2012. január 3., kedd

14. fejezet

Túl vagyok az első fárasztó iskolai napomon! Remélem mindenki szerencsésen túl élte ahogy én is:DD

Eseménydús nap
Damon fel-alá mászkált Elena szobájában, és várta, hogy elkészüljön a lány, azonban a zsebében rezegni kezdett a telefonja. A kijelzőn Forbes seriff neve villogott.
*      Liz

*      Damon, beszélnünk kell, el tudnál jönni a régi temetőhöz?- érdeklődőt a vonal túlsó végéről a seriff igen kimért hangon.

*      Persze, máris ott vagyok!- gyorsan kinyomva a készüléket kapta fel a dzsekijét, és szó nélkül hagyta el a szobát.

N
Elena kiérkezve a fürdőből döbbenten nézett körül, és vette tudomásul, hogy egy árva lélek sincs a helyiségben.  Magában morgolódott Damon miatt, miközben a konyhába érve célozta meg a kávéfőző gépet egy erős feketéért.  A házban rajta kívül nem tartózkodott senki, így egymaga üldögélt a nappaliban, kihasználva, hogy végre egyedül van, és néma csend veszi körül. Kisebbfajta extázisba esett, ahogy semmi sem zavarja meg nyugalmát, de ahogy ez eszébe jutott, megszólalt a csengő. Mélyet sóhajtva tápászkodott fel a kényelmes kanapéról, és sétált, nem túl elhamarkodott léptekkel, az ajtóhoz. Az ajtót kitárva barátnője mosolygós arcával találta szemben magát.
*      Bonnie!- ölelte át rögtön a küszöbön álldogáló boszorkányt.

*      Elena, remélem nem baj, hogy beugrottam, de a napokban lesz Carolnie szülinapja, és gondoltam szervezhetnénk neki valamit titokban, mivel mostanság igen rosszkedvű Tyler miatt – sétáltak Elenával együtt beljebb a nappaliba.

*      Ez remek ötlet Bonnie! De ha már itt vagy, kihasználnám az alkalmat, hogy szívességet kérjek tőled.

*      Ki vele, mi lenne az?

*      Hát, az elmúlt este nem várt látogatóm akadt Klaus személyében, miután lecsapolt, és elvégezte a dolgát, távozott is – Elena látta barátnője szemében az aggodalmat, és a sajnálatot. - Ne aggódj, semmi bajom, túléltem! Szóval, arra szeretnélek megkérni, hogy nem tudnál- e valamilyen varázsigét, amivel megvédenéd a házat a hívatlan vendégektől. Tudsz segíteni?

*      Én annyira ostoba vagyok! Nekem is eszembe juthatott volna! Persze, hogy tudok segíteni! – fogta meg együtt érzően a boszi Elena kezét.

*      Bonnie, nem a te hibád, ne hibáztasd magad! Végül is nem esett semmi bajom, leszámítva, hogy kevesebb vér kering a szervezetemben. Legalább nem lesz gondom a súlyomra – viccelődöt Elena, hogy felvidítsa a boszit.
Bonnie arcára egy széles mosoly ült ki.
*      Ha hozol pár gyertyát, rá is olvashatom a házra a varázsigét, de most mondom, hogy mostantól sem Damon sem Caroline nem teheti be a lábát ide, újból be kell invitálnod őket! – Elena bólintott, majd a konyhába rohanva tért vissza barátnőjéhez a szükséges eszközökkel.
Bonnie azonnal kántáli kezdett, ahogy Elena körberakta, és meggyújtotta körülötte a gyertyákat.
Nem telt bele 5 perc sem, mire Bonnie végzett, és mostantól teljes védelem vette körül az épületet.
*      Kész is van! Mit szólnál, ha elmennék a Grillbe? Úgy innék egy shaket!

*      Menjünk, legalább megszervezhetjük Car buliját!
Tervezgetve ültek be Bonnie autójába, és meg sem álltak a Mystic Grillig.
N
Damon az erdőben lévő régi elhagyatott temetőhöz érve piros- kék fényeket látott villogni.  Egy tucat rendőr helyszínelt a lezárt területen, középen Forbes seriff utasítgatta az embereit.
*      Liz! – sietett át a rendőrök hadán, és állt meg a nő előtt.

*      Köszönöm, hogy eljöttél!  Ahogy láthatod, ismét vámpírtámadással van dolgunk.

*      Reméltem, te meg tudod nekem válaszolni, hogy ki végzett ilyen kegyetlenül az áldozatokkal! Egy csepp vér sem volt a szervezetükben, és ami a legborzasztóbb, a testeket darabokra tépték! – Damonnel a nyomában sétáltak az egyik holtesthez, és cipzárazta ki a hullazsákot.
Damon rögtön tudta, hogy a tettes, akit Liz keres, az Stefan, ő hagyja hátra így az áldozatait kedvtelésből. Sokszor látta már ezt, legutoljára Tennesssiben, amikor Rickkel ott jártak, hogy a nyomára bukkanjanak. De mégsem árulhatja el az öccsét, még akkor is, ha kibabrált vele.
*      Szépen cserbenhagyták szerencsétleneket! Sajnos, szerintem lesz ez rosszabb is!
Forbes seriff értetlenül állt a dologhoz.
*      Mire akartál célozni, hogy rosszabb is lesz? Ki akarja, a város lakóit sorjában lemészárolni?

*      Liz, gondolom a lányod mesélt már arról, mik történek mostanság itt Mystic Fallsban?

*      Igen, elmesélt mindent egy bizonyos Klausról.

*      Fején találta a szöget Forbes seriff! Ugyanis elhatározta ez a korcs hibrid, hogy sakkban fogja tartani a várost, és ahogy elnézem, ezt a két tetemet, betartja az ígéretét! Légy óvatos Liz, és figyelmeztesd az embereidet is a közelgő veszélyre! Ne érje őket meglepetés!

*      Rendben, és köszönöm, hogy kifáradtál ide!

*      Ha van bármi, akkor hívj, de most mennem kell, majd beszélünk!
Liz bólogatva sétált vissza az embereihez, miközben Damon visszafelé tartott a Gilbert família rezidenciájához.
N
A Grill nyüzsgött az emberektől. Matt ide-oda szaladgált egy tálcával a kezében. Megpillantva a belépő 2 lányt integetett nekik, miközben helyet foglaltak egy üres asztalnál.
Elena és Bonnie elmélyülten beszélgettek, miközben helyet foglaltak.
*      Sziasztok! Mit hozhatok a hölgyeknek?

*      Matt, Jeremy hogy-hogy nem segít neked? – nézett körül Elena a teremben.

*      Te még nem tudod?! Jeremyt kirúgták! Mostanság nem igazán járt be, de ha be is jött, akkor is késett, a főnök nem tűrte tovább, és kitette, azóta nem láttam.
Elena leesett állal hallgatta volt barátja szavait.
*      El sem hiszem, én erről nem tudtam! Bár be kell ismernem, mostanság nem sokszor találkoztam Jerrel. Kösz, hogy elmondtad, azt hiszem beszélni, fogok az öcsémmel!
Matt csak bólintott, majd várakozóan várta a rendelést.
*      Két csokis shaket kérünk! - nézett a fiúra Bonnie. Matt felfirkantotta a kis jegyzettömbjébe, majd el is tűnt, legközelebb 2 nagy pohár turmixszal tért vissza.

*      Nem foglalkozom mással csak magammal, meg Stefannal és Klausszal. Hibásnak érzem magam, amiért az utóbbi időben nem foglalkoztam Jeremyvel. Ne haragudj Bonnie, hogy róla beszélek, tudom, mennyire fáj még, amit tett!

*      Semmi baj Elena! Megbirkózom vele, úgy érzem, lassan elfelejtem Jeremyt.  Másfelé terelve a szót, mit szólnál, ha szűk baráti körben ünnepelnék meg Car 18. szülinapját? Mivel most, hogy vámpír lett, és megállt az öregedésben, örökre 17 évesnek maradva, nem igazán repes egy hatalmas buliért. Elcsalhatnánk, egy eldugott helyre, ahol meglepetésként érné! Mit szólsz hozzá?

*      Bonnie, ez nagyszerű ötlet!  – örömujjongását a telefonja rezgése szakította félbe.


*      Damon az! Van képe felhívni, miután szó nélkül otthagyott! – Elena kinyomva a telefont helyezte vissza a készüléket a táskájába.

*      Elena, ezzel a lépéseddel kihívtad magad ellen a haragját! Tudod, mennyire utálja, ha nem tud rólad semmit, és meg is tudom érteni, most, hogy Klaus ismét vissza-visszatér a városba. És nem igazán jó pont az sem, hogy rajtad keresztül próbálja visszakaparintani a családja tagjainak koporsóit, melyet Stefan lopott el!

*      Aggódjon csak! De azért megnézném a képét, amikor be akarna menni a házba! – Bonnie Elenával nevetett, ahogy elképzelték, ahogy a ház köré vont falról szinte lepattan a férfi.

*      Rád se ismerek Elena, de azért nem lennék a helyedben, amikor megtalál!

*      Én sem lennék a helyemben! De utálom, ha eltitkol előlem mindent!

*      Megértelek. Nekem most mennem kell, de később beszélünk! – állt fel Bonnie és sietett ki a Grillből magára hagyva Elenát.

*      Elnézést, foglalt ez a hely?
Elena a hang irányába fordult, és Klaus tenyérbe mászó képével találta szemben magát.
*      Klaus!

*      Igen, személyesen! – foglalt helyet ott, ahol imént még Bonnie ült.

Folytatás következik…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése