2012

Mindenkinek szívből kívánok én és Zsanett71 és Nóri  Boldog Új Évet !!! Jövőre találkozunk és hozom a kövi részt ! Ön felett bulizást és senki ne gondoljon a jövő hétre !

Egy jó pofa videó mára:D

Én szívesen elnézném Iant ahogy a szoba közepén tekerek :DDDDDD bár szerintem nem vagyok evvel egyedül xdxdxd

Infó

Sziasztok!
Jövő héten ismét iskola amit azt jelenti, hogy fél év zárás stb. így sajnos nem tudom milyen gyakorisággal tudom majd hozni a részeket. Heti egyszer igyekszem hozni valamit de nem ígérek semmit. A héten szombaton érkezik a 13.fejezet és talán jövő hét hétfőn vagy kedden a 14. is. Viszont január 5.től ismét TVD melynek hatására remélem újabb, pörgős részek születnek meg a fejemben melyet "papírra" tudok vetni.
Használjátok ki a hátra lévő szünet minden egyes percét és ne felejtsetek el egy TVD maratont tartani a 3.évad részeiből.!!!!!!!!! Mindenkinek kellemes idő töltést kívánok!
 Sok puszi mindenkinek

                                                                                               Marie

Egy kis bónusz rész a mai napra Zsanett71től!

Ez egy külön álló rész mely Zsanett71 ötlete és elképzelése alapján jött létre én csak segédkeztem:D /a 10.rész promoja alapján/ Tekintsétek bónusznak a mai nap folyamán majd ezt is ki teszem egy új modulba. Pápá!!!! 

Futás a halál elől

Reggel 7 óra kor Mystic Falls lakói még csak ébredezek, mikor is egy hosszú barna hajú lány, egyenletes tempót diktálva, kocogott végig a városka utcáin. A nap csodálatosan ragyogott az égbolton, körülötte szétszórtan helyezkedett el néhány bárányfelhő.

Távol az ismerős háztól,- melyet otthonának hívhatott, és ahol „szülei” gondosan felnevelték,- nem messze a közeli parkon keresztül futott át, amikor is mögötte hangos trappolásra lett figyelmes.

Válla fölött hátrasandítva, mosolyogtatta meg a tudat, hogy más is kihasználva a forgalommentes időszakot, kocog a városkában.

Az utcákon keresztül-kasul szlalomozva érte el a Grillt, majd a bár előtti villanypóznánál megállva fújta ki magát, és nézte az ébredező, munkába induló embereket, kiknek arcukról sütött az alvás hiány. Egy sor tornagyakorlat után, mellyel megmozgatta lábait és karjait, vette észre a távolból rámeredő tekintet, amitől rögtön kirázta a hideg, és libabőrös lett a karja. Ez a férfi tűnt fel a nyomában, ahogy átvágott a parkon keresztül. Elhessegetve a magában felmerülő gyanút, mely szerint valaki követi, folytatta útját a jó öreg Gilbert család háza felé. Már lassan hazaért, amikor is a cipőfűzője kioldott, és megállt bekötni. Ahogy a cipőjével babrált, akaratlanul és körbenézett, és meglátta a nemrég őt vizslató férfit, aki tőle alig 30 méterrel arrébb ácsorgott egy fánál, egyik lábát kinyújtózva.

Elenában egyre jobban feltámadt az üldözési mizéria, majd lassan újra felvéve a tempót, nyúlt be a zsebébe, és markolta egyre erősebben a telefonját.

Egyre fokozva az ütemet, szedte egyre jobban a lábait, hátha le tudja rázni magáról a követőjét, de ahogy hátrafordult, az ismeretlen alakot egyre közelebb látta magához. Nem tétovázva húzta elő a telefonját, majd gyorsan megnyomta a gyorstárcsázóval az első számot, és várta, hogy az illető, lehetőleg az első kicsengésre, felvegye a kagylót.

-Mi olyan fontos, hogy már „korán” reggelt zaklat őméltósága?

-Damon! Kérlek. .. – megbotolva a járda peremében, ejtette el a készüléket, mely darabokra esve landolt a földön. Rémülettel a szemében nézte, ahogy kedvenc ketyeréje széthullva fekszik a földön, de nem tudta sokáig megsiratni szívéhez nőtt mobilját, mert az ismeretlen alak, pár méternyi távolságra volt tőle, és egyre csak közeledett felé.

Összeszedve maradék erejét, vágtatott sebesen a Gilbert házig.

N

-Elena? Elena?! – Damon a fülén tartva a kagylót hallotta, ahogy megszakad a vonal, és csak a néma csend hallatszott a vonal túlsó végéről.

-Már megint mibe keveredtél? – gondolta magában, ahogy vámpírsebességgel indult meg a Gilbert rezidencia felé.

Berontva a házba, Jeremyvel találta szembe magát, aki elégé kócosan lépkedett le a lépcsőn.

-Héé, te meg mit keresel itt ilyen korán?!

-A nővéred hol van? – vágott egyenesen a közepébe, nem ért rá itt kibeszélő show-t tartani.

-Elment futni – ahogy ezt kimondta hangos dübörgésre lettek figyelmes.

Elena szinte betörve az ajtót nyitott be, és csapta volna máris be, ha nem akadályozza meg egy erős kar, mely elkapta csuklóját.

Damon megrökönyödve nézte végig a fúriaként betoppanó lányt, de azonnal észbekapott, ahogy meglátta Elena kezét szorongató idegent.

A vámpír a lányt félretolva tárta ki hirtelen az ajtót, majd egy erős jól irányzott mozdulattal ragadta meg az idegent, és rántotta be az előtérbe.

-Ki a fészkes fene vagy?! - vicsorgott az idegen képébe a vámpír.

-Az nem lényeges én ki vagyok - köhögte ki a szavakat a pasas Damon szorítása alatt.

-Á, igen?!  Akkor azt mondd meg, ki küldött, és miért?! – emelte fel nyakánál fogva a férfit Damon.

-Nem mondok neked semmit, de azt tudd hasonmás, hogy mi mindenütt ott vagyunk! - pillantott az ajtó mellett álló lányra.

-Elegem van belőled, kis buzgómócsing! - majd a végszóval tekerte ki a nyakát a vámpír. Az ismeretlen, mint porfelhő hullott a finoman kidolgozott padlóra.

Jeremy a nővéréhez lépve ölelte a kifáradt lányt.

-Jól vagy? Nincs semmi bajod? – érdeklődött Jer, a testvére hogyléte felöl.

-Nincs, minden rendben, de bevallom megrémültem, ahogy üldözőbe vett.

-Nem csodálom, úgy látszik most nyírtam ki a korcs egyik lelkes odaadó katonáját!- nézett farkasszemet az előtte álló „testvérpárra”.

-Rövid pórázon kéne tartanom téged!- kacsintott Elenára.

Elena összeszűkült szemekkel nézte az előtte álló férfit, szekálás helyett egy ölelésre vágyna, és nem piszkálódásra. Damon, mintha olvasna a lány fejében, lépett közelebb hozzá, és ölelte át biztonságot sugallva.

-Lassan fognom kell a kezed, ha kilépsz az utcára! – eresztett el még egy poént. Elena grimaszolva bújt ki az ölelő karok közül, majd masírozva indult fel a szobájába, szorosan a nyomában a vámpírral.

 A lépcsőről Damon visszafordult, és Jeremyhez szólt.

-Hé! Öcsi, tedd magad hasznossá, és vidd ki a szemetet! – mutatott a padlón kiterült alakra.

Elena már a szobájában volt, mire Damon felért hozzá. Aggodva a lány miatt, ült le mellé az ágyra.

-Ne vedd komolyan a hülye beszólásaimat – ölelte át a lányt, és együtt dőltek el az ágyon.

Elena a vámpírhoz bújt szorosan, ahogyan csak tehette, miközben Damon köröket rajzolt a lány gerince mentén. A lány kellemesen beleborzongott a férfi érintéseibe….

12. Egyenlő az állás

Ez a rész  is egy kicsit limonádéra sikerült de remélem azért tetszik.  Jó szórakozást! 

Egyenlő az állás

Elena felébredve merengett ki az ablakon, miközben Damon hasán pihenő karját cirógatta.

A vámpír mélyen aludt, ami nem volt csoda, hiszen ketten együtt 8 üveg whiskyt fogyasztottak el.

A lány arcán terebélyes mosoly jelent meg, majd a vámpír karját óvatosan leemelve magáról, állt fel az ágyról. Lábra állva kissé émelyegve sétált ki a szobából, feje lüktetet a fájdalomtól.

-Csodás, másnaposság – gondolta magában, miközben a nappaliba beérve, szörnyülködve nézet végig a múlt estét felidéző helyiségen.  A póker lapjai össze- vissza hajigálva hevert a földön, az üres üvegek sorban álltak a kandalló padkáján. A felsője Damon ingje és nadrágja alatt feküdt. Magára kapkodva a felsőjét pakolt össze a nappaliban. A vámpír mélyen durmolt még, így a lány jobbnak látta csendben kilopakodni a házból. A kocsijához érve gurult ki az útra, alig várva, hogy végre hazaérhessen.

«

Hazaérve nyúzottan esett be a zuhany alá, majd tiszta holmiba bújva huppant be az ágyába.

Felébredve este 10 –et mutatott az óra kijelzője. Oldalra fordulva egy sötétben villogó kék szempárt látott meg maga előtt, tulajdonosa mosolyra húzta száját.

-óóó! - húzta fejére a párnát Elena.

-Most úgy viselkedsz, mint egy 5 éves kislány, aki az anyja szoknyája mögé bújik.

-Nem viselkedem úgy! - jött a válasz a párna alól.

Damon elvette a párnát a lány fejéről, majd fülébe suttogott.

-Öltözz fel, elviszlek valahová! – simogatta végig a lány hátát, mely felidézte a tegnap este tökéletességét, mielőtt kudarcba fulladt volna.

-Nem megyek sehová! – makacskodott Elena.

-Ne akard, hogy drasztikus eszközökhöz nyúljak!

-Pff- majd fejére húzta a takarót.

Damon felállva rántotta le a paplant a lányról, majd vállára kapva, emelte le a fogasról a kabátját.

-Damon, tegyél le most azonnal! – húzgálta a vámpír kabátját.

A férfi finoman rávert a lány fenekére, majd avval a lendülettel száguldott ki az ajtón, meg sem állt az autójáig.

-Most leteszlek, de ha visszamersz szaladni a házba, igen durva leszek!- figyelmeztette a lányt.

-Olyan erőszakos tudsz lenni!  – Damon a megjegyzés hallatán vigyorogni kezdett, miközben beült a kocsiba. – Gondolom, nem mondod meg hova megyünk igaz?- pislogott kábán a férfira.

-Nem, de már ismerhetnél! Mivel meg mutattad tegnap, hogy milyen jól pókerezel és még mást is, amiben jó vagy- vonta fel szemöldökét- most elviszlek valahová, ami az én erőségem.

-Mármint a vedelésen és az öldöklésen kívül? – Elena gúnyos vigyort küldött Damon felé, az előbbi beszólás miatt.

-Nagyon undok tudsz lenni, pedig este olyan voltál, mint egy doromboló kiscica. Nyiáu! – nézelődött ki az ablakon - Lásd, nem vagyok egy pedofil bunkó, ha hátranyúlsz, találsz meleg holmit, amit még nálunk hagytál!

Elena nem foglalkozva a vámpírral, öltözött fel.

-És messze megyünk? – kíváncsiskodott a lány egyre jobban fészkelődve az anyós ülésen.

-Nem igazán – majd a magában dúdolt dal, ütemét verte a kormányon.

Az útszéli lámpafények kivilágították a kihalt autópályát. Néhány kósza autó suhant el mellettük, de azon kívül senki nem volt az utakon.

Lassan a kék musthang bekanyarodott egy hatalmas épület parkolójába, majd Damon kipattanva az autóból indult meg a létesítmény felé.

Elena nem tudta hová hozhatta a vámpír hajnalok hajnalán, de ha már belement, nincs mit tenni. Nagyokat sóhajtva sétált a férfi után, aki egy szempillantás alatt tűnt el az orra elől. Gondolkozás nélkül nyitott be az ajtón, beljebb sétálva koromsötétség fogadta. Már kezdett pánikolni, hogy esetleg Damon átverte, de abban a pillanatban kigyúltak a fények. Egy jégcsarnokban voltak, mely kongott az ürességtől.

Damon két pár korcsolyával a kezében tért vissza, az egyiket a lány kezébe nyomta, majd sajátját a lelátón magára öltve indult meg a jég felé. A férfi oly kecsesen mozgott a csúszós felületen, hogy a lány egész nap elnézte volna a vámpírt, ahogy siklik a jégen. Elena félelemmel a szemében szemezet a kezében lévő korcsolyával. Sosem korcsolyázott még. Minden sportot, amit hétköznapi ember végezhet kipróbált már. Biciklizet, röplabdázott, ping-pongozott, még teniszezni is eljárt, de sosem húzott a lábára korcsolyát. Damon gyanakvóan figyelte a lányt, ki a korcsolya láttán, szinte kővé dermedve állt a lelátó mellett.

-Elena! Föld hívja Elenát! - Damon a lány előtt megállva várta, hogy a lány ismét magához térjen a transzból.

-Várj, azt ne mondd, hogy életedben nem korcsolyáztál?!

A lány felocsúdva a merengéséből, ahol képzeletben már látta maga előtt, ahogy a kezeiben lévő micsodát a lábára húzza, hányféleképpen törheti ki a nyakát. Látta maga előtt, ahogy felkenődik a plexi falra, vagy ahogy előre bukva végigszánkázik a jégen.

 

-De igen! Életemben nem volt a lábamon ez az ízé! – mutatta fel a magasba a korikat.

Damon dallamos nevetésétől kissé feloldódva ült le Elena az egyik székre, majd kibújva cipőjéből erősítette lábára a korcsolyákat.

-Na, gyere te kis csacsi, megmutatom, hogyan kell! – a vámpír megfogta a lány reszkető kezeit, majd óvatosan apró lépésekben közelítették meg a jégpálya szélét.

-Ugye nem hagyod, hogy bélyeg legyen belőlem, melyet úgy kell levakarni a plexiről?- a férfi nevetve húzta jégre lányt, ki összeszorított szemekkel és állkapoccsal tűrte, hogy Damon a csúszós felületre vonszolja.

-Már kinyithatod a szemed! – mosolygott a vámpír a lányra.

-Tudom, mulatságosan festhetek, de nekem ez igazán új!

-Ne aggódj, fogom a kezed!  – Damon Elena mögé állt, majd átölelve a derekát, lökdöste a lányt előre.

Elena erősen szorongatta a vámpír karját, mint egy óvódás a kedvenc maciját, haladtak lassan körbe a pálya szélén.

A lány elengedve a férfi karját, mosolygott magán, hogy ettől az egésztől volt úgy beijedve.

Damon egy váratlan pillanatban elengedte Elenát, ki észre sem véve a megszűnt biztonságot nyújt karok ölelését, egyedül siklott végig a jégen. A vámpír mosolyogva várta, hogy mikor veszi észre, hogy nincs senki a közelében.

-Ügyes vagy! – kiáltott előre a lánynak.

Elena rémülve kapta hátra fejét, lábai abban a percben összeakadtak, majd elvesztve az egyensúlyát csúsztak ki alóla a lábai.

-Áúúú! - Elena fenekét dörzsölgetve mászott kutya pózban a falhoz, majd próbálkozott a felállással.

-Legközelebb a cirkuszba viszlek!- sietett a lányhoz a férfi.

-Ha ha! - Elena benyomva a durcit, a fal mentén oldalazva igyekezet elérni az ajtót, ahol lábaival biztos talajt érinthet.

-Ááá, értem Miss. Gilbert kisasszony, nem tudja elviselni, ha nem jó valamiben, és most megfutamodik! - a vámpír imádta, ha kihozhatta a lányt a sodrából.

-Nem éred el a célod, nem tudsz felidegesíteni!

-Elena nem akarlak felidegesíteni! Sőt, nem én vagyok az, aki egyszerűen egy kis eséstől feladja! – a lány arca egyre jobban vörösödött, melytől Damon egyre jobban belejött a másik szekálásába.

-Tudod tegnap én is feladhattam volna, de nem tettem. Gyáva nyuszi vagy!- állapította meg a férfi a lány előtt állva, karba fonta kézzel.

Elena tovább, nem türtőztetve magát kerülte ki a férfit, majd egy gyors csellel gáncsolta ki a jóképű vámpírt.

Damon a váratlan „támadástól” hanyatt esve kuncogott a lányon.

-Ne becsülj alá! – kerülte ki a férfit, majd körözött körbe a vámpír körül - Tudod, igazán nagyszerűen füllentek! – végigpörögve a jégen mozgott szalonban, majd egy rögtönzött ugrást bevetve incselkedett Damonnal.

-Szóval, palira vettél?! Elena Gilbert te aztán értesz ahhoz, hogy vegyél hülyére egy férfit! Gratulálok most tényleg át vertél! De. …Én is hadd mondjak valamit, remekül pókerozom, csak kíváncsi voltam a meddig mész el a játékban, meddig hagyod magad levetkőztetni - Elena mosolya lefagyott arcáról, szemiből eltűnt a nevetés, helyét a düh vette át.

-Damon! Most aztán megkapod a magadét, hogy lehettél ekkora kőbunkó! – fogócskázva a jégen, vette üldözőbe Elena a vámpírt.

-Jaj, ne mondd, hogy te nem voltál kíváncsi az én alaposan kidolgozott testemre?! Lásd be, amikor levettem a nadrágom igen csak megjött a kedved a játékhoz!- húzta félmosolyra a száját.

Elena lecövekelve, kitágult pupillákkal meredt az előtte álló görög félistenre.

-Ezt meg miből gondolod? Nem én vagyok az, aki kihasználta a lehetőséget, és leitatta a másikat!

-Nem kellett téged itatni, boldogan ittál velem együtt! Elena nem bűn, ha beismered, hogy nem tudsz nekem ellenállni, főleg ha valakinek olyan jó a teste, mint nekem! – tette csípőre a kezét, úgy kelletve magát a lány előtt.

Elena az imént támadt dühe sec perc alatt illant el.

-Te aztán nagy szélhámos vagy – nevetett újra Elena.

-Mint zsák a foltját! Te sem vagy ma született bárányka? Olyanak vagyunk, mint Bonnie és Clyde.

-Nos, akkor Waldorf! /megjegyzés: a Muppet showból volt az egyik öreg, akik mindenkit megszóltak lefikáztak, kritizáltak másokat, a másik öreget Statlernek hívták/ Milyen terve van még mára? – nézett érdeklődve Elena.

-Hát, mivel kegyed tönkretette ezt a szép estét, eszembe jutott valami, ami talán tetszene a hölgynek.

-És mi lenne az?

-Majd meg látod! – Damon elkapva a lányt, ujjaikat fűzte szorosan össze, majd kirohanva az épületből, szálltak be a kocsiba és hajtottak el.

Alig fél óra zötykölődés után értek el egy régi romos dombvidékre, ahol egy ütött kopott világító torony állt.

-Hol vagyunk?- kérdezősködött Elena, amint kiszálltak az autóból.

-Ezt a régi világító tornyot már nem használja senki, de csodálatos a kilátás –Damon letörve a régi elrozsdásodott lakatott, Elenával a nyomában szedték egymás után a lépcsőfokokat.

Felérve csodálatos panoráma tárult eléjük. A csillagok a fejük felett beragyogták a folyópartot. A víz halkan nyaldosta a sziklákat. A víz felöl jövő szellő könnyedén kapaszkodott a két fiatal hajába.

-Gyönyörű! – pásztázta körbe a vidéket Elena.

-Az. De van ennél még szebb is! – nézett szembe a megszeppent lánnyal.

Damon egy gyors, de annál érzelemdúsabb csókot nyomott a lány ajkaira.

Elena mosolyogva karolta át a férfi bal karját, majd együtt nézték a közeledő napfelkeltét.

Folyt. következik… A következő részben fel gyorsulnak az események, cselekvésre késztetve a kedves Delena párost!

Kedvenc

Nina Girl nagyszerű alkotása!

Köszönet Nina Girlnek

Nagyon szépen köszönöm /köszönjük Nina Girlnek !!!!!!!!:DDDD
Az első díjam:D és az oldal első díja is köszönjük nagyon nagyon nagyon! 

Amor

A világ legszívdöglesztőbb pasija !!!

11.Gyógyír az elmúlt napok emlékére

Gyógyír az elmúlt napok emlékére

Elena egyik kezével fejét masszírozva próbálta a fájdalmat elviselhetőbbé tenni, miközben lassan megfontoltan lépkedett le a lépcsőn. Ha most egy elhibázott lépés miatt legurulna lépcsőn, akár az életébe is kerülhetne a szervezetében lévő vámpírvér miatt.

Damon megmosolyogva követte az óvatos Elenát.

-Nem lesz semmi bajod, nem hagyom, hogy kitekert nyakkal feküdj holtan a lépcső alján! – röhögött most már hangosan.

-Köszi, de a héten már elég volt balesetekből! Meg a próbákból, hogy miként, hogyan öljük meg a hasonmást! – rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Damon nem vettet be a további poént, mert látta, hogy a lány nem igazán van humoros kedvében. Amit lássunk be, meg lehetett érteni, a héten ez volt a harmadik kísérlet, hogy meg akarták ölni.

A nappaliba érve Elena helyet foglalt szokásos helyén, míg Damon egy pohár italt öntött magának.

-Ugye tudod, hogy ma nem kéne hazamenned, mert a szervezetedből még nem ürült ki a vérem, és nem akarsz vámpír lenni a közeljövőben igaz? - ült le szorosan a lány mellé.

-Rendben! - Damon meglepődve fordult a lány felé, eddig soha semmibe nem ment bele egykönnyen, azt hitte erőszakkal kell itt tartania a lányt, erre egyszerűen csak beleegyezik.

-Wow! Micsoda fordulat! Kezdesz fejlődni Elena Gilbert! Most először mész bele valamibe! Már kezdtem volna kipárnázni neked a kis”ketrecet”, de szerencsére nem kell – mosolyodott el. -Na, most, hogy itt maradsz velem, édes kettesben, mi lenne, ha vidáman töltenék el ezt a csodálatos estét, ami előttünk áll? – villogtatta azúrkék szemeit a lányra.

Elena már nem bírta tovább fapofával, elnevette magát a férfin.             

-És a te szótáradban mit jelent az, hogy vidáman töltsük el az estét? – érdeklődőt a lány karba tett karral.

-Nyugi, nem kell levetkőznöd előttem, ha csak nem akarsz! – küldött tenyérbe mászó mosolyt Elenának.

-Igyunk! – állt fel a bárszekrényhez, és levette róla az összes üveget, ami akadt.

-Le akarsz itatni, hátha akkor önszántamból fogok neked fehérneműben pózolni?

-Elena miért akarsz mindig egy pervez állatnak beállítani? Jó, ne válaszolj! De most az egyszer lehetne, hogy nem gondolsz semmire, csak iszunk, nem fogom, rád vetni magam, ne aggódj!

Visszaülve Elena mellé töltött meg két poharat, és nyomta a kétkedő lány kezébe.

Alig egy óra múlva 5 üres üveg feküdt az asztalon.

Damon épp a felsőjéből bújt ki, miközben Elena száját harapdálta a férfi látványán.

-Nem tudom ki tanított meg pókerezni Miss. Gilbert, de ha így folytatja hamarosan nem lesz mit levennem – Damon sóhajtozva keverte meg a paklit. Sosem gondolta volna, hogy ő lesz az, akiről egyszer csak elfogy a ruhanemű. Arra számított, hogy a lány fog előtte egy szál semmiben parádézni.

-Tudod, a bulizós korszakomban nem éppen voltam ma született bárány!

-Kíváncsi vagyok, mit titkolsz még, mert a szende szűz kisasszonyt nagyon jól tudod játszani- vitt be egy találatot a lánynál.

-Jó! Ez igaz. De kedves Mr. Salvatore ez egy Royal flöss! – tette a kártyalapokat a szőnyegre.

Úgyhogy sajnos, maga bánatára, megint le kell vennie valamit! – Damon hitetlenkedve húzta ki nadrágjából az övet, ha hamarosan nem kerül nyerő pozícióba, Elena szégyenszemre elveri pókerben.

-Túl sok rajtad a ruha, azt hiszem, ezen változtatnunk kell! - ült vissza törökülésbe a vámpír.

Elena fejrázással válaszolt a férfinak, hogy sosem fog nyerni.

Damon egy fél óra múlva örömujjongásba kezdett, Elena bánatára.

-Mondtam, hogy ez változni fog!  És most vetkőzzön Miss. Gilbert!!!

Elena sóhajtva vette le felsőjét. Damon kidülledt szemekkel figyelte a másikat, akin felül csak egy csipkés fekete melltartó volt. A vámpír tisztában volt a lány szépségével, de most, hogy szemügyre veheti a másik testi adottságait, teljesen elképedt.

-Damon, ha már kibámultad magad, ideje lenne osztanod! - mutatott a férfi kezében fekvő paklira.

-Hát, Bubik és Dámák helyett téged vizslatnálak, de megígértem, hogy ma nem bújok ki a bőrömből! – osztott lapokat a lánynak.

-Remélem is, mert ki akarom élvezni minden percét a győzelmemnek! – tette le a lapokat ahol öt egymást követő szín volt látható. – Ez Flöss! – kacérkodott Elena.

Damon nevetve állt fel, és bújt ki fekete farmerjából. A lány előtt egy szál szürke bokszerben ácsorgott, miközben újabb palackokért ment a bárszekrényhez.

-Tudod, mi hiányzik? A zene. És megmutathatnád újra azt a csípőmozgást, amitől úgy beindultam! – idézte fel a lány mozgását. 

A távirányítót felkapva a fotelból kapcsolta be a hifit, ahonnan a Depeche Modetól szólt az Enjoy The Silence. A vámpír teljes hangerőre kapcsolta, miközben mutató ujjával jelzet Elenának, hogy csatlakozzon ő is. Elena felpattanva ülő helyzetéből botorkált oda Damonhöz, egyenesen a vámpír karjai közé zuhanva.

Damon szorosan magához vonta a lányt, úgy nézett az őzike szemekben, kezeivel a lány hátát cirógatta. Elena teljesen beleborzongott a jóleső érzéstől, már fél éve nem váltott ki belőle senki olyan érzéseket, mint Damon.

-Huppsz! - Azt hiszem, kezd a fejembe szállni az alkohol - karolta át a férfit a tarkójánál a karjaival.

-Engem, egy cseppet sem zavar – Damon közelebb hajolva lányhoz, nyomott puszit a homlokára, az orra hegyére, majd a lány ajkaira.

Elena kuncogva vált ki a csókból, majd pörgött felszabadultan a nappaliból kifelé.

Damonnek tetszett a lány kacérsága, még sosem látta ennyire tüzesnek.

Damon ritmusosan mozgott a lány után, váratlanul kapta el a karját, majd húzta közel magához, szorosan egymáshoz dörgölőzve, táncolva tovább.  A zene hatására, annyira belemerültek a köztük kialakult komoly fizikai vonzalomba, hogy a vámpír lába beakadt a szőnyeg rojtjába, és Elenára zuhanva estek együtt a szőnyegre. Elena csilingelő nevetése betöltötte az egész házat.

-Úgy látszik, nem csak az én egyensúlyérzékemmel vannak gondok – Damon elnevette magát a lány megjegyzésén, alig pár napja ő mulatott a lányon.

A lány kipirosodott pofiját végigsimítva, csókolta meg újra a lányt, a szenvedélytől szinte majdnem lángra lobbant körülöttük minden.

Damon felkarolva Elenát sétált fel az emeletre, egy percre sem elszakadva lány ajkaitól.

Az ajtót fél lábbal belökve célozta meg a hófehér párnákkal teli francia ágyat. Óvatosan elfektetve Elenát gurult rá, majd folytatták ott ahol lent elkezdték.

Damon végighintette csókokkal a lány állát, nyakát, majd mielőtt visszatért volna a lány piros ajkaihoz csalódottan vette észre, hogy Elenát az alkoholtól elnyomta az álom. Kuncogva gurult a hátára a vámpír, és ölelte át egyik karjával a lányt, miközben betakarta magukat.

Álomszerűen indult az este, megannyi erőfeszítéssel, és csellel. Próbált a lánnyal egy heves estét együtt tölteni, végül hű barátja az alkohol, hozta el a vesztét.

Folytatása következik…

Köszönet

Ősszel nyitottam meg az oldalt és kezdetben nem tudtam mit is kezdjek. Először egy személyes blognak  indult majd lassan kirajzolódott előttem, hogy kedvenceimet fogom megeleveníteni sajátos történeteimben. Aztán ennek az oldalnak köszönhetek két igen kreatív, humoros és egyben nagyon kedves és őszinte hölgy barátságát. Szeretném meg köszöni Zsanett71nek és Nórinak, hogy mindig el láttak ötletekkel, jó tanácsokkal ebben az évben és remélem jövőre is ugyan így együtt dolgozva sikerül még több csodálatos történetet kitalálni és "papírra vetni". :D Hálás vagyok azoknak is akik nap mint nap fel jönnek és meg nézik az oldalt, hagy említsek néhány nevet: Andie / aki magával ragadót ahogy megeleveníti Damont/, Niki, Bomi, Nina Girl.....
Nagyon hálás vagyok , hogy ennyien látogatjátok az oldalt. Köszönök mindent és Mindenkinek szívből kívánok bejgli majszolós , meghitt BOLDOG KARÁCSONYT!!!!

Marie

Boldog Karácsonyt!

Egy meghitt karácsony!

Kint, hófehér hótakaró borított mindent. Hópelyhek szállingóztak a csípős, hűvös szélben.

Az öreg Salvatore panzió előtt egy szürke autó állt meg, a kocsi tetejére egy mértes fenyő volt erősítve.  Elena talpig beöltözve oldotta ki a fát tartó köteleket, és vonszolta a bejáratig, majd két erőteljes kopogással várta, hogy feltűnjön az ajtóban a vámpír, kinek látványától szíve hevesebben kezd el verni. Néhány perc elteltével kinyílt az ajtó, és Damon azúrkék szemeivel találta szembe magát.

-Kedves, hogy meglátogatsz – mosolygott az ajtóban álló hidegtől kicsípet arcú lányra, majd tekintette a fára vándorolt.  - Hű! Hát örülök, amikor eljössz hozzám, de ezt minek hoztad?- mutatott a fára.

-Először is, szia! Másodjára - pillantott a fára -  ezt neked hoztam!

Damont kikerülve hurcolta be a fát az előszobába.  A férfi fejét rázva csukta be az ajtót, és fordult a lány felé.

-Elena aranyos vagy, hogy gondolsz a testi épségemre, de már van tüzelőm – pillantott a kandallóra.

 Elena szemeit forgatta Damon megjegyzésén, miközben egyesével szabadította meg magát a meleg holmiktól, majd kihámozva a fát a hálóból húzta a fenyőt a nappaliba.

A lány öröm ittasan állt a helyiség közepén, miközben Damon egy pohár whiskyvel a kezében sétált Elena mellé.

-Nem akarom elrontani a kedved, ha már idehoztad feleslegesen ezt a gyufaszálat, de nem felejtettél el valamit? – fordult a lánnyal szembe italát kortyolgatva.

Elena a fára nézve tűnődött, majd mint villámcsapás eszébe jutott, a mellette álló férfi utalása.

-Huppsz, tényleg!  - a vámpírt hátrahagyva, kabát nélkül, szaladt ki az autójához a dobozokért,  mely a fenyőfa talpát és díszeit rejtette. Hajában megolvadt hópelyhekkel tért vissza és tette a dobozokat a vámpír elé.

Damon mosolygott a lány látványán, ahogy teljesen átjárta Elenát az ünnepi hangulat. 

-Miért nem az öcséddel és Rickkel vagy? – érdeklődőt a vámpír attól függetlenül, hogy jól esett neki a lány ittléte.

Elena a fenyőfát állította a talpba, de meglepte a férfitől jött kérdés.    

          

-Karácsony van, és nem akartam, hogy egyedül töltsd ezt a napot – kezeivel már az égősort próbálta a fára varázsolni. 

 Damon egy lila gömbbel a kezében lépett közelebb a lányhoz. Elena a férfi közelségétől elejtette a kezébe vett gömböcskét, mely sebesen közeledett a padló felé. Damon egy gyors mozdulattal kapta el a díszt és nézett a gyönyörű mogyoróbarna szemekbe. 

-Köszi! - mondta halkan Elena, majd egy másik gömbért nyúlt.

Damon észlelve a lány zavartságát, próbálta más irányba terelni a lány figyelmét. A dobozban matatva megakadt a szeme egy tetszetős darabon. Kezébe vette a fagyöngyöt, melyet vámpírsebességgel süllyesztett a zsebébe. 

Elena szó nélkül aggatta a díszesebbnél díszesebb gömböket a fára, elkerülve a vámpír tekintetét.

Damon az alkalmas időre várt, hogy le tudjon csapni a lányra, és elővarázsolja a fagyöngyöt. Belül már kacagott előre Elena kifejezésén. Percek alatt telt meg a fa színes üveg gömböcskékkel. A vámpír egyet hátralépve csodálta a „remekművet” , míg Elena az izzók felragyogásán bíbelődött.

Elena gyönyörködött, ahogy a fa teljes pompájában ragyogott a nappali közepén. 

Damon kihasználva a lány eltűnődését, zsebébe nyúlva lógatta a lány feje fölé a fagyöngyöt, miközben szikrázó mosollyal az arcán várta Elena reagálását. 

Elena a vámpírra tekintve semmi jóra nem számíthatott, már a fa díszítésénél is észrevette a férfi szórakozottságát, de nem tette szóvá. Tudta, hogy Damon előbb utóbb lépni fog.

Elena követe a vámpír tekintetét, felnézve egy mosoly jelent meg a szája szélén, tudta, hogy töri a férfi valami turpiságon a fejét, de hogy az pont a fagyöngy legyen, azt nem sejtette.

-Nos, Elena, te mindig jó megfigyelő voltál, és tiszteletben tartod a hagyományokat, szerinted most mi következik? – csücsöritett szájával Damon, míg Elena lemondó sóhaj kíséretében nevetett , és fordult háttal a vámpírnak. Damon sejtette, hogy ez lesz, de álmaiban sem gondolt volna arra, ami abban a percben történt. Elena hirtelen megperdült a tengelye körül, majd nyomta meleg ajkait a férfiéhoz. 

Damon egytizedmásodpercig próbált túljutni meglepődőségén, majd vonta közelebb magához Elenát. Elena belemosolygott a csókba, majd kibontakozva a vámpír karjai közül fordult meg, és sétált ki az előszobába. 

Damon értetlenül állt a helyiség közepén és figyelte az öltözködő lányt.

-Este találkozunk - oldalozott ki az ajtón, miközben a férfi még mindig szájtátva próbálta felidézni az előbb történteket.

-Boldog Karácsonyt Damon!- mondta magának a vámpír, majd kabátjába bújva indult meg a lány után. 

Damon, ahogy kiért Elenát pillantotta meg, amint a kulcsait próbálta megtalálni kabátjának zsebében. Nem hagyhatta, hogy Elena szó nélkül lelépjen le, az iménti csók után, így hirtelen ötlettől vezérelve hajolt le a földre, és formázott hóból egy kisebb labdát mellyel Elenát szándékozta célba venni.

Elena a kulcsokat próbálta előhalászni, amikor is egy hógolyó kenődött szét a kocsi ajtajának ablakán.

-De ügyetlen vagyok, nézd, eltévesztettem! – Damon egy újabb hógolyóval a kezében vigyorgott a lányra.

-Damon!!!  – Elena a kocsi motorháztetőjéről összegyűjtve a havat, gyúrt ő is kis golyóbisokat, majd vette sortűz alá Damont.

Össze-vissza repkedtek a fehér lövedékek, hol Elenát találta el a vámpír, hol a lány vette célba a férfit.  Elena a kocsi mögül előbújva, melyet eddig pajzsként használt, lépett Damon elé kezével jelezve, hogy szünetet kér. A vámpír kihasználva, hogy a lány védtelenül maradt, gyorsaságát bevetve ölelte át Elenát, és együtt huppantak a hóba.  Damon kisöpörte a kósza hajszálakat, melyek a lány arcához ragadtak, miközben hosszasan fürkészte Elena tekintetét. Elena tartotta a szemkontaktust, most az egyszer nem ő lesz az, aki meghátrál, történjen bármi is. 

-Ez életem eddigi legszebb karácsonya – búgta a vámpír lágy hangon, kezeivel a lány arcát cirógatva.

-Remélem is!- válaszolta Elena. 

Damonbe tombolt a vágy, hogy ajkait ismét a lányéhoz nyomhassa, és meglepő módon, Elena sem tiltakozott a férfi csókja ellen, sőt szemeiből a sóvárgás volt kiolvasható.  Damon nem adta be rögtön a derekát, és adta meg azt, mire a lány vágyott, inkább felegyenesedve húzta fel magával a csalódott lányt. Elena csuromvizes ruhájáról próbálta leseperni a nagy mennyiségű havat, majd Damon elkapva a lány csuklóját, rángatta vissza a ház felé. 

-Várj, Damon, most mit művelsz?! – kérdezte a lány, miközben majdnem átesett egy kisebb kupac havon.

A vámpír nevetni kezdett a lányon eddig is tudta, hogy Elena nem igazán képes megtartani egyensúlyérzékét,  de hogy a havon is úgy viselkedik, mint egy óvódás az akadály pályán, mégjobban szórakoztatta.

-Nem hagyhatom, hogy megfáz nekem! Ki fog akkor vacsorapartit adni egy igen jóképű lovagnak?

Elena már rántotta volna ki a kezét a másikéból, de Damon még szorosabban fogta.

Amint felértek az emeletre Damon a saját szobája felé kezdte vonszolni a lányt.

-Azt hiszem, van pár tartalék ruhám fent - mutatott Elena Stefan szobája felé, de a vámpír füle mellett elengedve az iménti kis megjegyzést, tárta ki az ajtót a lánynak.

-Tessék! – nyújtotta a férfi Elena kezébe a lány ruháit.

Elena összezavarodva pislogott az azúrkék szempárba, mely szinte perzselte az arcát.

-Am, hogy kerülnek a ruháim hozzád? – érdeklődött a lány miközben a nedves kardigánját próbálta lehámozni magáról. 

Damon pimasz mosolyra húzta száját, miközben sokatmondó pillantással illette a lányt.

-Hát reménykedtem, hogy havazni fog, és talán összejön egy összebújós, ölelkezős este.

Elena a levett kardigánt egyenesen Damon fejéhez vágta, amennyire sikerült a csurom vizes ruhadarabot eldobnia.

-Reménytelen esett vagy! És ha meg kérhetnélek ki mennél?! Szeretnék átölözni! – Damon már szóra nyitotta a száját, de Elena nem hagyta. – A-a nem, nem segítesz, egyedül is boldogulok! – Küldött gúnyos mosolyt a férfinak.

-Áú! Ez fájt! De milyen piszkos egyesek fantáziája, meg sem fordult a fejemben ilyen! – vetette be 1000 wattos félmosolyát, mellyel mindig be tudott vágódni bárkinél, főleg Elenánál.

-Arcátlan vagy, tudd meg! EZ most nem hat meg szóval … - lökdöste ki a férfit az ajtón túlra- most átöltöznék mielőtt árvíz lesz a szobádban!

-Héjj hékás, ez az én szobám!  – tiltakozott volna Damon, de Elena az ajtón túlra lökte, és csukta magára az ajtót.

-Rendben, nyertél! – fordult vissza még a lépcső tetejéről – De ezzel még nincs vége!

«

Elena még a felsőjét igazgatta, miközben a nappaliba tartott Damonhöz.

-Damon, most mennem kell, de este vissza jövők, ígérem!

-Nee, itt akarsz hagyni egyedül?! Karácsonykor?! Kegyetlen vagy! – színészkedett a vámpír egy félpohárnyi whiskyvel a kezében.

A lány a kabátját karjára dobva forgatta szemeit a férfi előadásán.

-Na, igen mert bármi megtörténhetne veled, amíg én nem vagyok itt. Pl. űrlények fogják ellepni a házat és megisszák az összes létező alkoholt, és mire visszaérek, te kiszáradva heversz a padlón  – Damon is szemét forgatta az iménti felvázolt kis mesedélutánon, majd újabb adagot öntött az aranyló italból.

-Megeshet.  Addig mit kezdjek neon reklámra emlékeztető piszka fával? - mutatott az ablaknál helyett foglaló, nagy gonddal feldíszített fára.

-Akkor később! - nevetett Elena majd a kocsijához sietve vette az irányt otthona felé.

«

-Damon meg jöttem! – sétált beljebb a lány.

A vámpír a kanapén ücsörgött és nézte a kandallóban pattogó lángokat. 

-Kezdtem aggódni, hogy el felejtettél – fordult a lány felé.

Damon megszólalni sem tudott hirtelen a lány dekoratív megjelenése, láttán.

Elena haja hullámokban omlott a meztelen vállára, szemeiben boldogság csillogott. Egy fekete, pántos ruha borította testét, mely kiemelte formás lábait.  A vámpír elkalandozva csodálta végig a lányt.

Damont Elena hangja repítette vissza a jelenbe, aki ki tudja hányadára, ismételgette a nevét.

-Damon, Damon!

-Sajnálom elbambultam. Elképesztően, sőt inkább lélegzetelállítóan nézel ki, egyszerűen káprázatosan szép vagy!

-Köszönöm!

-Csak nem nekem öltöztél ki ennyire?! – pásztázta végig ismét a lány testét.

-Ne rontsd el ezt a szép pillanatot!

Damon a zsebéből egy hosszúkás dobozt húzott elő, majd nyújtotta oda a lánynak. 

-Tudom, nem most van itt az ideje, de már reggel oda akartam adni, szóval csoda, hogy eddig kibírtam!

Elena végigsimítva a selyemmel bevont dobozkán nyitotta azt fel. A dobozban egy gyönyörű fehér aranykarkötő volt, mely már önmagában is varázslatos, de lógott rajta egy gyémánttal kirakott szívecske is. Elena remegő ujjaival simított végig az ékszeren, majd meghatódva nézett fel a férfi szemeibe.

-Olyat akartam adni, amire ránézel, én juttok eszedbe, mármint nem a vérengzős oldalam! – húzta grimaszra a száját.

-Én… - nézett az azúrkék szempárba, mely magába szippantotta. - Nem is tudom, mit mondjak- dadogott Elena össze-vissza.

-Egy köszönöm is meg teszi- vette el a lány kezeiből a karláncot, és csatolta Elena törékeny csuklójára.

-Köszönöm! - Elena átfonva karjait ölte át Damont. A vámpír még közelebb vonta magához, meg nem szakítva ezt a meghitt pillanatot.

Másodpercek, percek telhetek el, míg végül Elena bontakozott ki az ölelésből.

Damon két keze közé vette a lány kipirosodott pofiját, hüvelyk ujjaival köröket rajzolgatva a selymes arcra.

-Köszönöm, hogy itt vagy ma velem, tudom sokszor kibírhatatlan önfejű barom vagyok, aki nem vesz téged néha figyelembe, de tudnod kell, sosem foglak magadra hagyni, mindig itt leszek melletted, nem hagyom, hogy bárki ártson neked! Szeretlek!

Elena áthidalva az ajkaik közötti pár centis távolságot nyomta meleg ajkait a vámpíréhoz.

A vámpír lassan oldalazva a kanapéhoz terelgette a lányt, majd óvatosan a kanapéra döntve folytatták csókcsatájukat, mely egyre szenvedélyesebbé vált.

Vége

10. Meglepetések bármikor érhetnek

Meglepetések bármikor érhetnek

-Megjöttem! - csukta be maga mögött az ajtót a lány, majd a konyhából kirohanó Jeremy állt meg előtte.

-Ilyen hamar? És jól éreztétek magatokat? – érdeklődőt az öccse egy tál zabpehellyel a kezében.

-Jer, nem baj, ha majd később mesélek el mindent? Most, ha nem haragszol, lezuhanyoznék és vízszintesbe helyezném magam.

-Rendben, de kérem a beszámolót! - vigyorgott Jeremy, miközben visszaült az Xbox elé.

Lábaira, mintha egy nehézsúlyt csatoltak volna, lépkedett fel Elena a lépcsőn, egyenesen a szobájáig. Bőröndjéből kipakolta a ruháit, a táska egész tartalma a szennyesben landolt, majd a fürdőbe vonult. A meleg víz nyaldosta arcát, haját megmosta, a vidéki levegő magas páratartalma miatt, mely elnehezítette hajkoronáját. Kilépve a zuhany alól, turbánszerűen bugyolálta haját a törölközőbe majd egy hófehér köntöst öltött magára. A fürdőből kilépve meglepetésére Damon feküdt el az ágyán, ahogy mostanság lenni szokott. Már nem érte váratlanul a vámpír felbukkanása. 

-Csini - pimaszkodott Damon. Elena szó nélkül ült az ágya szélére és nézett maga elé.

A férfit aggasztotta a lány kedvszegése, nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá mi bántja.

-Min töröd a fejed, ami miatt szemmel láthatóan aggódsz? – kérdezte nyugodtsággal a hangjában Damon.

Elena megtörölte haját, majd hátrasimítva fordult a vámpírral szembe.

-Semmin, csak elfáradtam, elnyomott a vidéki levegő – Damon magához húzta a lányt, ki örömmel bújt hozzá, az elmúlt pár napban már hozzászokott, hogy mindig a férfi karjai közt nyomja el az álom.

-A hajamtól vizes leszel- mosolyodott el Elena. Damon szemét forgatta.

-Nem baj, akkor is megéri! – ölelte szorosabban magához a lányt.

-Nem tetszik Stefan megjelenése. Rossz érzésem van - Damon tudta, hogy nyugtalanítja valami Elenát, talán jobban ismeri a lányt, mint saját magát.

-Mire gondolsz?- kérdezősködött, miközben a hátát dörzsölgette.

-Nem tudom, olyan fura érzésem van, hogy Stefan ittléte azt jelenti, hogy Klaus a közelben van, és van valami terve. Most, hogy nincs semmink, amivel elpusztíthatnánk, kissé félek – Damon megértette a lány aggodalmát, benne is ott bujkált legbelül a félelem, de nem merte kimutatni, mert akkor végkép összetörik Elena.

-Minden rendben lesz, biztos van valami megoldás, hogy kiiktassuk ezt a fél őrült korcsot!

Elena ellazulva, biztonságban bújt még közelebb Damonhöz, és merültek mély álomba mindketten.

«

Reggel Elena magányosan kelt fel. Borzongva nézett a tükörbe, haja, mint egy szénaboglya állt, össze-vissza, rendezetlenül. Feladta a harcot a hajkoronájával szemben, és a zuhanyzóba ment felfrissülni. Amikor végzett, magára kapkodta ruháit, egy gyors tömör beszámolót tartott Jeremynek a hétvégéjéről, hogy ment tönkre percek alatt a csodásnak hitt kiruccanás, majd kocsiba pattanva sebességet betartva, indult meg a Salvatore panzióhoz.

«

Belépve az óriási házba senkit sem talált a nappaliban.

-Hahó, Damon? – ment egyre beljebb.

-Még van bőr a képeden ide jönni?! - jelent meg az ajtóban Rebekha, és lépkedett egyre közelebb a lányhoz.

Elena jégé dermedve figyelte az orra előtt megjelenő, halottnak hitt, szőke vámpírt, kinek szemeiből sütött a bosszú.

-Elrontottad az első szalagavató bálomat! Se baj!De az, hogy  hátba szúrtál, azt egy cseppet sem tolerálom! – A szőkeség egy karót vett el az asztalról, majd egyenesen Elenába döfte, hogy még kegyetlenebb legyen, egyszer megforgatta a vámpírok elleni eszközt, majd vicsorítva suttogott a fájdalomtól küzdő lány fülébe.

-Nem érdekkel, hogy a bátyámnak te vagy a legfontosabb céljai eléréséhez, velem senki sem packázhat! – majd sarkon fordulva viharzott ki az épületből.

Elena remegő kezekkel húzta ki a mélyen belé nyomott fadarabot, majd a földre hajítva a karót, a kanapénak támaszkodva próbált eljutni az autójához, amiben a telefonját felejtette.

A lány egész felsője már vörösen festett a vértől, szemeivel már nem látott tisztán az elszenvedett vérveszteség, és a pokoli fájdalmak miatt. Nagy nehézségek árán sikerült kikecmeregnie az autójához, majd a vezető ülésre beülve kutakodott táskájában. Sebe egyre jobban nyílalt a fájdalomtól, teste rázkódni kezdett. Mielőtt elvesztette volna eszméletét sikerült megnyomnia a gyorstárcsázóban Damon számát.

«

Magához térve párnák vették körül, felülve sebét próbálta ki tapogatni, de annak hűlt helyét találta. 

-Elképesztő, hogy vonzod az elmebeteg gyilkosokat. Lassan rekordot fogsz állítani! – sétált be a szobába Damon egy aszpirinnel, és egy pohár vízzel a kezében. 

Elena elhúzva a száját vette el mindkettőt a vámpír kezéből.

-Végül, csak sikerült elérnem téged – nyelte le a gyógyszert fájdalmai ellen.

-Mikor nem szóltál bele, gondoltam, hogy történhetett veled valami. De azt álmaiban sem képzeltem volna, hogy félig kivérezve ücsörögsz a kocsiban. Ha már magadhoz tértél elmondhatnád mi történt – faggatózott Damon.

-Téged kerestelek, de meglepetésemre Rebekha tűnt fel. Mivel leszúrtam, visszaadta a kölcsönt, törlesztette felém irányuló számláját.

-Akkor valakinek érdeke volt feléleszteni Barbie Klaust – állapította meg Damon.

-A kérdés már csak az, ki? És miért? – fordult kíváncsian Elena a férfi felé.

Folytatása következik…