Kint, hófehér hótakaró borított mindent. Hópelyhek szállingóztak a csípős, hűvös szélben.
Az öreg Salvatore panzió előtt egy szürke autó állt meg, a kocsi tetejére egy mértes fenyő volt erősítve. Elena talpig beöltözve oldotta ki a fát tartó köteleket, és vonszolta a bejáratig, majd két erőteljes kopogással várta, hogy feltűnjön az ajtóban a vámpír, kinek látványától szíve hevesebben kezd el verni. Néhány perc elteltével kinyílt az ajtó, és Damon azúrkék szemeivel találta szembe magát.
-Kedves, hogy meglátogatsz – mosolygott az ajtóban álló hidegtől kicsípet arcú lányra, majd tekintette a fára vándorolt. - Hű! Hát örülök, amikor eljössz hozzám, de ezt minek hoztad?- mutatott a fára.
-Először is, szia! Másodjára - pillantott a fára - ezt neked hoztam!
Damont kikerülve hurcolta be a fát az előszobába. A férfi fejét rázva csukta be az ajtót, és fordult a lány felé.
-Elena aranyos vagy, hogy gondolsz a testi épségemre, de már van tüzelőm – pillantott a kandallóra.
Elena szemeit forgatta Damon megjegyzésén, miközben egyesével szabadította meg magát a meleg holmiktól, majd kihámozva a fát a hálóból húzta a fenyőt a nappaliba.
A lány öröm ittasan állt a helyiség közepén, miközben Damon egy pohár whiskyvel a kezében sétált Elena mellé.
-Nem akarom elrontani a kedved, ha már idehoztad feleslegesen ezt a gyufaszálat, de nem felejtettél el valamit? – fordult a lánnyal szembe italát kortyolgatva.
Elena a fára nézve tűnődött, majd mint villámcsapás eszébe jutott, a mellette álló férfi utalása.
-Huppsz, tényleg! - a vámpírt hátrahagyva, kabát nélkül, szaladt ki az autójához a dobozokért, mely a fenyőfa talpát és díszeit rejtette. Hajában megolvadt hópelyhekkel tért vissza és tette a dobozokat a vámpír elé.
Damon mosolygott a lány látványán, ahogy teljesen átjárta Elenát az ünnepi hangulat.
-Miért nem az öcséddel és Rickkel vagy? – érdeklődőt a vámpír attól függetlenül, hogy jól esett neki a lány ittléte.
Elena a fenyőfát állította a talpba, de meglepte a férfitől jött kérdés.
-Karácsony van, és nem akartam, hogy egyedül töltsd ezt a napot – kezeivel már az égősort próbálta a fára varázsolni.
Damon egy lila gömbbel a kezében lépett közelebb a lányhoz. Elena a férfi közelségétől elejtette a kezébe vett gömböcskét, mely sebesen közeledett a padló felé. Damon egy gyors mozdulattal kapta el a díszt és nézett a gyönyörű mogyoróbarna szemekbe.
-Köszi! - mondta halkan Elena, majd egy másik gömbért nyúlt.
Damon észlelve a lány zavartságát, próbálta más irányba terelni a lány figyelmét. A dobozban matatva megakadt a szeme egy tetszetős darabon. Kezébe vette a fagyöngyöt, melyet vámpírsebességgel süllyesztett a zsebébe.
Elena szó nélkül aggatta a díszesebbnél díszesebb gömböket a fára, elkerülve a vámpír tekintetét.
Damon az alkalmas időre várt, hogy le tudjon csapni a lányra, és elővarázsolja a fagyöngyöt. Belül már kacagott előre Elena kifejezésén. Percek alatt telt meg a fa színes üveg gömböcskékkel. A vámpír egyet hátralépve csodálta a „remekművet” , míg Elena az izzók felragyogásán bíbelődött.
Elena gyönyörködött, ahogy a fa teljes pompájában ragyogott a nappali közepén.
Damon kihasználva a lány eltűnődését, zsebébe nyúlva lógatta a lány feje fölé a fagyöngyöt, miközben szikrázó mosollyal az arcán várta Elena reagálását.
Elena a vámpírra tekintve semmi jóra nem számíthatott, már a fa díszítésénél is észrevette a férfi szórakozottságát, de nem tette szóvá. Tudta, hogy Damon előbb utóbb lépni fog.
Elena követe a vámpír tekintetét, felnézve egy mosoly jelent meg a szája szélén, tudta, hogy töri a férfi valami turpiságon a fejét, de hogy az pont a fagyöngy legyen, azt nem sejtette.
-Nos, Elena, te mindig jó megfigyelő voltál, és tiszteletben tartod a hagyományokat, szerinted most mi következik? – csücsöritett szájával Damon, míg Elena lemondó sóhaj kíséretében nevetett , és fordult háttal a vámpírnak. Damon sejtette, hogy ez lesz, de álmaiban sem gondolt volna arra, ami abban a percben történt. Elena hirtelen megperdült a tengelye körül, majd nyomta meleg ajkait a férfiéhoz.
Damon egytizedmásodpercig próbált túljutni meglepődőségén, majd vonta közelebb magához Elenát. Elena belemosolygott a csókba, majd kibontakozva a vámpír karjai közül fordult meg, és sétált ki az előszobába.
Damon értetlenül állt a helyiség közepén és figyelte az öltözködő lányt.
-Este találkozunk - oldalozott ki az ajtón, miközben a férfi még mindig szájtátva próbálta felidézni az előbb történteket.
-Boldog Karácsonyt Damon!- mondta magának a vámpír, majd kabátjába bújva indult meg a lány után.
Damon, ahogy kiért Elenát pillantotta meg, amint a kulcsait próbálta megtalálni kabátjának zsebében. Nem hagyhatta, hogy Elena szó nélkül lelépjen le, az iménti csók után, így hirtelen ötlettől vezérelve hajolt le a földre, és formázott hóból egy kisebb labdát mellyel Elenát szándékozta célba venni.
Elena a kulcsokat próbálta előhalászni, amikor is egy hógolyó kenődött szét a kocsi ajtajának ablakán.
-De ügyetlen vagyok, nézd, eltévesztettem! – Damon egy újabb hógolyóval a kezében vigyorgott a lányra.
-Damon!!! – Elena a kocsi motorháztetőjéről összegyűjtve a havat, gyúrt ő is kis golyóbisokat, majd vette sortűz alá Damont.
Össze-vissza repkedtek a fehér lövedékek, hol Elenát találta el a vámpír, hol a lány vette célba a férfit. Elena a kocsi mögül előbújva, melyet eddig pajzsként használt, lépett Damon elé kezével jelezve, hogy szünetet kér. A vámpír kihasználva, hogy a lány védtelenül maradt, gyorsaságát bevetve ölelte át Elenát, és együtt huppantak a hóba. Damon kisöpörte a kósza hajszálakat, melyek a lány arcához ragadtak, miközben hosszasan fürkészte Elena tekintetét. Elena tartotta a szemkontaktust, most az egyszer nem ő lesz az, aki meghátrál, történjen bármi is.
-Ez életem eddigi legszebb karácsonya – búgta a vámpír lágy hangon, kezeivel a lány arcát cirógatva.
-Remélem is!- válaszolta Elena.
Damonbe tombolt a vágy, hogy ajkait ismét a lányéhoz nyomhassa, és meglepő módon, Elena sem tiltakozott a férfi csókja ellen, sőt szemeiből a sóvárgás volt kiolvasható. Damon nem adta be rögtön a derekát, és adta meg azt, mire a lány vágyott, inkább felegyenesedve húzta fel magával a csalódott lányt. Elena csuromvizes ruhájáról próbálta leseperni a nagy mennyiségű havat, majd Damon elkapva a lány csuklóját, rángatta vissza a ház felé.
-Várj, Damon, most mit művelsz?! – kérdezte a lány, miközben majdnem átesett egy kisebb kupac havon.
A vámpír nevetni kezdett a lányon eddig is tudta, hogy Elena nem igazán képes megtartani egyensúlyérzékét, de hogy a havon is úgy viselkedik, mint egy óvódás az akadály pályán, mégjobban szórakoztatta.
-Nem hagyhatom, hogy megfáz nekem! Ki fog akkor vacsorapartit adni egy igen jóképű lovagnak?
Elena már rántotta volna ki a kezét a másikéból, de Damon még szorosabban fogta.
Amint felértek az emeletre Damon a saját szobája felé kezdte vonszolni a lányt.
-Azt hiszem, van pár tartalék ruhám fent - mutatott Elena Stefan szobája felé, de a vámpír füle mellett elengedve az iménti kis megjegyzést, tárta ki az ajtót a lánynak.
-Tessék! – nyújtotta a férfi Elena kezébe a lány ruháit.
Elena összezavarodva pislogott az azúrkék szempárba, mely szinte perzselte az arcát.
-Am, hogy kerülnek a ruháim hozzád? – érdeklődött a lány miközben a nedves kardigánját próbálta lehámozni magáról.
Damon pimasz mosolyra húzta száját, miközben sokatmondó pillantással illette a lányt.
-Hát reménykedtem, hogy havazni fog, és talán összejön egy összebújós, ölelkezős este.
Elena a levett kardigánt egyenesen Damon fejéhez vágta, amennyire sikerült a csurom vizes ruhadarabot eldobnia.
-Reménytelen esett vagy! És ha meg kérhetnélek ki mennél?! Szeretnék átölözni! – Damon már szóra nyitotta a száját, de Elena nem hagyta. – A-a nem, nem segítesz, egyedül is boldogulok! – Küldött gúnyos mosolyt a férfinak.
-Áú! Ez fájt! De milyen piszkos egyesek fantáziája, meg sem fordult a fejemben ilyen! – vetette be 1000 wattos félmosolyát, mellyel mindig be tudott vágódni bárkinél, főleg Elenánál.
-Arcátlan vagy, tudd meg! EZ most nem hat meg szóval … - lökdöste ki a férfit az ajtón túlra- most átöltöznék mielőtt árvíz lesz a szobádban!
-Héjj hékás, ez az én szobám! – tiltakozott volna Damon, de Elena az ajtón túlra lökte, és csukta magára az ajtót.
-Rendben, nyertél! – fordult vissza még a lépcső tetejéről – De ezzel még nincs vége!
«
Elena még a felsőjét igazgatta, miközben a nappaliba tartott Damonhöz.
-Damon, most mennem kell, de este vissza jövők, ígérem!
-Nee, itt akarsz hagyni egyedül?! Karácsonykor?! Kegyetlen vagy! – színészkedett a vámpír egy félpohárnyi whiskyvel a kezében.
A lány a kabátját karjára dobva forgatta szemeit a férfi előadásán.
-Na, igen mert bármi megtörténhetne veled, amíg én nem vagyok itt. Pl. űrlények fogják ellepni a házat és megisszák az összes létező alkoholt, és mire visszaérek, te kiszáradva heversz a padlón – Damon is szemét forgatta az iménti felvázolt kis mesedélutánon, majd újabb adagot öntött az aranyló italból.
-Megeshet. Addig mit kezdjek neon reklámra emlékeztető piszka fával? - mutatott az ablaknál helyett foglaló, nagy gonddal feldíszített fára.
-Akkor később! - nevetett Elena majd a kocsijához sietve vette az irányt otthona felé.
«
-Damon meg jöttem! – sétált beljebb a lány.
A vámpír a kanapén ücsörgött és nézte a kandallóban pattogó lángokat.
-Kezdtem aggódni, hogy el felejtettél – fordult a lány felé.
Damon megszólalni sem tudott hirtelen a lány dekoratív megjelenése, láttán.
Elena haja hullámokban omlott a meztelen vállára, szemeiben boldogság csillogott. Egy fekete, pántos ruha borította testét, mely kiemelte formás lábait. A vámpír elkalandozva csodálta végig a lányt.
Damont Elena hangja repítette vissza a jelenbe, aki ki tudja hányadára, ismételgette a nevét.
-Damon, Damon!
-Sajnálom elbambultam. Elképesztően, sőt inkább lélegzetelállítóan nézel ki, egyszerűen káprázatosan szép vagy!
-Köszönöm!
-Csak nem nekem öltöztél ki ennyire?! – pásztázta végig ismét a lány testét.
-Ne rontsd el ezt a szép pillanatot!
Damon a zsebéből egy hosszúkás dobozt húzott elő, majd nyújtotta oda a lánynak.
-Tudom, nem most van itt az ideje, de már reggel oda akartam adni, szóval csoda, hogy eddig kibírtam!
Elena végigsimítva a selyemmel bevont dobozkán nyitotta azt fel. A dobozban egy gyönyörű fehér aranykarkötő volt, mely már önmagában is varázslatos, de lógott rajta egy gyémánttal kirakott szívecske is. Elena remegő ujjaival simított végig az ékszeren, majd meghatódva nézett fel a férfi szemeibe.
-Olyat akartam adni, amire ránézel, én juttok eszedbe, mármint nem a vérengzős oldalam! – húzta grimaszra a száját.
-Én… - nézett az azúrkék szempárba, mely magába szippantotta. - Nem is tudom, mit mondjak- dadogott Elena össze-vissza.
-Egy köszönöm is meg teszi- vette el a lány kezeiből a karláncot, és csatolta Elena törékeny csuklójára.
-Köszönöm! - Elena átfonva karjait ölte át Damont. A vámpír még közelebb vonta magához, meg nem szakítva ezt a meghitt pillanatot.
Másodpercek, percek telhetek el, míg végül Elena bontakozott ki az ölelésből.
Damon két keze közé vette a lány kipirosodott pofiját, hüvelyk ujjaival köröket rajzolgatva a selymes arcra.
-Köszönöm, hogy itt vagy ma velem, tudom sokszor kibírhatatlan önfejű barom vagyok, aki nem vesz téged néha figyelembe, de tudnod kell, sosem foglak magadra hagyni, mindig itt leszek melletted, nem hagyom, hogy bárki ártson neked! Szeretlek!
Elena áthidalva az ajkaik közötti pár centis távolságot nyomta meleg ajkait a vámpíréhoz.
A vámpír lassan oldalazva a kanapéhoz terelgette a lányt, majd óvatosan a kanapéra döntve folytatták csókcsatájukat, mely egyre szenvedélyesebbé vált.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése