Ez egy külön álló rész mely Zsanett71 ötlete és elképzelése alapján jött létre én csak segédkeztem:D /a 10.rész promoja alapján/ Tekintsétek bónusznak a mai nap folyamán majd ezt is ki teszem egy új modulba. Pápá!!!!
Futás a halál elől
Reggel 7 óra kor Mystic Falls lakói még csak ébredezek, mikor is egy hosszú barna hajú lány, egyenletes tempót diktálva, kocogott végig a városka utcáin. A nap csodálatosan ragyogott az égbolton, körülötte szétszórtan helyezkedett el néhány bárányfelhő.
Távol az ismerős háztól,- melyet otthonának hívhatott, és ahol „szülei” gondosan felnevelték,- nem messze a közeli parkon keresztül futott át, amikor is mögötte hangos trappolásra lett figyelmes.
Válla fölött hátrasandítva, mosolyogtatta meg a tudat, hogy más is kihasználva a forgalommentes időszakot, kocog a városkában.
Az utcákon keresztül-kasul szlalomozva érte el a Grillt, majd a bár előtti villanypóznánál megállva fújta ki magát, és nézte az ébredező, munkába induló embereket, kiknek arcukról sütött az alvás hiány. Egy sor tornagyakorlat után, mellyel megmozgatta lábait és karjait, vette észre a távolból rámeredő tekintet, amitől rögtön kirázta a hideg, és libabőrös lett a karja. Ez a férfi tűnt fel a nyomában, ahogy átvágott a parkon keresztül. Elhessegetve a magában felmerülő gyanút, mely szerint valaki követi, folytatta útját a jó öreg Gilbert család háza felé. Már lassan hazaért, amikor is a cipőfűzője kioldott, és megállt bekötni. Ahogy a cipőjével babrált, akaratlanul és körbenézett, és meglátta a nemrég őt vizslató férfit, aki tőle alig 30 méterrel arrébb ácsorgott egy fánál, egyik lábát kinyújtózva.
Elenában egyre jobban feltámadt az üldözési mizéria, majd lassan újra felvéve a tempót, nyúlt be a zsebébe, és markolta egyre erősebben a telefonját.
Egyre fokozva az ütemet, szedte egyre jobban a lábait, hátha le tudja rázni magáról a követőjét, de ahogy hátrafordult, az ismeretlen alakot egyre közelebb látta magához. Nem tétovázva húzta elő a telefonját, majd gyorsan megnyomta a gyorstárcsázóval az első számot, és várta, hogy az illető, lehetőleg az első kicsengésre, felvegye a kagylót.
Egyre fokozva az ütemet, szedte egyre jobban a lábait, hátha le tudja rázni magáról a követőjét, de ahogy hátrafordult, az ismeretlen alakot egyre közelebb látta magához. Nem tétovázva húzta elő a telefonját, majd gyorsan megnyomta a gyorstárcsázóval az első számot, és várta, hogy az illető, lehetőleg az első kicsengésre, felvegye a kagylót.
-Mi olyan fontos, hogy már „korán” reggelt zaklat őméltósága?
-Damon! Kérlek. .. – megbotolva a járda peremében, ejtette el a készüléket, mely darabokra esve landolt a földön. Rémülettel a szemében nézte, ahogy kedvenc ketyeréje széthullva fekszik a földön, de nem tudta sokáig megsiratni szívéhez nőtt mobilját, mert az ismeretlen alak, pár méternyi távolságra volt tőle, és egyre csak közeledett felé.
Összeszedve maradék erejét, vágtatott sebesen a Gilbert házig.
N
-Elena? Elena?! – Damon a fülén tartva a kagylót hallotta, ahogy megszakad a vonal, és csak a néma csend hallatszott a vonal túlsó végéről.
-Már megint mibe keveredtél? – gondolta magában, ahogy vámpírsebességgel indult meg a Gilbert rezidencia felé.
Berontva a házba, Jeremyvel találta szembe magát, aki elégé kócosan lépkedett le a lépcsőn.
-Héé, te meg mit keresel itt ilyen korán?!
-A nővéred hol van? – vágott egyenesen a közepébe, nem ért rá itt kibeszélő show-t tartani.
-Elment futni – ahogy ezt kimondta hangos dübörgésre lettek figyelmes.
Elena szinte betörve az ajtót nyitott be, és csapta volna máris be, ha nem akadályozza meg egy erős kar, mely elkapta csuklóját.
Damon megrökönyödve nézte végig a fúriaként betoppanó lányt, de azonnal észbekapott, ahogy meglátta Elena kezét szorongató idegent.
A vámpír a lányt félretolva tárta ki hirtelen az ajtót, majd egy erős jól irányzott mozdulattal ragadta meg az idegent, és rántotta be az előtérbe.
-Ki a fészkes fene vagy?! - vicsorgott az idegen képébe a vámpír.
-Az nem lényeges én ki vagyok - köhögte ki a szavakat a pasas Damon szorítása alatt.
-Á, igen?! Akkor azt mondd meg, ki küldött, és miért?! – emelte fel nyakánál fogva a férfit Damon.
-Nem mondok neked semmit, de azt tudd hasonmás, hogy mi mindenütt ott vagyunk! - pillantott az ajtó mellett álló lányra.
-Elegem van belőled, kis buzgómócsing! - majd a végszóval tekerte ki a nyakát a vámpír. Az ismeretlen, mint porfelhő hullott a finoman kidolgozott padlóra.
Jeremy a nővéréhez lépve ölelte a kifáradt lányt.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? – érdeklődött Jer, a testvére hogyléte felöl.
-Nincs, minden rendben, de bevallom megrémültem, ahogy üldözőbe vett.
-Nem csodálom, úgy látszik most nyírtam ki a korcs egyik lelkes odaadó katonáját!- nézett farkasszemet az előtte álló „testvérpárra”.
-Rövid pórázon kéne tartanom téged!- kacsintott Elenára.
Elena összeszűkült szemekkel nézte az előtte álló férfit, szekálás helyett egy ölelésre vágyna, és nem piszkálódásra. Damon, mintha olvasna a lány fejében, lépett közelebb hozzá, és ölelte át biztonságot sugallva.
-Lassan fognom kell a kezed, ha kilépsz az utcára! – eresztett el még egy poént. Elena grimaszolva bújt ki az ölelő karok közül, majd masírozva indult fel a szobájába, szorosan a nyomában a vámpírral.
A lépcsőről Damon visszafordult, és Jeremyhez szólt.
-Hé! Öcsi, tedd magad hasznossá, és vidd ki a szemetet! – mutatott a padlón kiterült alakra.
Elena már a szobájában volt, mire Damon felért hozzá. Aggodva a lány miatt, ült le mellé az ágyra.
-Ne vedd komolyan a hülye beszólásaimat – ölelte át a lányt, és együtt dőltek el az ágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése