Zuhanyzós rész folytatása közkívánatra
Elena, amint végzet a fürdőben, indult be a szobába, ahol Damon elnyújtózva feküdt a pihe- puha párnák közt.
-Nos, hogy döntesz? –ismételte meg a kérdést csibészes félmosolyával.
A lány az ágyához ment, és igazgatni kezdte a paplant, de nem sok sikerrel, mert a férfi rajta feküdt.
Minden erejét összeszedve rántott egyet a takarón, majd Damon, a nem várt mozdulattól, legurult az ágyról a kemény padlóra.
-Ha maradni akarsz, ott a padló! – a lány szeme szikrákat szórt a vámpír felé.
-Áuuu! - a vámpír, sajgó fejét fogva támaszkodott fel az ágy szélére.
Elena bebújt az ágyába, miközben nevetett Damon arckifejezésén.
-Tudod, rossz házi gazda vagy! – majd fejét dörzsölgetve, küldött egy szívdöglesztő mosolyt a lány felé, hátha meggondolja magát, és az ágyába engedi.
-De vigyázz! Ha sokat ficánkolsz, akkor a végén leesik a törölköződ! – mondta Elena, még mindig fülig érő vigyorral az arcán. - És elfogadom a tény megállapításodat! - majd kuncogását próbálta a párnába fojtani.
-Ááá, értem mire megy ki a játék! Ha szeretnéd, hogy fedetlenül álljak előtted, akkor azt mondd! - majd felállva igazgatta magán a fehér fürdőlepedőt.
Elena arcáról lefagyott a mosoly, arca kipirosodott, ahogy tombolt benne a düh.
-Eszedbe ne jusson! – válaszolta a lány kimérten.
Damon szemét forgatta, majd visszafeküdt a földre. Elena megsajnálta a vámpírt, hogy leküldte a hideg padlóra, végül is miatta alakult ki ez a helyzet. Az egyik párnát, és egy takarót dobott le a férfinak, mely halk puffanással landolt a férfi mellkasán. Damon kacér mosollyal az arcán mutatta fel a párnát.
-Köszi! Igazán nagyon kedves tőled! – mondta kis szarkazmussal a hangjában.
Az a tudat, hogy Damon alig egy karnyújtásra van tőle biztonságot adott a lánynak.
Az álom, mint könnyű szellő jött el a lány szemeire. Álmában minden más volt, boldogsága határtalan. Amit a való életben nem tehetett meg úgy, hogy ne bántson meg senkit, azt álmában élte ki.
A Salvatore panzió nappalijában volt, szenvedélyes csókot váltva Damonnel. Nyelvük örömtáncot lejtett, a férfi keze felfedezőútra indult, lassan óvatosan simított végig a lány oldalán végig a felsőjének aljáig, majd a textilt felgyűrve bújtatta ki a lányt a felesleges ruhadarabból. Elena egyesével gombolta ki a gombokat, miközben Damon már a nyakát csókolgatta, a kellemes érzéstől a lány zihálni kezdet. Elena mindkét kezével túrt a férfi éjfekete hajába. A vámpír az állán végighaladva a szájáig, nyomott egy érzelmekkel teli csókot a lány puha ajkaira. Vad csókcsatából kibontakozva, a vámpír két kezébe fogta a lány vágytól csillogó arcát.
-Szeretlek! - majd a kecses nyakat végigcsókolva folytatta útját a lány mellkasáig.
-Én is szeretlek Damon! – az után a férfi ajkai után kapott.
A lány nem is gondolva, hogy az imént kimondottakat, nem csupán álombeli képe mondja.
A szoba csendjét Elena hangja törte meg.
-Damon!
A vámpír, neve hallatára, azonnal felkelt, és felülve látta, hogy a lány még mindig alszik. Értetlenül pislogott maga elé, fejében ezernyi kérdés cikázott, majd visszahajolva a párnára, hallgatta a lány szuszogását, mely, mint altatódal kerítette uralmába, és merült mély álomba.
Elena másnap forgolódva ébredt káprázatos álmából. Sosem gondolta volna, hogy képzeletben ennyire vad, és erős érzelmeket érez Damon iránt. De nemcsak képzeletben, amikor a vámpír a közelében van, pulzusa szaporább lesz, a vére meglódul.
A férfira gondolva kúszott az ágy széléhez, kíváncsian nézte a földön alvó vámpírt. Damon kócos haja összevissza állt, mint egy szénaboglya, de ez sem rontott a férfin. Elena szemeivel végigpásztázta a vámpír izmos meztelen felsőtestét.
Damon érzékelte, hogy valaki figyeli, majd reflexszerűen rántotta meg a lelógó paplan sarkát, majd a lány a férfin landolt.
A férfi mosolyogva nyitotta ki a szemeit, és nézet a lány zavart tekintetébe.
-Már kellemesen indul a reggelem, ha tudom, hogy így köszöntesz! Akkor talán meggondolom, hogy mostantól itt aludjak! - majd Elenát a derekánál fogva ölelte át, minél szorosabban.
Elena karjaival próbálta megtámasztani magát, de a férfi, erős tartása nem engedte.
-Jaj, ne viccelj már! És ha megengednéd, most felkelnék! - majd megpróbálkozott kibontakozni Damon karjai közöl.
-Nem, nem engedem meg! – egyik kezével végigsimított a lány arcán – El tudnám képzelni..…
Mondandóját egy kopogás szakította félbe. Elena az ajtó felé kapta fejét.
-Elena, fent vagy már? – kérdezte Ric az ajtó mögül.
-Persze - majd Elena, Damonról felkelve, húzta fel magával a férfit, és lökdöste a fürdőbe.
A férfi mosolyogva próbálta a lány apró erőkifejtését gátolni, de feladta a harcot, és szófogadóan ment a fürdőbe. A lány a kezébe nyomta a megszáradt ruhákat, majd a vámpírra zárta a fürdő ajtaját. Elena az ajtóhoz siettet miközben az ajtó már nyitódott.
-Miben segíthetek? -kérdezte a lány hajába túrva.
-Már megint kifogott rajtam a kávéfőző! – majd halk kuncogásba kezdet.
Elena is nevetni kezdett, amióta Ric velük élt, egyszer sem tudott segítség nélkül boldogulni a kávéfőzővel.
-Máris lent vagyok! - Ric megfordulva cammogott le a lépcsőn, miközben Elena becsukta az ajtaját, és behunyt szemel támaszkodott neki.
-Hol is hagytuk abba? -kérdezte a vámpír két karjával a lány fejénél támaszkodva.
Elena kinyitotta a szemeit, és az azúrkék szempárral találta szembe magát. Ajkaik alig pár centire voltak egymástól. A lány összeszedve magát, mielőtt őrültséget csinál, bújt ki Damon karja alatt, majd az ablakhoz sétál és szélesre kitárta.
-Köszönöm, hogy beugrottál! Felejthető élményben volt részem! - majd pimasz mosolyra húzta a szája szélét.
-Ne hidd, hogy itt végeztünk! – majd eltűnt.
Nehari, hogy csak most tudtam elolvasni...:( viszont...a véleményemet egy szóval fejezem ki..ISTENI!!!!!! imádtam! :)
VálaszTörlés