Who Elena picked actually? - The Vampire Diaries

Felhívás!

Ha időm engedi hetente egyszer minden oldalra felnézek. Amelyiket olvasom vagy amelyik megtetszett vagy kíváncsiságból keresgélek. A mai nap vidáman olvasgattam az oldalak között amikor is szembe kerültem néhány saját sorommal. Megmondom őszintén hízelgő h valaki használja a gondolataimat, ötleteimet de szíven is ütött a dolog. Sajnos nálam az funkciónál h akkor írok ha valami ötletem esetleg kedvem támad. A tanulás mellett nem sok időm van fanfictionokat írni de ha még is igyekszem a SAJÁT  gondolataimat "papírra" vetni. Én értem h most esetleg durcás vagy sértődékenynek hisztek majd, de sajnos nem tudtam e mellett egyszerűen elmenni. Így kérem ha esetleg valaki használja az írásaimat/írásainkat legalább előtte szóljon mert igen szar érzés amikor más idegen tollakkal ékeskedni. Most még néhány sor vagy ötlet de a végén nem szeretném ha az lenne h engem/minket gyanúsítanak meg avval h koppintunk. Nem írom ki hol láttam de remélem olvassa az illető!!!!!!Nem akarok ebből sértődést meg huzavonát de ha bele gondol Ő is szívére venné. Nekem le kell ülnöm, kitalálni, leírni, egy szóval dolgozok vele. Senkire nem fogok/fogunk haragudni de kérem próbáljon meg mindenki saját találékonyságára támaszkodni.

Köszönettel: Marie

A következő fejezet szombaton érkezik mert pénteken vizsgám lesz és nem kerülök gép közelbe csak a 7végén.

ez nagyon nagy :DD

Újabb rész :D

Nos mielőtt mindenki neki állna olvasni szeretném leszögezni h a továbbiakban nem veszem ennyire h is mondjam "siralmasra" a figurát ! A köviben visszahozom az első évados Damon Salvatore-t. Mivel ez egy fanfiction így én már most lassacskán összeboronálom a két halhatatlan szívet :D Na és akkor a rész :D Várom a véleményeket mert ha nem véleményeztek nem tudom majd a jövőben mit szeretnétek min javítsak.

Az új élet

Mystic Falls felett szürke felhők gomolyogtak. A borús idő passzolt az egyik városi lakás ablakában ülő lány lelki állapotához.

Elena unottan nézte, ahogy az utcákat színes foltok lepik el. Az emberek egymás után nyitogatták színesebbnél színesebb esernyőjüket. A lánynak nem csak a fejében, de a szívében is hatalmas zűrzavar kavargott. Amikor meghozta a döntést, hogy átváltozik nem is maga, hanem szerettei miatt tette. Jeremy ujjongott, hogy nem veszítette el nővérét! Azt sem érdekelte, hogy milyen árat kell ezért fizetniük, de legalább mindig mellette lesz. És a MINDIG itt, az előtte álló örökkévalóságot jelentette! Carolnie izgatottan vette tudomásul, hogy végre lesz alkalma valakivel társalogni a vámpírlét apró cseprő, dolgairól. Bonnie, amint megtudta, hogy őt is elveszítette, hogy rajta sem tudott segíteni, magába roskadt. Bár minden téren segítőkészen állt Elena mellett. Azonnal csinált egy napon járó ékszert, mint Carolinenak, hogy megkönnyítse az új életét.  A gyűrűt, amit Damon adott neki még annak idején, az lett az Ő”káros sugarak ellen védő” csecsebecséje. Választhatott volna bármi mást, de erre kisebb volt az esélye, hogy elhagyja, és Damon arcára is mosolyt csalt minden alkalommal, amikor ránézett. Mattel csak telefonon beszélt, és minden mondatában sajnálatát fejezte ki, amiért ez lett belőle. Bár mindenkivel megmaradt a kötődés, de most mindenki félve közelített felé.  A vér iránti vágyakozása miatt nem látta ésszerűnek, hogy emberek szaladgáljanak körülötte lüktető ütőerekkel a nyakukon, ezért, hogy senkinek se ártson, Rick lakásába költözött. Ide gondtalanul be tudott lépni. Haza nem akart menni addig, amíg 100%-an nem érzi, hogy nem bántja az öccsét. Jeremy azt akarta, hogy maradjon otthon, de utólag Ő is belátta, hogy erre a kis időre szükséges lesz a távolságtartás, amíg nem szokik hozzá új életének hátrányához. Damon és Stefan örömmel ajánlották fel az egyik szobát, de jobbnak látta, ha nem keveri még jobban össze a szálakat, és inkább száműzetésre szánja rá magát. Caroline egy kis időre beköltözött hozzá, hogy megkönnyítse a nehéz kezdetet. Nem érezte magában azt a leküzdhetetlen vágyat, hogy embereket öljön, de hatással volt rá az emberi vér. Amikor egy élő személy jött a közelébe, akaratlanul is kirajzolódtak a szemei alatt az erek, és szemei vörösen izzottak, de sosem támadt rá senkire. Talán a felerősödött ellenállása, és az szerettei iránt érzett törődése miatt, de nem tudta egyetlen egy embernek is az életét kiontani. Damon már az első nap kapott az alkalmon, hogy kifigurázza a szelíd vámpírt, akivé lett! Stefan próbálta az Ő „diétás” étkezésére rászoktatni, de nem sok sikerrel. Damon viszont boldog volt, hogy nem zárkózott el az emberi vér fogyasztásának gondolatától. Donorvérrel csillapítani tudta vérszomját. Lassan, de kezdett hozzászokni az új életformájához.

Jeremy minden szükséges dolgát áthozta, amivel már otthonosabban mozgott újdonsült otthonában. Mivel Rick minden anyagi javát rájuk hagyta, nem volt probléma az anyagi helyzetükre. Mint később kiderült, John és Isobel egy külön számlát is nyitottak egyetlen lányuk nevére, amelynek kezelését Rickre bízták. A vámpírképességek rejtett előnyeire Caroline hamar megtanította.

Az igézést még egyszer sem használta, pedig Caroline nagyon erőltette, hogy milyen jó móka! Barátnője egy helyes pincérfiú megigézésére bátorította, a helyesebb kifejezés, hogy erőltette, de Ő nem akarta senki akaratát befolyásolni.

A város kezdett egyre nyüzsgőbbé válni. Elena gondolataiban elmerülve figyelte az embereket, amikor a lépcsőházban egy ismerős férfi érkezését hallotta meg. Tudta, hogy az illető nem fog kopogni, már nem is várta. Egy halk nyikorgás, és már mögötte is volt az illető.

      Annyira fura, hogy mindent és mindenkit hallok – Elena nem fordult meg, fölösleges volt, hiszen tudta, hogy a mögötte álló személy nem lehet más, mint Damon.

      Majd hozzászoksz! – mondta igen nagy egyszerűséggel, és egy tasakot kezdett lengetni Elena előtt. - Hoztam reggelit!

Elena érezte, ahogy szemei megváltoztatják színüket, de mielőtt teljesen eluralkodott volna rajta a vágy, apróbb, de annál mélyebb levegővételeket vett.

Damon meg volt döbbenve, hogy újonc létére mennyire jól kezeli az éhséget. Ámulattal figyelte, ahogy Elena szemei visszanyerik eredeti kinézettüket.

      Elena Gilbert! Nálad elfuseráltabb vámpírt még nem láttam!- Damon óriási vigyorral heccelte a lányt, aki bár nem szólt semmit, de belül mosolyogott, hogy mekkora önuralomra képes.

Damon a hűtőbe tette a napi adagot és visszafordult az ablakon, némán kibámuló lányra.

      Szöszi merre van? Úgy volt, hogy ma Ő lesz veled!

      Én mondtam neki, hogy nem szükséges itt maradnia velem! - fordult meg a lány és ütközött Damon izmos felsőtestének. Elena, ha tehette volna, elpirult volna, ahogy a másikhoz ért, de e helyett visszafordult az ablak felé. Eszébe jutottak az elfelejtett emlékek, melyet a férfi feledtetett el vele. Még nem volt alkalma beszélni erről vele, de mindenre emlékezett! Az önzetlenségére, az első találkozásukra, a szerelmi vallomásra! Tudta, hogy Damon sejti, hogy emlékszik, de nem akarta firtatni a dolgot!

      Lehet, hogy nincs, de akkor is, itt kellett volna lennie!

      Miért? Semmiben nem változtam azon kívül, hogy élőhalottként járkálhatok! Képes vagyok kontrolálni magam! Nem kell babysitter! Tudok magamra vigyázni! És képes vagyok megbirkózni vele!  – Elena dühe felerősödött, mire arca eltorzult az elsötétedett erektől.

      Nyugodj meg! Végy nagy levegőt! – Damon közellépett a lányhoz és kezeibe vette a másik csodálatos arcát. Tudta, hogy félig meddig igaza van a lánynak, és a túlerőltetett vigyázás sok lesz Elenának, de nem kockáztathattak most, hogy a Tanács tud a városban élő vámpírokról.

Elena ismét, a már úgy betanult légzésvételektől, megnyugodott.

      Sajnálom! Már ki se akadhatok rendesen!

      Semmi baj! Természetes, hogy minden érzés felerősödik, amit érzel!

A lány érdeklődően fürkészte a másik tekintetét, amiből kiolvasható volt a nagy mennyiségű csalódottság, a fájdalom, de ezek ellenére is egy kis öröm is tündökölt a felsoroltak között.

      Kérdezhetek valamit?

Damon továbbra is a lány arcát a kezeiben tartotta.

      Bármit!

      Mit éreztél, amikor elengedtelek?

Damon lélegzette megakadt. Ez most komolyan gondolja?! Mintha nem okozott volna elég fájdalmat neki! De most, nem fogja vissza magát még akkor sem, ha ezzel bántja Elenát, de muszáj volt megtudnia, hányszor mártotta meg a tőrt a szívében! Hányszor rombolta le a reményeit!

      Összetörtél, mint eddig, soha senki! Annyiszor utasítottál vissza, de mégis! Azt hittem, hogy talán egy kicsit is, de érzel irántam valamit! Amikor megcsókoltál reményt keltettél bennem, amit aztán porig zúztál! – Damon elengedve Elenát állt tőle távolabb, a sok elnyomott visszautasítás felidézése, újabb karcolásokat ejtett a megsebzett szívén.

Elena szeméből egy könnycsepp folyt végig. Egy könnycsepp az előtte álló férfiért. Csak most döbbent rá igazán, hogy hányszor bántotta meg a vámpírt. Többször és többször fájdalmat okozott neki! Elhintette a reménység magját a másikban, hogy aztán újra, meg újra bánthassa!

      Annyira sajnálom! Kimondhatatlanul sajnálom! De miért? Miért törölted ki az emlékeimet?! Tudod, hogy emlékszem mindenre! Miért?! Miért nem hagytad, hogy én döntsek?!

Damon szemeiben a fájdalom enyhe dühvel keveredett.

      Elena, és min változtatott volna? Min?!

      Veled találkoztam, először! Ha akkor nem töröld az emlékeimet, akkor nem Stefannal lennék, ha nem VELED!!!

      A miatt, mert velem találkoztál először? Csak azért?!

      Nem csak azért! Akkor este megmozgattál bennem valamit! Amikor a felemésztő szerelemről beszéltél! Szabotáltál. Újra meg Újra szabotáltál! Nem kellett volna azt se kitörölnöd, amikor először mondtad nekem, hogy szeretsz!

      Miért Elena? Akkor talán nem Stefant választottad volna?!

      Már megint Stefan! Nem érdekel most Stefan, most az a fontos, ami kettőnk között van!

Damon idegesen nevetve járkált Elena előtt.

      Ami kettőnk közt van! Na, ne nevetess Elena! Kettőnk közt nincs semmi!

      De igen is van köztünk valami! Sokkal több, mint amit el tudnál képzelni! A francba! Miért nem veszed észre, hogy ami kettőnk közt van, az FELEMÉSZT!

A vámpír megtorpanva hallgatta Elenát. Fejében újra hangzott a lány hangja. Felemészt! Felemészt!

      Igenis fontos vagy nekem! Amit érzek az nem mondható ki szavakkal, leírhatatlan! Egyszerűen, amikor veled vagyok, tökéletesnek érzek mindent!

Damon a lány előtt szorosan megállva nézte az indulatoktól kissé túlfűtött lányt.

      De még érzel valamit az öcsém iránt is igaz?

Elena a szájába harapdálva bólintott, melytől még több könnycsepp engedett magának utat.

      Tudom, hogy hiba, hogy nem tudok választani! Tudom, hogy kegyetlenség, hogy álltatom mindkettőtöket, embertelen, amit teszek veled meg Stefannal. Az újabb kiadású Katherine Pierce lettem!

Damon szeméből egy halvány kis könnycsepp gördült le. Elena, most vallotta be neki, hogy szereti, bár nem mondta ki, de tényleg szerette, és nem csak úgy, mint barátot, védelmezőt! A lányhoz lépve ölelte át szorosan, aki örömmel bújt a karjai közé.

      Te sosem voltál, és sosem lesz olyan, mint Ő!!!

Folyt…

Új rész, Album stb.

Sziasztok
Sikerült végre egy albumot feltennem az oldalra melyet megtaláltok jobb oldalon felül Képek néven. Ezt az albumot igyekszem minden nap frissíteni. Ma este (igen későn) fel teszem a kövit, sajnos nem tudom előbb mert Mother Happy Birthday ! party van nálunk  :D Mindenkinek kellemes hétvégét és Használjátok ki a jó időt:D Irány ki a természetbe már én is nehezen cserélem fel a mai napon a gépemet a grill sütőre XD Jó pihenést !



Marie

CW Upfront 2012

Nem elég, hogy 2012 októberében a szokásos csütörtöki időpontban lesz a TVD, de lehet, hogy láthatjuk a mi kis üdvöskénk Nina  Dobrevet ,Tatia az első Petrova szerepében is !!! Alig várom h vége legyen a Upfrontnak és kikerüljenek a vidik amiket rögtön hozok is.

Amikor Iannél is betelik a pohár xd imádnivaló

New! A sors kegyetlen fintora

A sors kegyetlen fintora

Léptek zaja, neoncső zúgása, pénzcsörgés, hangos, ám távoli beszélgetések. Most mindent olyan kristálytisztán hallani. Valaki a férfi mosdót keresi, valaki tárcsáz. Apró sóhajtások a közvetlen közelben. Az illető minden bizonnyal sírt.

Elena fulladozva ébredt fel „halotti” ágyáról, ami most egy hideg fémasztal volt, a kórház legtávolabbra eső szárnyában. A fájdalom elviselhetetlen volt számára, ahogy friss oxigénnel töltötte meg tüdejét. Szokatlan erőt érzet magában, ami nem csak lelkileg, de fizikailag is megmutatkozott. Fülét halk szuszogás ütötte meg, ami arra késztette, hogy körülnézzen. Nem messze tőle, Stefan térdepelt.

Amint a könnyektől áztatott zöld szempárba nézett, tudta, hogy valami rossz történt. Már a gondolat is fájt Elenának, amint arra gondolt, hogy ismét elveszített valakit. Valakit, aki oly sokat számított neki. Fejében egymás után villantak be a hozzá oly közel álló személyek arca. Bonnie, Caroline, Jeremy, Damon.  Damon! Szíve hatalmasat dobbant, amint elképzelte a gyönyörű azúrkék szemű vámpírt karóval a szívében. Lehetetlen, hogy ismét elveszítsen, valakit! Valakit, aki közel állt hozzá! Már nem sokan maradtak neki az életben és a gondolat, hogy e kör ismét megcsappant, szörnyű érzéseket ébresztett benne. A visszafojtott sírás mardosta Elenát. Az előtte álló vámpír némasága még nyugtalanabbá tette.

      Stefan?- hangja megremegett a félelemtől.

Stefan nem szólt egy szót sem, a lányhoz ment és kezébe vette a másik arcát.

      Történt valami igaz? Történt valami?! -  Elena egyre jobban kétségbeesett, a tudatlanság csak rontott a helyzeten. – Stefan mondd már mi történt?!

      Elena… – Stefan hangja megtelt sajnálattal, mely most már szemeiből is kiolvasható volt – Mire emlékszel?

Elena nem értette a másik kérdését. Mindenre számított, de erre nem. Azt hitte, Stefan azonnal a mély vízbe hajítja, és kerek perec közli vele a szomorú hírt. Sosem volt jellemző a vámpírra a tétovázás, a titkolózás, főleg ha róla, Elena Gilbertről, volt szó! És most mégis! Csak némán fúrta szemeit az övébe.

      Nem egészen értem – zavarta, hogy most biztosan értetlenek tűnik Stefan szemében, de nem értett semmit!

      Elena, mire emlékszel?

Elenánál kezdett felmenni az a bizonyos pumpa. Meg akarja őrjíteni?! Mert igen közel jár, hogy az idegeire menjen!

Elena látta a másik szemében, hogy továbbra sem fog megszólalni, így muszáj volt emlékeznie.

Fejében rohamosan járni kezdtek a fogaskerekek.

      Mattel éppen úton voltunk vissza Mystic Fallsba.

Az emlékfoszlányok sebesen söpörtek végig a barna hajú lány fejében.

      Fel akartalak hívni, de aztán Rebekha ott állt a hídon.

A szemében ülő könnycseppek utat engedve maguknak gördültek le, a felhevült arcáról.

      Matt elrántotta a kormányt és…

Elenát elöntötték a baleset képei.  Amikor magához tért, már ellepte a víz a kocsit. Matt eszméletlenül ült mellette. Megpróbált kitörni a kocsiból, de nem sikerült. Mattet sem tudta magához téríteni. A következő kép, ahogy Stefannal veszekszik a víz alatt, hogy Mattet mentse meg előbb.

Elena rémülettel a szemeiben fordult Stefan felé.

      Úristen, Matt!

Stefan arcán a gyötrelem tükröződött. Hiszen a lány, akit szeret nem is sejti, mi történt vele. Elena mindig is másokat helyezett előtérbe, nem törődve saját magával. Szívesebben lett volna más helyében.  De sajnos, neki jutott a rosszhír közlőjének a szerepe.

      Elena, Matt jól van. Az intenzíven kezelik.

A lány szívéről hatalmas kő esett le.

      De, aki nincs rendben az…… az Te vagy!

Elena márványszoborként állt a másik előtt, és próbálta feldolgozni az imént elhangzottakat. Nincsen rendben? Hiszen sose érezte magát ennél jobban!

      Amikor Jeremy behozott a kórházba, akkor nem csupán agyrázkódásod volt. Agyvérzésed!

A hasonmás döbbent arccal várta a lényeget.

      Amikor bevérzett az agyad, Meredith vámpírvért adott neked, mert annyira súlyos volt az állapotod!

Stefan szavai után csend telepedett a szobára.

Elena szemiből immáron patakokban potyogtak a könnycseppek. A tudat, hogy az átváltozás útjára lépett lassan felemésztette. Azzá válik, amivé sosem akart! Azzá, ami ellen szülei is harcoltak. Ami ellen még Ő maga is harcolt! Mindig is ember akart maradni. Akkor sem fordult meg a fejében, amikor megtalálta a szerelmet, Stefan mellett. Sosem vonzotta a halhatatlan élet, a vágy az öröklétre. Ember szeretett volna maradni. Ember! Aki érzi a felkelő nap sugarait a bőrén, a hideg hópelyheket, amik hatására kellemes borzongás fut végig az emberen, mindent! Mindent érezni akart és mindnet megélni! Az emberi élet velejárója volt az öregedés, de Ő szerette volna azt is megélni! Idős korábban a verandán szerettet volna ücsörögni és nézni a mellette tovafutó éveket. De e remények szertefoszlottak egy szempillantás alatt! Már nem lesz az, aki volt! Már nem lesz képes elpirulni, ha zavarba hozzák, nem gördül le egyetlen egy izzadságcsepp sem! Sosem fogja megtapasztalni az anyaság édes pillanatait! Nem fog változni… Örökre 18 éves marad... Élete megragadt e szakaszában. Az élete, ha nevezhető még annak, percek alatt semmivé lett. A rengeteg megélt élmény és a meg nem éltek, már csak emlékek lesznek!

Most nem akart mást, csak egyedül lenni. Nem volt szüksége senki sajnálatára!

      Egyedül akarok maradni! Kérlek, ne gyere utánam!

Stefan nem tiltakozott vagy állította meg. Tudta, hogy Elenának időre van szüksége, míg feldolgozza és megbarátkozik a vámpírlét gondolatával.

Könnyáztatott arccal kerülte ki Stefant és eredt futásnak. Messze akart lenni. Messze a kórháztól, messze mindenkitől.

Szaladt, ahogy csak tudott. Nem érdekelte a fáradtság. Nem érdekelte, hogy a légszomj kínozza. E érzések mind természetesek voltak. Lábai meg sem álltak, amíg el nem érte azt a bizonyos helyet. A helyet, ahol egyszer meg kellett volna halnia és ahol a végzete végül beteljesedett.

A Wickery-híd közelében senki sem volt. Az áttört korláton kívül semmi sem mutatta jelét, hogy nemrég egy baleset volt itt. A kitört korláthoz érve nézte a csendesen áramló folyót. Az áramlat végül győzedelmeskedett felette. Annak idején Stefan megmentette, de végül a sors kegyetlen fintoraként másodjára nem sikerült. Az Ő döntése volt, hogy Mattet mentse meg előbb, ezért nem is hibáztatta Stefant. Ő döntött. Ő! Senki más! És ha újra döntenie kéne, hogy Őt vagy Mattet mentse meg a vámpír, most is ugyanúgy döntene! Ha túlélte volna, és Matt nem, nem tudott volna azzal a gondolattal élni, hogy egy emberi élet szárad az Ő megmenekülésén!

A híd pereméhez közel állva tekintett a mélybe.

Ma elvették tőle a lehetőséget. Ma helyette, döntöttek, a tudta nélkül! Lehunyva szemeit elvesztett szeretteire gondolt. Vajon, hogy élnék meg a szülei, ha tudnák, hogy ami ellen küzdöttek most vele is megtörténik?

Háta mögött, halk suhanás jelezte, hogy már nincs egyedül.

      Elena …- az illető olyan kedvesen és puhán ejtette ki nevét, hogy a lány még jobban sírni kezdett, amint eszébe jutott a nemrégebben lefojtatott beszélgetésük.

Elena nem fordult meg, nem volt rá képes. Tudta, hogy ma összetörte a mögötte álló férfi szívét, és ha megfordul, csak jobban megsebezné.

      Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- hangját elnyelték a könnyek.

      Ismerlek Elena - Damon nem tudta mit csinál, de nem akarta magára hagyni a lányt. Fájt neki, hogy Elena nem őt választotta, de muszáj volt idejönnie. A szíve darabokban hevert, de a tudat, hogy Elena meghalt, felemésztette.  Belül örült, hogy végül mégis életben van, de fájt is neki, ami a lánnyal történt. Elvették tőle a választás jogát! Akarata ellenére döntöttek az életéről! Azzá vált, amivé nem akart!

      Emlékszel a halálodra?- Elenától őszintén jött a kérdés, és tudta, hogy Damon őszinte is lesz.

      Igen. A mai napig. Még a fájdalomra is.

Elena szemei már sajogtak a rengeteg sírástól, de egy percre sem apadt.

      Láttam! Láttam mindent!

Damon lassan közeledett a lány felé, nem akarta megijeszteni azzal, hogy egyszer csak mellette terem.

      Hátul ültem a kocsiban. A víz sebesen áramlott be az autóba. Apám még eszméleténél volt. Hátra nyúlt, megfogta a kezem, és azt mondta nem lesz semmi baj. Hittem neki!  - Elena most már Damonra pillantott. - De ez más volt! Apám helyett most Matt volt mellettem! Már nem volt magánál. Az oxigén vészesen fogyott, már alig kaptam levegőt. A biztonsági öv szorosan fogott.

Damon halott, és millió darabkára tört szíve sajgott, ahogy Elenát nézte és hallgatta.

A vámpír némán állt a lánytól nem messze. Hagyta, hogy a lány kiadja magából a tehetetlen dühöt, amit jogosan érzett.

      Ha nem lett volna ott, akkor nem történt volna meg a baleset. Most nem kéne választanom, és Matt sem lenne kórházban!

Damon nem értette a lány kirohanását és most látta idejét, hogy megszólaljon.

      Kiről beszélsz?

      Rebekháról.

      Klaus féle Rebekháról?

      Igen! Pontosan róla! Matt hozzád akart vinni, de aztán Rebekha megjelent az út közepén!

Elenát kirázta a hideg az emlék hatására.

      Hozzám?! De hát a telefonban mást mondtál! – Damon most már csak egy karnyújtásnyira volt a hasonmástól.

      Tudom mit mondtam! De más, amit Érzek, és más, amit Mondok!

Damonbe több ezernyi kérdés fogalmazódott meg, de nem volt itt az ideje, hogy feltegye őket. Elena szemmel láthatóan össze volt zavarodva, nem akarta még azzal is terhelni, hogy az érzéseikről kezdjenek el beszélgetni. Damonnek most az is elég volt, hogy a szeretett lány azt mondta neki, hogy más, amit érez, és más, amit mond! Ma este elengedte, és ő hülye volt, hogy nem vette észre a jeleket! Nem vette észre azt a tömörnyi fájdalmat Elena hangjában, amikor elengedte! Elena igen is érzett valamit iránta! Damon Salvatore iránt! Ezt legközelebb kell megbeszélniük, szemtől szembe!

      Elena, egy lehetőséget elvettek tőled, de a másikat neked kell meghoznod!

Damon azt akarta, hogy mindig a lány mellett lehessen még akkor is, ha nem őt választja/választotta. De nem kényszerítheti, erre nem! Stefanra mérges volt, amiért hagyta meghalni, dühös volt, amiért megint hagyta, hogy egyedül döntsön. Még Ő sem hagyta volna, ezt! De most nem állhat az útjába, még akkor is, ha Elena inkább a halált választja! Még akkor sem, ha a lány magával viszi a szívét! Elenával kapcsolatban sosem volt önző, de ebben nem dönthetett helyette! Ma elvették tőle az emberi életét. Ha erőszakkal változtatná át, egy életre megutálná Elena, és azt nem tudná elviselni!

A lány zavartan kapta fel fejét és fúrta tekintettét a másik azúrkék szemeibe.

Damonnek igaza volt! El kell döntenie, hogy befejezi-e az átváltozást és megbarátkozik a halhatatlansággal, vagy lemond mindenről és inkább a másik utat választja!

      De mielőtt döntenél, azért gondolj azokra is, akik szeretnek! És most elsősorban nem magamra gondolok, tudod, mit érzek! Gondolj Jeremyre! Gondolj arra, mi lenne, ha téged is elveszítene!

Elena még jobban összetört. Igaza volt Damonnek! Jeremynek csak ő maradt! Miatta haltak meg a szüleik, Jenna, Rick. Ha most meghalna, Jeremynek nem maradna senkije. Egy szerette sem. Mindig más érdekeit nézte, nem hagyhatja pont az öccse érdekeit szem elől.

      Igazad van! Az öcsémre is gondolnom kell! A döntésem az Ő életét is meghatározza! Tudod, hogy nem akarok vámpír lenni igaz?

Damon a zaklatott lányhoz lépett és szorosan átölelte.  Elena szorosan bújt a vámpírhoz, forró könnycseppjei a férfi dzsekijét áztatták.

Elena biztonságban érzete magát, de összezavarodva is. Kismilliónyi érzés kavargott benne.

      Mindig melletted leszek! Még akkor is, ha nem engem választasz! - nem akarta ezt a témát ismét felhozni, de tudta, hogy a lány nem döntött igazán, így reménykedett, hogy amikor szíve szerint dönt, akkor neki is lesz esélye!

      Félek! Félek, hogy elvesztem önmagam!

      Nem hagyom, hogy ez megtörténjen! És ne félj, rám mindig számíthatsz! – ölelte szorosabban át a lányt. – Most pedig ideje lenne, vért innod mielőtt kifutunk az időből!

Elena csak bólintott, és visszaindultak Mystic Fallsba, ahol immáron egyel több vámpír fog élni.

Folyt.