Ami már belül felemészt
Damon magához térve, csak siralmas csendet hallott maga körül. A takaró, mellyel biztosan Elena takarta be, halk neszel repült a szemközti fotelba.
Szemeivel rögtön a lányt kereste, de Elena helyett egy óriási bőröndöt látott gondosan az ajtóhoz készítve. Az ablakhoz érve Elenát látta meg ücsörögni a hosszú, ütött kopott stégen.
Elena, lábait a meleg vízbe lógatva merenget a távolba, észre sem véve a mellette helyet foglaló férfit.
-Min gondolkozol ennyire? – érdeklődőt a férfi a lányt nézve.
-Haza kell menünk, pedig kezdtem jól érezni magam veled! – fordult a meglepett vámpír felé.
-Sok nő mondta már, hogy igen jó társaság vagyok, persze velük akció is volt! – majd csibészes mosollyal jutalmazta a lányt.
-Kímélj meg a pervez dolgaidtól! – szólt rá ingerülten a lány, mosolyát leplezve.
-Jól van, jól van, azért nem kell rögtön leharapni a fejem! Meg akartam köszöni, hogy segítettél rajtam, bár egy True Bloodos feelingnek tudnék örülni utóhatásként. Bírnám, ha velem álmodnál! – kacérkodott Damon.
-Bolond vagy! – nevette el magát Elena is, ahogy elképzelt egy True Bloodot idéző jelenetet.
-Mire akartál utalni avval, hogy nem akarsz elveszíteni? – kérdezte komolysággal a hangjában a férfi.
Elena arcáról lefagyott a mosoly az előbbi kérdéstől. Még saját magának sem tudott elszámolni a férfi iránti érzéseivel, nem hogy az érintettel.
A lány hajával babrálva pislogott az azúrkék szempárba, kettejük közt lévő csend kezdett egyre kellemetlené válni. Nem jutott más eszébe, játssza a hülyét.
-Nem megyünk be? – állt volna fel Elena, de Damon időben elkapva csuklóját, tartotta vissza.
-Elena, most Én kérlek! Ne játszd a hülyét, válaszolj! – Elena nagyot sóhajtva, nézett el a vámpírról, hátha úgy könnyebben tud kitárulkozni a férfinak az érzéseiről.
-Tudod, hogy Stefan számomra az egyetlen, csak őt tudom szeretni –Elena ekkor Damonra nézett, és látta a férfin a reménytelenséget, a megbántottságot – De ez, megváltozott az utóbbi pár hónapban. Azt hittem, hogy amit Stefan iránt érzek az akár örökre szól, de ez nem így van! Rád mindig is úgy tekintettem, mint Stefan rosszindulatú, hidegvérű gyilkos bátyjára. Utáltalak, sőt néha legszívesebben leszúrtalak volna egy karóval, mert hihetetlenül, 2 perc alatt ki tudtál hozni a sodromból, de ma már nem! –Damon apró mosollyal hallgatta végig a lányt- Jól érzem magam a társaságodban, élvezem az ide-oda csipkelődésünket, már nem csak barátnak tekintelek! Nem tudom, mit érzek, össze vagyok zavarodva! – állt fel Elena és szó nélkül, sietősre vette a tempót, minél messzebb legyen a vámpírtól. Damon a stég közepe táján nyúlt a lány karja után megállásra kényszerítve.
-Nézz rám! – emelte fel fejét az állánál fogva.
-Tudom, hogy össze vagy zavarodva, és nem hibáztatlak! Ne érzed úgy, hogy rád akarom erőszakolni magam, de szükségem volt arra, hogy elmond, amit érzel irántam! És nem fogok most erőszakos lenni, tudok várni! – majd egy mosolyt küldött a lány felé, és egy puszit nyomott a homlokára. - Most pedig menjünk haza! Ki kell találnunk valamit, hogy meg tudjunk védeni, mielőtt Klaus felbukkan! – Damon szorosan magához ölelve a lányt mentek vissza a házba.
«
A visszavezető úton egyikük sem szólalt meg. Damon leparkolt a Salvatore panzió előtt, majd Elena cuccait kivéve a kocsiból, sétáltak be együtt a házba.
Damon rögtön az italbárhoz vette az irányt, míg Elena kényelembe helyezte magát a kanapén.
-Lám – lám, csak nem az édes pár tért vissza! – jelent meg az ajtóban Stefan, mellette egy megigézett vérző nyakú lány ácsorgott.
Damon negédesen vigyorgott, miközben helyet foglalt Elenával szemben. Elena szörnyülködve figyelte egykori szerelmét, arcáról egy csepp érzelem sem volt kivehető.
-Jaj, öcsi, honnan szedted ezt a bigét? Elég sápkoros szegénykém! – szemeivel a szőke lányt mérte végig.
Próbált gúnyolódni Stefan, a hasonmást és bátyát elnézve, édes kettesben.
-Nem lehet, a város tele gyönyörű barnákkal! – nézte végig Elenát.
Elena undorodva kelt fel a kanapéról, és vette az irányt az ajtó felé.
-Várj, most hová mész? Nem akarsz Twisterezni? Cindy igen jó benne! – kiáltott Elena után.
-Damon, majd beszélünk – nézett hátra Elena - Damon egyet bólintott, hogy rendben - majd maga után becsapva az ajtót távozott.
-Besavanyodott. Jobban meg kéne mozgatnod, különben elégé degradáló tud lenni!
-Csak nem bírja elviselni a jelenléted! –állt fel Damon a fotelból, majd kabátját kezébe véve indult meg Elena után.
-Nem bírod a távolságot? –kérdezősködött gúnyosan Stefan, miközben Cindy karjából táplálkozott.
-Megyek, iszok máshol! Itt már nem jó a légkör! - majd vette célba a Gilbert házat.
Folytatása következik…
A következő igazán remek lesz :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése