Ez a rész is egy kicsit limonádéra sikerült de remélem azért tetszik. Jó szórakozást!
Egyenlő az állás
Elena felébredve merengett ki az ablakon, miközben Damon hasán pihenő karját cirógatta.
A vámpír mélyen aludt, ami nem volt csoda, hiszen ketten együtt 8 üveg whiskyt fogyasztottak el.
A lány arcán terebélyes mosoly jelent meg, majd a vámpír karját óvatosan leemelve magáról, állt fel az ágyról. Lábra állva kissé émelyegve sétált ki a szobából, feje lüktetet a fájdalomtól.
-Csodás, másnaposság – gondolta magában, miközben a nappaliba beérve, szörnyülködve nézet végig a múlt estét felidéző helyiségen. A póker lapjai össze- vissza hajigálva hevert a földön, az üres üvegek sorban álltak a kandalló padkáján. A felsője Damon ingje és nadrágja alatt feküdt. Magára kapkodva a felsőjét pakolt össze a nappaliban. A vámpír mélyen durmolt még, így a lány jobbnak látta csendben kilopakodni a házból. A kocsijához érve gurult ki az útra, alig várva, hogy végre hazaérhessen.
«
Hazaérve nyúzottan esett be a zuhany alá, majd tiszta holmiba bújva huppant be az ágyába.
Felébredve este 10 –et mutatott az óra kijelzője. Oldalra fordulva egy sötétben villogó kék szempárt látott meg maga előtt, tulajdonosa mosolyra húzta száját.
-óóó! - húzta fejére a párnát Elena.
-Most úgy viselkedsz, mint egy 5 éves kislány, aki az anyja szoknyája mögé bújik.
-Nem viselkedem úgy! - jött a válasz a párna alól.
Damon elvette a párnát a lány fejéről, majd fülébe suttogott.
-Öltözz fel, elviszlek valahová! – simogatta végig a lány hátát, mely felidézte a tegnap este tökéletességét, mielőtt kudarcba fulladt volna.
-Nem megyek sehová! – makacskodott Elena.
-Ne akard, hogy drasztikus eszközökhöz nyúljak!
-Pff- majd fejére húzta a takarót.
Damon felállva rántotta le a paplant a lányról, majd vállára kapva, emelte le a fogasról a kabátját.
-Damon, tegyél le most azonnal! – húzgálta a vámpír kabátját.
A férfi finoman rávert a lány fenekére, majd avval a lendülettel száguldott ki az ajtón, meg sem állt az autójáig.
-Most leteszlek, de ha visszamersz szaladni a házba, igen durva leszek!- figyelmeztette a lányt.
-Olyan erőszakos tudsz lenni! – Damon a megjegyzés hallatán vigyorogni kezdett, miközben beült a kocsiba. – Gondolom, nem mondod meg hova megyünk igaz?- pislogott kábán a férfira.
-Nem, de már ismerhetnél! Mivel meg mutattad tegnap, hogy milyen jól pókerezel és még mást is, amiben jó vagy- vonta fel szemöldökét- most elviszlek valahová, ami az én erőségem.
-Mármint a vedelésen és az öldöklésen kívül? – Elena gúnyos vigyort küldött Damon felé, az előbbi beszólás miatt.
-Nagyon undok tudsz lenni, pedig este olyan voltál, mint egy doromboló kiscica. Nyiáu! – nézelődött ki az ablakon - Lásd, nem vagyok egy pedofil bunkó, ha hátranyúlsz, találsz meleg holmit, amit még nálunk hagytál!
Elena nem foglalkozva a vámpírral, öltözött fel.
-És messze megyünk? – kíváncsiskodott a lány egyre jobban fészkelődve az anyós ülésen.
-Nem igazán – majd a magában dúdolt dal, ütemét verte a kormányon.
Az útszéli lámpafények kivilágították a kihalt autópályát. Néhány kósza autó suhant el mellettük, de azon kívül senki nem volt az utakon.
Lassan a kék musthang bekanyarodott egy hatalmas épület parkolójába, majd Damon kipattanva az autóból indult meg a létesítmény felé.
Elena nem tudta hová hozhatta a vámpír hajnalok hajnalán, de ha már belement, nincs mit tenni. Nagyokat sóhajtva sétált a férfi után, aki egy szempillantás alatt tűnt el az orra elől. Gondolkozás nélkül nyitott be az ajtón, beljebb sétálva koromsötétség fogadta. Már kezdett pánikolni, hogy esetleg Damon átverte, de abban a pillanatban kigyúltak a fények. Egy jégcsarnokban voltak, mely kongott az ürességtől.
Damon két pár korcsolyával a kezében tért vissza, az egyiket a lány kezébe nyomta, majd sajátját a lelátón magára öltve indult meg a jég felé. A férfi oly kecsesen mozgott a csúszós felületen, hogy a lány egész nap elnézte volna a vámpírt, ahogy siklik a jégen. Elena félelemmel a szemében szemezet a kezében lévő korcsolyával. Sosem korcsolyázott még. Minden sportot, amit hétköznapi ember végezhet kipróbált már. Biciklizet, röplabdázott, ping-pongozott, még teniszezni is eljárt, de sosem húzott a lábára korcsolyát. Damon gyanakvóan figyelte a lányt, ki a korcsolya láttán, szinte kővé dermedve állt a lelátó mellett.
-Elena! Föld hívja Elenát! - Damon a lány előtt megállva várta, hogy a lány ismét magához térjen a transzból.
-Várj, azt ne mondd, hogy életedben nem korcsolyáztál?!
A lány felocsúdva a merengéséből, ahol képzeletben már látta maga előtt, ahogy a kezeiben lévő micsodát a lábára húzza, hányféleképpen törheti ki a nyakát. Látta maga előtt, ahogy felkenődik a plexi falra, vagy ahogy előre bukva végigszánkázik a jégen.
-De igen! Életemben nem volt a lábamon ez az ízé! – mutatta fel a magasba a korikat.
Damon dallamos nevetésétől kissé feloldódva ült le Elena az egyik székre, majd kibújva cipőjéből erősítette lábára a korcsolyákat.
-Na, gyere te kis csacsi, megmutatom, hogyan kell! – a vámpír megfogta a lány reszkető kezeit, majd óvatosan apró lépésekben közelítették meg a jégpálya szélét.
-Ugye nem hagyod, hogy bélyeg legyen belőlem, melyet úgy kell levakarni a plexiről?- a férfi nevetve húzta jégre lányt, ki összeszorított szemekkel és állkapoccsal tűrte, hogy Damon a csúszós felületre vonszolja.
-Már kinyithatod a szemed! – mosolygott a vámpír a lányra.
-Tudom, mulatságosan festhetek, de nekem ez igazán új!
-Ne aggódj, fogom a kezed! – Damon Elena mögé állt, majd átölelve a derekát, lökdöste a lányt előre.
Elena erősen szorongatta a vámpír karját, mint egy óvódás a kedvenc maciját, haladtak lassan körbe a pálya szélén.
A lány elengedve a férfi karját, mosolygott magán, hogy ettől az egésztől volt úgy beijedve.
Damon egy váratlan pillanatban elengedte Elenát, ki észre sem véve a megszűnt biztonságot nyújt karok ölelését, egyedül siklott végig a jégen. A vámpír mosolyogva várta, hogy mikor veszi észre, hogy nincs senki a közelében.
-Ügyes vagy! – kiáltott előre a lánynak.
Elena rémülve kapta hátra fejét, lábai abban a percben összeakadtak, majd elvesztve az egyensúlyát csúsztak ki alóla a lábai.
-Áúúú! - Elena fenekét dörzsölgetve mászott kutya pózban a falhoz, majd próbálkozott a felállással.
-Legközelebb a cirkuszba viszlek!- sietett a lányhoz a férfi.
-Ha ha! - Elena benyomva a durcit, a fal mentén oldalazva igyekezet elérni az ajtót, ahol lábaival biztos talajt érinthet.
-Ááá, értem Miss. Gilbert kisasszony, nem tudja elviselni, ha nem jó valamiben, és most megfutamodik! - a vámpír imádta, ha kihozhatta a lányt a sodrából.
-Nem éred el a célod, nem tudsz felidegesíteni!
-Elena nem akarlak felidegesíteni! Sőt, nem én vagyok az, aki egyszerűen egy kis eséstől feladja! – a lány arca egyre jobban vörösödött, melytől Damon egyre jobban belejött a másik szekálásába.
-Tudod tegnap én is feladhattam volna, de nem tettem. Gyáva nyuszi vagy!- állapította meg a férfi a lány előtt állva, karba fonta kézzel.
Elena tovább, nem türtőztetve magát kerülte ki a férfit, majd egy gyors csellel gáncsolta ki a jóképű vámpírt.
Damon a váratlan „támadástól” hanyatt esve kuncogott a lányon.
-Ne becsülj alá! – kerülte ki a férfit, majd körözött körbe a vámpír körül - Tudod, igazán nagyszerűen füllentek! – végigpörögve a jégen mozgott szalonban, majd egy rögtönzött ugrást bevetve incselkedett Damonnal.
-Szóval, palira vettél?! Elena Gilbert te aztán értesz ahhoz, hogy vegyél hülyére egy férfit! Gratulálok most tényleg át vertél! De. …Én is hadd mondjak valamit, remekül pókerozom, csak kíváncsi voltam a meddig mész el a játékban, meddig hagyod magad levetkőztetni - Elena mosolya lefagyott arcáról, szemiből eltűnt a nevetés, helyét a düh vette át.
-Damon! Most aztán megkapod a magadét, hogy lehettél ekkora kőbunkó! – fogócskázva a jégen, vette üldözőbe Elena a vámpírt.
-Jaj, ne mondd, hogy te nem voltál kíváncsi az én alaposan kidolgozott testemre?! Lásd be, amikor levettem a nadrágom igen csak megjött a kedved a játékhoz!- húzta félmosolyra a száját.
Elena lecövekelve, kitágult pupillákkal meredt az előtte álló görög félistenre.
-Ezt meg miből gondolod? Nem én vagyok az, aki kihasználta a lehetőséget, és leitatta a másikat!
-Nem kellett téged itatni, boldogan ittál velem együtt! Elena nem bűn, ha beismered, hogy nem tudsz nekem ellenállni, főleg ha valakinek olyan jó a teste, mint nekem! – tette csípőre a kezét, úgy kelletve magát a lány előtt.
Elena az imént támadt dühe sec perc alatt illant el.
-Te aztán nagy szélhámos vagy – nevetett újra Elena.
-Mint zsák a foltját! Te sem vagy ma született bárányka? Olyanak vagyunk, mint Bonnie és Clyde.
-Nos, akkor Waldorf! /megjegyzés: a Muppet showból volt az egyik öreg, akik mindenkit megszóltak lefikáztak, kritizáltak másokat, a másik öreget Statlernek hívták/ Milyen terve van még mára? – nézett érdeklődve Elena.
-Hát, mivel kegyed tönkretette ezt a szép estét, eszembe jutott valami, ami talán tetszene a hölgynek.
-És mi lenne az?
-Majd meg látod! – Damon elkapva a lányt, ujjaikat fűzte szorosan össze, majd kirohanva az épületből, szálltak be a kocsiba és hajtottak el.
Alig fél óra zötykölődés után értek el egy régi romos dombvidékre, ahol egy ütött kopott világító torony állt.
-Hol vagyunk?- kérdezősködött Elena, amint kiszálltak az autóból.
-Ezt a régi világító tornyot már nem használja senki, de csodálatos a kilátás –Damon letörve a régi elrozsdásodott lakatott, Elenával a nyomában szedték egymás után a lépcsőfokokat.
Felérve csodálatos panoráma tárult eléjük. A csillagok a fejük felett beragyogták a folyópartot. A víz halkan nyaldosta a sziklákat. A víz felöl jövő szellő könnyedén kapaszkodott a két fiatal hajába.
-Gyönyörű! – pásztázta körbe a vidéket Elena.
-Az. De van ennél még szebb is! – nézett szembe a megszeppent lánnyal.
Damon egy gyors, de annál érzelemdúsabb csókot nyomott a lány ajkaira.
Elena mosolyogva karolta át a férfi bal karját, majd együtt nézték a közeledő napfelkeltét.
Folyt. következik… A következő részben fel gyorsulnak az események, cselekvésre késztetve a kedves Delena párost!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése