Az érzelmek ...

Sziasztok!

Meg hoztam az Egy hihetetlen éjszaka folytatását, ami az Az érzelmek a felszínre törnek, címet viseli. Első sorban Zsanett71 és Nórinak ajánlanám most is, akik noszogattak a folytatás megírására és külön Nórinak, aki ötleteivel segített. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, ha felsorolnom kéne, akkor Andie, Sleepy, Zsanett71, Nóri és a többiek. Köszönöm a támogatást mi szerint nem annyira rossz, amit csinálok, és hogy folytassam.:D

Lehet, hogy ez egy kissé csöpögős  lett, de ez a Delena hiányra fogható, amit az elmúlt 2 részben nem kaptunk, vagy ha igen pár percet. 

Az érzelmek a felszínre törnek / Egy hihetetlen éjszaka folytatása

A nap halványan világította meg a szobát. A meleg napsugarak lágyan simogatták a lány selymes arcát. Elena már órák óta fent lehetett és messze távolba merenget ki az ablakon. Olyan békességet és nyugalmat érzett magában, amit egy ideje nem érzett és ezt Damonnek köszönhette. Még mindig szorosan a vámpírhoz bújva fejét a férfi mellkasán pihentetve hallgatta a férfi egyenletes, halk szuszogását. A vámpír szíve egyenletes, hangos ritmusa nyugtatólak hatott Elenára. Az érzések úgy kavarogtak benne, mint az örvény nem értette az érzéseit, amelyet Damon iránt kezdett érezni, mert eddig ezeket az érzéseket Stefan iránt érezte, táplálta. De most már Stefan teljesen megváltozott, Klaus igézésére kikapcsolta az iránta érzet érzelmeket teljesen összezavarva evvel. Egy része még mindig szerette Stefant habár már nem teljes szeretettel, mint kapcsolatuk idején. Most már inkább tekintette a fiút egy közeli barátnak, mint annak a srácnak, akinek oda adta a teljes szívét, akiért harcolt volna bárkivel és bármivel de, most, apró darabokra törték, mély fájdalmat hagyva maga után hatalmas lyukat égetve a lány mellkasába. De akire eddig barátként tekintett, és akinek most a karjai közt feküdt nem csak barátságot érzett valami mást, különlegesebbet, amitől melegség járta át. Régebben gyűlölte a mellette fekvő férfit, sőt néha legszívesebben maga karózta volna meg, percek alatt az agyára tudott menni a meggondolatlan tetteivel, a gúnyos megjegyzéseivel, de ennek ellenére szereti és elfogadta olyannak amilyen. Sőt, a férfi csipkelődéseit is megszerette ez adott életerőt az elmúlt 2 hónapban, ez varázsolt mosolyt az arcára. Erre gondolva Elenának apró mosoly jelent meg a szája szélén. Belül bűnösnek érezte magát, ha arra gondolt, hogy, utat enged az érzéseinek. Gondolataiból Damon lágyan csilingelő hangja ugrasztotta ki.

-        -   Hát te már fent vagy Csipkerózsika?- hangjában még mindig az álmosságot lehetett kihallani.

Elena őszinte mosollyal az arcán nézet fel Damon kusza, bozontos hajára, amitől a férfi, nem hogy kevésbé tűnt volna jóképűnek, ha nem vonzóbbá is tette. 

-         -  Jó reggelt. - köszöntötte Elena, majd visszafeküdt Damon izmos mellkasára.

A férfi nem értette a lány hirtelen jött jó kedvét, de boldogság árasztotta el hogy Elena nem húzódott el a közelségétől. Damon is szorosabban ölte magához a lányt majd lágyan cirógatni kezdte a lány karját. A férfit furdalta a kíváncsisság, de nem akarta elrontani ezt a szép pillanatot, ki akarta élvezni minden egyes percét, mert nem tudhatta, hogy Elena hozzá állása mikor fog megint a megszokottba át menni. Damon a lánnyal akart még maradni, de nem hagyhatta szem elől azt a tényt, hogy, Klaus Elenát akarja és vissza fog térni, hogy, elvigye magával. Lassan, óvatosan akart ki mászni a lány mellől, de Elena nem engedte.

-         -  Most meg hova mész?-kérdezte a lány félelemmel és aggódással a szemeiben. Damont meg mosolyogtatta a lány arckifejezése. Visszaülve Elena mellé, aki már az ágytámlának támaszkodva figyelte.

-         -  Muszáj el mennem bár mennyire is fáj, hogy itt kell, hogy hagynom téged. – válaszolta halkan.

-          - Nem maradnál még egy kicsit? –kérlelte Elena. Damon nem értette miért akar most hirtelen vele lenni és nem bírta tovább.

-         -  Elena miért akartad, hogy este itt maradjak, és hogy most is itt legyek? Mert most már nem értek, semmit! - emelte fel kissé hangját a férfi. Tudod, hogy, érzek irántad, te vagy a számomra legfontosabb dolog a világon, de KÉRLEK, NE KINOZZ TOVÁBB. Én nem akarok egyszerűen a barátod lenni vagy Stefan pótlék. –most már higgadtan ült vissza Elena mellé majd meg gyötörten fúrta tekintetét a mogyorószínű őzike szemekbe. Elena nem akar játszadozni Damon érzéseivel, nem akar Katherine lenni. De ugyan akkor nem tudta bevallani saját magának, sem hogy szereti a férfit. A lány szeme megtelt könnyekkel, és hirtelen utat engedve maguknak, gurultak le a lány immár ki pirult arcán. Damon szíve összeszorult Elena láttán, de most elérkezett az idő hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba és bevallják, egymásnak mit éreznek a másik iránt.

-        -   Damon, sajnálom. Őszintén sajnálom, én nem akarok játszadozni veled, mint annak idején Katherine. Sokkal fontosabb vagy nekem hogy bántsalak, ha eddig nem bántottalak elégé. Én magam sem tudom, mit érzek már, de sokkal többet érzek irántad, mint pusztán egy egyszerű barát és nem akarlak elveszíteni. –majd záporozni kezdtek a könnyei. Olyan keserves sírásba kezdett, hogy légszomj tört rá és kapkodni kezdte a levegőt. Damon szorosan magához ölelve a lányt próbálta csitítgatni és nyugtatgatni, de így sem tudta meg nyugtatni Elenát.

-       -   Shhhhh, néz rám! Elena! - vette kezei közé az apró arcocskát. – Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt. De tudod jól, hogy érzek irántad. Te jelentesz nekem mindnet. És most néz, magadra itt ülök melletted és te sem vagy tisztában a saját érzéseiddel. Sajog a szívem, ha így látlak, de muszáj tisztáznunk a kettőnk kapcsolatát, mert ez se nekem se neked nem jó, valamelyikünk mindig szenvedni fog. Ha azt mondod, hogy érzel valamit még az öcsém iránt akkor többé nem foglak zaklatni az érzéseimmel, de kérlek, mond, el mit érzel most mert, ha egy halvány reménysugarat is érzel irántam, akkor harcolni fogok érted, de kérlek, muszáj tudnom, hogy érdemese még rád várnom? – majd egy könnycsepp szánkázott végig a férfi bánattól szomorkás arcán. Elena sosem látta még ilyen megviseltnek a vámpírt, és amit még magának is félt bevallani azt most a felszínre tört: - Szeretlek!

Damon, köpni nyelni nem tudott csak figyelte a lányt, mint ha soha ezelőtt nem látta volna.

-         - Kérlek, mond, hogy ezt nem álmodom, és hogy igazán is gondolod?

-       -   Damon, szeretlek! Ez nem álom, tényleg tiszta szívemből szeretlek! Idáig azt hittem, hogy, Stefanon kívül senkit sem tudok majd szeretni, de már nem tudom magam előtt sem titkolni, hogy, amit érzek irántad az szerelem. És mielőtt azt hinnéd, hogy ezt csak azért mondom, mert Stefan már nem a régi önmaga akkor tévedsz, mindig is vonzódtam és éreztem irántad valamit, de a mai napig nem mertem bevallani még magamnak sem.

Damon egy fél oldalas mosolyt küldött a lány felé majd közel húzva magához tapasztotta a száját a lányéhoz.

Vége! :D