2011. október 28., péntek

Oneshot -3x06 elég rövid lett XD

Hát nem ezt akartam megírni,és sajnos nem úgy sikerült ahogy szerettem volna :-( De mivel ez az első próbálkozásom ,remélhetőleg a későbbiekben sikerül össze szedeteben írnom. Azért remélem nem okozok nagy csalódást. Ígértem még egyet de azt szerintem csak holnap legkésőbb vasárnap fent lesz.

3x06./a sorozat alapján, az én elképzeléseimmel fűszerezve/
Elena az üres lelátón hanyatt fekve nézte a csillagokat. Nem csak azért jött a kihalt foci pályára hogy, végrehajtsa a tervét, ha nem azért is, mert ki kellett szellőztetnie a fejét, mert az alkohol kezdet egy kicsit a fejébe szállni. Tudta, hogy Stefan követni fogja, nem is tévedett mikor lépteket hallott.
-          Régebben ismertem minden csillagképet, hogy felejthettem el?- fordult Stefan felé.
Stefan lassan közelített a kissé ittas lányhoz. Elenától pár ülő sorral lejjebb megállt, és úgy figyelte tovább a kissé spicces Elenát.
-          Elena részeg vagy! Gyere, haza viszlek. - mondta Stefan és már majd nem a lelátó alján állt mikor hátra fordulva meg látta Elenát a korláton kívül.
Elena kissé nehézkesen, de át mászott a korlátón, evvel is incselkedve Stefannal.
Tudta h Stefan úgy sem hagyja, h baja essen, mivel akkor kiérdemelné Klaus dühét, de csak így tudja elvonni Stefan figyelmét, h Alaric közbe tudjon lépni.
-          Én azt hittem, hogy a ripper Stefan élvezi az életet, akkor engem se fossz meg attól, hogy jól érezzem magam. Mit szólnál, ha ezt csinálnám? –kérdezte gúnyolódva Elena és abban a percben egyik kezével elengedte a korlátót. Stefan arcáról lefagyott a vigyor és most már dühtől szikrázó szemekkel nézte a lányt. Elena Stefan reakcióján hangos nevetésbe kezdett. – Ez közel volt-kuncogott Elena majd gyorsan elengedte a másik kezével is a korlátót és zuhanni kezdett a föld felé.
Stefan gyorsan a lelátó aljához suhant és még időben elkapta a zuhanó Elenát. Elena, amikor érezte h erős karok fogják lassan kinyitotta a szemét és a férfi zöld szemeivel találta szemben magát. Elena elméjét elözönlötték az emlékek, felidézte magában a szép pillanatokat, amit Stefannal kettesben éltek át, amikor azt hitte, hogy végre boldogok lehetnek együtt, de Klaus felbukkanásával az egész tönkre ment. Stefan csodálkozva mélyült el a lány meleg csoki barna szemeiben. Percek teltek el így majd Elena törte meg a csendet.
-          Tudtam, hogy el fogsz kapnia-mondta lágyan Elena. Stefan lassan eresztette el a lányt. A férfi nem tudta elengedni a lány tekintetét, majd ridegséggel a hangjában válaszolt Elenának.  – Nem hagyhatom, hogy Klaus két lábon járó vérbankjának baja essen. Elena nem tudta el hinni amint imént a férfi mondott neki, amikor váratlanul, összegörnyedve Stefan zuhanni kezdett a hideg, nyirkos talaj felé.
-          Remélem jókor jöttem?-kérdezte Ric lepillantva Stefanra kinek hátából 2 rózsaszín verbénás nyilacska állt ki. – Jól vagy, mert nem vagy éppen józan állapotban?
-          Persze, de legalább bevált a terv. –mondta Elena. Ric felkapva a hátára a vámpírt Elenával a nyomában meg indult az iskola parkolója felé. Elena gyors léptekkel közelített meg a szürke autót majd a csomagtartót kitárva, figyelte, ahogy Alaric befekteti a kábult Stefant.  Elena beült az anyós ülésre majd várta Ricet hogy minél hamarabb a Salvatore panzió pincéjébe tudhassa a vámpírt, gondolat menetét Ric kétségbe ejtő üvöltése törte meg majd meg pillantotta a magasra felcsapó lángokat melyek a kocsit nyaldosták.  Elena noszogatni kezdte Stefant, hogy ébredjen fel, mikor a férfi feleszmélt, hogy mi történik körülötte kirúgta a kocsi ajtaját, majd Elena magával húzva a verbénától ájult Stefant Rickkel szaladni kezdtek a lángok által elnyelt autótól mielőtt az felrobbant volna.

-          Damon! Add ide meg tudom csinálni én is!- jelentette ki Elena. Elena egy csodálatos mahagóni asztalon ült, míg Damon előtte állva a fertőtlenítős üvegcsével a kezében várta, hogy, a lány lehiggadjon és elláthassa a karcolást Elena gyönyörű, selymes arcán.

-          Nem! Ma majd nem élve megsütöttek, legalább had nyújtsak elsősegélyt. – Damon látta a lány szemeiben hogy, ő győzött majd elkezdte ki tisztítani az aprócska sebet. Elena teljesen elmerült az előtte álló férfi csodálatos kék szemeiben. Mielőtt teljesen elveszett volna a varázslatos kékségben, elpillantva a férfiról, bele kezdett mondandójába.

-          Ma igazán jól játszottad a szereped! Rebekha imádott téged és a mályvacukraidat. Damon azonnal felkapta fejét a lány mondatára. Belül érezte, hogy, talán a ma este folyamán most először Elena féltékeny. Igazán jól esett neki, hogy Elena ma este nem csak Stefannal volt elfoglalva, ha nem szemmel láthatóan zavarta a lányt ahogy Rebekhaval társalgott.

-          Azt hittem, hogy túl sokat ittál ahhoz, hogy ezt észre vedd? kérdezte egy aprócska mosoly kíséretében Damon majd kíváncsian várta Elena válaszát.

-          Nagy részben csak megjátszottam magam. - válaszolta halkan, lehajtott fejjel Elena, aki mint ha imént valami megbocsáthatatlan bűnt vallott volna be, hogy, igen is figyelte Damont ahogy az orra előtt kezdet ki Klaus húgával. Tudta, hogy nem haragudhat a férfira, mert végül is ő kérte rá, hogy terelje el a szőke vámpír figyelmét, de nem gondolta volna sosem, hogy ennyire bosszantani fogja, hogy Damont mással látja majd.

-          Ahogy én is –mondta lágyan Damon majd felpillantott a lányra. Hosszasan fürkészték egymás tekintetét majd Damon egy kosza hajtincset elsöpörve Elena meleg, puha arcát kezdte finoman cirógatni. Elena élvezte Damon érintését, ahol az arcához ért kellemes borzongás futott végig a testén. Elena tudta, hogy hiba lenne engedni a vágynak, amit most és az elmúlt időszakban elkezdett érezni DamonDamon már két keze közé fogta Elena arcát és nézet a lány vágytól csillogó szemeibe. Már csak centik választhatták el egymástól mikor Ric belépett a nappaliba.
-          Elena mehetünk? – Elena azonnal elhajolt Damontól majd csendben leugorva az asztalról sétált kifele Ric felé egy utolsó pillantást vetve a férfira. Damon csalódottan nézett a lány után és magában szitkozódva, fordult az ajtóban álló Ric felé.
-          Még egyszer nagyon sajnálom a kocsidat haver – mondta majd figyelte, ahogy Ric és Elena elhagyják a Salvatore birtokot.  Damon még percekig figyelte a már zárt ajtót. Ha abban a percben Ric nem zavarja meg őket, akkor talán ő és Elena most is szenvedélyes csókban forrnának össze. Damon most kezdte csak igazán boldognak érezni magát hogy, 145 év után végre talált valakit, aki elfogadva, így ahogy van talán viszonozva érzéseit szeretheti. Ma végre úgy érezte, hogy akit szeret, az talán viszont szereti és az nem más, mint Elena.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése