöz lépett, aki nem hagyta kezeiből kivenni a számára igen tetszetős darabot.
.-A-a, ezt nem hagyom, hogy elvedd tőlem! Nagyon tetszik! – nyújtogatta a gumis kelléket a kezében. – Kíváncsi vagyok, hogy miért is vannak a Te fiókodban ilyen merész darabok?! Nem hittem volna, hogy imádod, a szexi darabokat, vagy most jön az, hogy ez nem is a tiéd, és csak valahogy belekeveredett a többi közé?
Damon, Elena elől elhúzódva cselezte ki a lányt, és szaladt ki a folyosóra.
.-Damon, ne csináld már, add vissza, azaz enyém! – Elena köntösben eredt Damon nyomába.
-Ha így sietsz utánam, a végén még kikötődik a helyes kis köntösöd! Bár az kedvemre való lenne!
Elena a nappaliba érve sehol sem találta a vámpírt, hiába nézett körül, nem volt a földszinten. Magányosan ácsorgott a szoba közepén, majd dühösen trappolt vissza a szobájába, mert már késésben volt.
Amint belépett a kis birodalmába, eszébe jutott, hogy még mindig nem döntötte el, mit is fog viselni a partiján. A szekrényéhez lépve tárta ki, és vette szemügyre a tartalmát. Választása egy fekete, vékonypántos ruhácskára esett, ami nem volt túl kihívó, de igen mutatós. Haját kisebb loknikba sütötte, majd édesanyja fülbevalójával és ezüst szandijával indult meg a bejárati ajtó felé. Ahogy a lépcsőn masírozott, hangos füttyszóra lett figyelmes.
Damon a falnak támaszkodva, pislogott tág pupillákkal a szülinaposra.
-Csodálatosan nézel ki! – állt szembe a lánnyal, majd fejét félrebiccentve mérte végig a hasonmást.
De valami hiányzik?
Elena ijedten nézett végig magán, mit felejthetett el, de hamar megkapta a választ, ahogy Damon kacérul lóbálni kezdte előtte az elcsent harisnyakötőt.
- Te javíthatatlan vagy! – megbotránkozva kerülte ki a férfit, és sietett a konyhába egy pohár hűsítőért, mert a vámpír tekintetétől lángolni kezdett a teste.
-Nem, csak szenvedélyes! - meregette Elenára csodálatos kék szemeit.
-Legközelebb kizárlak a szobámból! A harisnyakötőt meg nyugodtan tartsd meg, legalább lesz tőlem valamid! – vette fel a kesztyűt Elena a vámpírral szemben.
-Mily kedves! De Én sokkal jobban szeretnék valami mást! Valami fontosabbat! - kezével végigsimított a lány arcán.
Elena megperdült a tengelye körül, és gyors tempóra váltva sietett ki a konyhából, mielőtt teljesen elönti eszét a vörös köd. Gondolatai messze jártak a valóságtól.
-Várj, most meg hova sietsz?!
-Tudod, nekem ma még jelenésem van, ráadásul a saját születésnapomon! – Damon a lány háta mögé suhant.
-Csak nem megfutamodsz? Gyáva nyuszi vagy, helyesbítek, egy helyes gyáva nyuszi!
-Miért is?
-Mert, amint meghallottad, amit mondtam, megfutamodtál az érzéseid elől! Megvan közöttünk a kémia, ezt nem kell tagadni, csak félsz beismerni, hogy vonzódsz hozzám.
-Nem félek semmitől! - Elena hangja megbicsaklott, amint saját magát akarta megkérdőjelezni.
-Tényleg? - lépett közelebb Elenához, csökkentve a távolságot közöttük.
-Igen.
-Bebizonyítsam, hogy még te saját magad sem hiszed ezt el? – még előrébb lépett, ajkuk szinte már súrolta egymást.
-Felesleges, mert nincs mit bebizonyítani! - hangja remegett a vágytól.
-Valóban? Akkor mi lenne, ha ezt csinálnám? – simított végig a lány karján.
-Semmi esélyed!
-Még most sem? – ujjai már a kecses nyak vonalát érintették.
-A mai nap nagyon eltökélt vagyok!
-ÁÁ, szóval eltökélt! – Elena oldalán lassan húzta végig az ujjait. – Talán most is?
Elena szemhéjai maguktól lecsukódtak a jóleső érzésre.
- Határozottan!
Damon finoman végighúzta ujját a lány egyik pántján.
-Szóval akkor semmi esélyem, hogy meggondold magad?
-Egyértelműen nem!
Damon finoman cirógatta végig Elena vágytól kipirult arcát, majd egy lágy csókot nyomott a pofijára.
-Még ezek után sem? - suttogott búgó hangon a lány fülébe.
-Talán…
A vámpír egyik kezével végigsimított Elena egyik lábán, majd a másik kezével felügyeskedte a lány csuklójára az ajándékát.
-De, Én sokkal jobban szeretnék, valami mást! Valami fontosabbat! Emlékszel? Ezt akartam átadni neked, úgy, hogy én teszem a csuklódra! Boldog szülinapot!
Elena szó nélkül hagyta a férfi tevékenységét, de szemeit nem tudta a csillogó gyémántról levenni. Majd figyelmét, csak a vámpírnak tudta szentelni abban a pillanatban.
-És ha most meg bocsátasz, távozom! – majd egyik ujját végighúzva a lány csuklóján, hajolt el a lánytól, és sétált ki kecsesen az ajtón.
Elena a falhoz simulva állt lefagyva, felhevült testtel, szemei a benne rejlő szenvedélytől csillogtak.
Zsanett71, Marie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése