Reméljük tetszik mindenkinek:DDD Hétvégére igyekszem a folytatásos történetnek a 18.részét hozni, remélem sikerül megírni mert már Zsanival rengeteget törtük rajta a fejünket. Nem is húzom tovább az időt élvezzétek KÖZÖS írásunkat.
Damon magányosan ücsörgött a Salvatore panzió falai között, kezében már megszokott italával. Apró kortyokat kortyolt poharából, miközben a mai nap dátuma, régi emlékeket idézett elő. Mindig is egy magányos alak volt, de mindig ott volt vele valaki ezen a napon, és most mégis néma csendbe burkolózva merengett a múltba.
Kint a feljárón egy ismerős autó hangja hallatszott, ahogy begurul és megáll a kúria előtt, majd halk léptek zaja, melyet nagy sóhaj övezett.
Damont megmosolyogtatta az ajtóban álldogáló illetőnek tétovázása. Elena némi nesszel surrant be az ajtón, és lopakodott minél halkabban, hátha még nem vették észre megérkezését. Kevés esélyt látott rá, de ha már belekezdett, végig kellett vinnie. Már majdnem a kanapé mögé ért, mikor Damon tovább nem színlelve üdvözölte.
-Elena, ha legközelebb meg akarsz valakit lepni, javaslom, ne egy vámpírral kezdj! De értékelem az erőlködésed!
Elena fancsali képet vágva várta, hogy Damon megforduljon.
- Mi járatban szép hölgy? – érdeklődött a vámpír miközben a kezében lévő üres pohárral játszadozott.
-Már meg sem látogathatlak?
-Örülök, amikor beugrasz hozzám, de ne felejtsd, hogy az utóbbi spontán beugrásod alkalmával, hátsó szándékkal érkeztél, ezért is gondoltam, hogy most is valami ilyesmiről lenne szó. Szóval ne is kerülgessük a forró kását, bökd ki hova akarsz elcsámborogni, ma nincs kedvem a mellébeszéléshez.
Elena sejtette, hogy Damon le lesz törve, hiszen nem is tudhatná különösebben, hogy ma van a születésnapja, de a negatív hozzáállás ledöbbentette.
-Tisztázzuk, hogy az a múltkori kis incidens volt az első, és egyben utolsó, mert látom nehéz neked ellent mondani, és nem is lehet! És ma nem hátsó szándékkal érkeztem, mint ahogy azt az előbb felvázolta Mr. Salvatore, hanem kész tények elé állítom!
-Nocsak, Miss. Gilbert egyre kíváncsibbá tett! Folytassa! –állt fel a vámpír és tátott szájjal meredt az elé táruló látványra.
Elena egy fekete matt ballonkabátban ácsorgott, kezében egy étvágygerjesztő tortával, melyen egy szál kék gyertya égett.
Damon arcára kiült a meglepettség. Néhány perce még magányosan ücsörgött kedvenc italával, majd egy szemvillanásnyi idő alatt élete legszebb napjává változott.
Elena óriási mosollyal a pofiján vigyorogott, mint egy kis gyerek az édességboltban, majd megtörte a szobát betöltő csendet.
-Nem akarlak sürgetni, de tudod, most jön az a rész, hogy kívánsz valamit, és elfújod a gyertyát!
Damon összeszedve magát hunyta le szemeit, majd mély lélegzetet véve fújta el a lángot.
-Honnan tudtad? – Damon a lány kezéből elvéve a pompás süteményt tette az asztalra, és értetlenül figyelte az előtte álló hasonmást.
-Tudod, Stefan naplói igen jó olvasmánynak bizonyultak. És mivel életem egyik fontos szereplőjévé váltál, nem felejthettem el ezt a dátumot.
A vámpír szemei felragyogtak, majd visszatérve a kis bárpultjához, öntött magának egy jó minőségű whiskyt.
-És nem jár nekem egy kis meglepetés? – kíváncsiskodót a férfi, miközben meghúzta a poharát.
A lány nem válaszolva nyúlt zsebébe, és aggatott hajába egy vörös masnis hajpántot, majd kioldozta kabátjának szíját.
A ballonkabát halkan ért földet
.
Elena egy tűzpiros fehérnemű együttesben álldogált Damon előtt, megmutatva magát teljes pompájában.
A vámpír torkán megakadt egy korty ital, és fulladozva meregette a szemét a barna hajú lányra. Elena ott állt előtte egy kirívó együttesben, melynek könnyű, csipkés részei finoman simultak a lány bársonyos bőréhez.
Damon köpni, nyelni nem tudod, a szavakat nehezen találta. Nem tudta eldönteni, hogy túl sokat ivott és már hallucinál, vagy éppen álmodik?! Hiába pislogott, nem délibábot látott. Elena még mindig ott állt előtte, hozzá nem hű öltözetben. Jobb karjába észrevétlenül belecsípet, hogy megbizonyosodjon, tényleg ébren van.
-Elena? – Damon fejében már megfordult a gondolat, hogy Katherine próbál megint hülyét csinálni belőle. Nem hitt a szemének, hogy a mindig önbíráskodó Elena Gilbert állt előtte, akiről köztudott tény, hogy nem egy anyámasszony katonája, ha a kihívó öltözködésről van szó.
A hasonmást megnevetette a vámpír zavarodott viselkedése, de a szemeiben ott ragyogott a vágytól való csillogás.
-Igen, nem káprázik a szemed, tényleg Én állok előtted, Elena Gilbert!
Damon átszelve a kettejük közötti távolságot lépett a lány elé.
-Nem, nem lehet! És miért most?! Nem értem, magyarázd meg!
-Szerintem nincs mit magyarázni, inkább csomagold ki a meglepetésed!!!
A vámpír végszóra húzta közel magához a lányt, és csókolta meg. Elena felpezsdülve a férfiból áradó erős szexuális kisugárzástól túrt bele a vámpír éjfekete hajába. A csók egyre hevesebb lett, és a levegő is felizzott körülöttük. Elenát zavarta a férfi izmos testét takaró ruhanemű, és reszkető kezeivel bújtatta ki a vámpírt a felsőjéből.
Damon látása elhomályosodott az eszét elöntő vörös ködtől, és csókolta végig a lány forró bőrét. Ajkai égtek a másik testéttől, csókjaitól, a sóvárgástól. A hasonmás kecses nyakának ívén járta végig a lány vállait. Kezeivel a zavaró pántokat tolta egyre lejjebb.
Elena sem tétlenkedett, és a férfi övének csatját meglazítva vonta magát egyre jobban a másik kidolgozott felsőtestéhez. Damon megemelve a lány fenekét, hagyta, hogy Elena körbefonja derekát lábaival. Damon erősen megmarkolva a vörös fehérneműt rántotta le a lányról, megmutatva már fedetlen domborulatait. Kezébe véve a másik melleit, hintette körbe a csókokkal a lány mellkasát, egy pillanatra sem elszakadva a másiktól sétált fel hálótermébe.
A franciaágyhoz érve huppantak finoman az ágyra, és tépte le a vámpír az utolsó zavaró tényezőt. Lágyan cirógatta a lány combjait miközben csókokkal halmozta el teste minden egyes négyzetcentiméterét. Elszakadva Elenától bújt ki nadrágjából, és feküdt vissza rá. Mindkettejük ágyéka lángolt a hónapokat felemésztő pillanatra. Elena kényes nyögéssel jelezte a mennyország átlépését, majd Damon is egy utolsó lökés után követe, és ernyedt izmokkal feküdt Elena mellé szorosan magához ölelve.
Néhány perc múlva Damon egyenletesen szuszogott.
A hasonmás feltornázta magát a másik füléhez, és gyenge hangon suttogott bele.
-Boldog születésnapot! – majd lágy, de annál érzelmesebb csókot nyomott a másik mézédes ajkaira.
Óvatosan kikecmeregve az ágyból mászott ki Damon mellől, majd ruháit összeszedve hagyta hátra élete legszebb estélyének színhelyét.
Másnap Damon szája szélén mosoly játszott, miközben kezével Elenát kereste, azonban a hasonmás helyett csak az ürességet érezte. Szemei kipattantak a hiányra, és értetlenül nézett körbe a szobában, valamicske jel után kutatva a tegnap éjszakára. Már szemei előtt lebegett a csalódottság halvány leple, amikor is tekintette megakadt a földön heverő vörös masnis hajdíszen. Csábos 1000 wattos vigyorával a képén szökkent ki, és kapta kezei közé a hajpántot, mely visszaidézte a tegnapi este emlékeit. Boldogsággal az arcán lépett az éjjeli szekrényéhez, és helyezte a vörös masnis hajdíszt az éjjeli lámpa mellé. Lefekvéskor mindig, ha megpillantja Elena jusson az eszébe.
-Végül beteljesedett a kívánságom!
Fin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése