New! A sors kegyetlen fintora

A sors kegyetlen fintora

Léptek zaja, neoncső zúgása, pénzcsörgés, hangos, ám távoli beszélgetések. Most mindent olyan kristálytisztán hallani. Valaki a férfi mosdót keresi, valaki tárcsáz. Apró sóhajtások a közvetlen közelben. Az illető minden bizonnyal sírt.

Elena fulladozva ébredt fel „halotti” ágyáról, ami most egy hideg fémasztal volt, a kórház legtávolabbra eső szárnyában. A fájdalom elviselhetetlen volt számára, ahogy friss oxigénnel töltötte meg tüdejét. Szokatlan erőt érzet magában, ami nem csak lelkileg, de fizikailag is megmutatkozott. Fülét halk szuszogás ütötte meg, ami arra késztette, hogy körülnézzen. Nem messze tőle, Stefan térdepelt.

Amint a könnyektől áztatott zöld szempárba nézett, tudta, hogy valami rossz történt. Már a gondolat is fájt Elenának, amint arra gondolt, hogy ismét elveszített valakit. Valakit, aki oly sokat számított neki. Fejében egymás után villantak be a hozzá oly közel álló személyek arca. Bonnie, Caroline, Jeremy, Damon.  Damon! Szíve hatalmasat dobbant, amint elképzelte a gyönyörű azúrkék szemű vámpírt karóval a szívében. Lehetetlen, hogy ismét elveszítsen, valakit! Valakit, aki közel állt hozzá! Már nem sokan maradtak neki az életben és a gondolat, hogy e kör ismét megcsappant, szörnyű érzéseket ébresztett benne. A visszafojtott sírás mardosta Elenát. Az előtte álló vámpír némasága még nyugtalanabbá tette.

      Stefan?- hangja megremegett a félelemtől.

Stefan nem szólt egy szót sem, a lányhoz ment és kezébe vette a másik arcát.

      Történt valami igaz? Történt valami?! -  Elena egyre jobban kétségbeesett, a tudatlanság csak rontott a helyzeten. – Stefan mondd már mi történt?!

      Elena… – Stefan hangja megtelt sajnálattal, mely most már szemeiből is kiolvasható volt – Mire emlékszel?

Elena nem értette a másik kérdését. Mindenre számított, de erre nem. Azt hitte, Stefan azonnal a mély vízbe hajítja, és kerek perec közli vele a szomorú hírt. Sosem volt jellemző a vámpírra a tétovázás, a titkolózás, főleg ha róla, Elena Gilbertről, volt szó! És most mégis! Csak némán fúrta szemeit az övébe.

      Nem egészen értem – zavarta, hogy most biztosan értetlenek tűnik Stefan szemében, de nem értett semmit!

      Elena, mire emlékszel?

Elenánál kezdett felmenni az a bizonyos pumpa. Meg akarja őrjíteni?! Mert igen közel jár, hogy az idegeire menjen!

Elena látta a másik szemében, hogy továbbra sem fog megszólalni, így muszáj volt emlékeznie.

Fejében rohamosan járni kezdtek a fogaskerekek.

      Mattel éppen úton voltunk vissza Mystic Fallsba.

Az emlékfoszlányok sebesen söpörtek végig a barna hajú lány fejében.

      Fel akartalak hívni, de aztán Rebekha ott állt a hídon.

A szemében ülő könnycseppek utat engedve maguknak gördültek le, a felhevült arcáról.

      Matt elrántotta a kormányt és…

Elenát elöntötték a baleset képei.  Amikor magához tért, már ellepte a víz a kocsit. Matt eszméletlenül ült mellette. Megpróbált kitörni a kocsiból, de nem sikerült. Mattet sem tudta magához téríteni. A következő kép, ahogy Stefannal veszekszik a víz alatt, hogy Mattet mentse meg előbb.

Elena rémülettel a szemeiben fordult Stefan felé.

      Úristen, Matt!

Stefan arcán a gyötrelem tükröződött. Hiszen a lány, akit szeret nem is sejti, mi történt vele. Elena mindig is másokat helyezett előtérbe, nem törődve saját magával. Szívesebben lett volna más helyében.  De sajnos, neki jutott a rosszhír közlőjének a szerepe.

      Elena, Matt jól van. Az intenzíven kezelik.

A lány szívéről hatalmas kő esett le.

      De, aki nincs rendben az…… az Te vagy!

Elena márványszoborként állt a másik előtt, és próbálta feldolgozni az imént elhangzottakat. Nincsen rendben? Hiszen sose érezte magát ennél jobban!

      Amikor Jeremy behozott a kórházba, akkor nem csupán agyrázkódásod volt. Agyvérzésed!

A hasonmás döbbent arccal várta a lényeget.

      Amikor bevérzett az agyad, Meredith vámpírvért adott neked, mert annyira súlyos volt az állapotod!

Stefan szavai után csend telepedett a szobára.

Elena szemiből immáron patakokban potyogtak a könnycseppek. A tudat, hogy az átváltozás útjára lépett lassan felemésztette. Azzá válik, amivé sosem akart! Azzá, ami ellen szülei is harcoltak. Ami ellen még Ő maga is harcolt! Mindig is ember akart maradni. Akkor sem fordult meg a fejében, amikor megtalálta a szerelmet, Stefan mellett. Sosem vonzotta a halhatatlan élet, a vágy az öröklétre. Ember szeretett volna maradni. Ember! Aki érzi a felkelő nap sugarait a bőrén, a hideg hópelyheket, amik hatására kellemes borzongás fut végig az emberen, mindent! Mindent érezni akart és mindnet megélni! Az emberi élet velejárója volt az öregedés, de Ő szerette volna azt is megélni! Idős korábban a verandán szerettet volna ücsörögni és nézni a mellette tovafutó éveket. De e remények szertefoszlottak egy szempillantás alatt! Már nem lesz az, aki volt! Már nem lesz képes elpirulni, ha zavarba hozzák, nem gördül le egyetlen egy izzadságcsepp sem! Sosem fogja megtapasztalni az anyaság édes pillanatait! Nem fog változni… Örökre 18 éves marad... Élete megragadt e szakaszában. Az élete, ha nevezhető még annak, percek alatt semmivé lett. A rengeteg megélt élmény és a meg nem éltek, már csak emlékek lesznek!

Most nem akart mást, csak egyedül lenni. Nem volt szüksége senki sajnálatára!

      Egyedül akarok maradni! Kérlek, ne gyere utánam!

Stefan nem tiltakozott vagy állította meg. Tudta, hogy Elenának időre van szüksége, míg feldolgozza és megbarátkozik a vámpírlét gondolatával.

Könnyáztatott arccal kerülte ki Stefant és eredt futásnak. Messze akart lenni. Messze a kórháztól, messze mindenkitől.

Szaladt, ahogy csak tudott. Nem érdekelte a fáradtság. Nem érdekelte, hogy a légszomj kínozza. E érzések mind természetesek voltak. Lábai meg sem álltak, amíg el nem érte azt a bizonyos helyet. A helyet, ahol egyszer meg kellett volna halnia és ahol a végzete végül beteljesedett.

A Wickery-híd közelében senki sem volt. Az áttört korláton kívül semmi sem mutatta jelét, hogy nemrég egy baleset volt itt. A kitört korláthoz érve nézte a csendesen áramló folyót. Az áramlat végül győzedelmeskedett felette. Annak idején Stefan megmentette, de végül a sors kegyetlen fintoraként másodjára nem sikerült. Az Ő döntése volt, hogy Mattet mentse meg előbb, ezért nem is hibáztatta Stefant. Ő döntött. Ő! Senki más! És ha újra döntenie kéne, hogy Őt vagy Mattet mentse meg a vámpír, most is ugyanúgy döntene! Ha túlélte volna, és Matt nem, nem tudott volna azzal a gondolattal élni, hogy egy emberi élet szárad az Ő megmenekülésén!

A híd pereméhez közel állva tekintett a mélybe.

Ma elvették tőle a lehetőséget. Ma helyette, döntöttek, a tudta nélkül! Lehunyva szemeit elvesztett szeretteire gondolt. Vajon, hogy élnék meg a szülei, ha tudnák, hogy ami ellen küzdöttek most vele is megtörténik?

Háta mögött, halk suhanás jelezte, hogy már nincs egyedül.

      Elena …- az illető olyan kedvesen és puhán ejtette ki nevét, hogy a lány még jobban sírni kezdett, amint eszébe jutott a nemrégebben lefojtatott beszélgetésük.

Elena nem fordult meg, nem volt rá képes. Tudta, hogy ma összetörte a mögötte álló férfi szívét, és ha megfordul, csak jobban megsebezné.

      Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- hangját elnyelték a könnyek.

      Ismerlek Elena - Damon nem tudta mit csinál, de nem akarta magára hagyni a lányt. Fájt neki, hogy Elena nem őt választotta, de muszáj volt idejönnie. A szíve darabokban hevert, de a tudat, hogy Elena meghalt, felemésztette.  Belül örült, hogy végül mégis életben van, de fájt is neki, ami a lánnyal történt. Elvették tőle a választás jogát! Akarata ellenére döntöttek az életéről! Azzá vált, amivé nem akart!

      Emlékszel a halálodra?- Elenától őszintén jött a kérdés, és tudta, hogy Damon őszinte is lesz.

      Igen. A mai napig. Még a fájdalomra is.

Elena szemei már sajogtak a rengeteg sírástól, de egy percre sem apadt.

      Láttam! Láttam mindent!

Damon lassan közeledett a lány felé, nem akarta megijeszteni azzal, hogy egyszer csak mellette terem.

      Hátul ültem a kocsiban. A víz sebesen áramlott be az autóba. Apám még eszméleténél volt. Hátra nyúlt, megfogta a kezem, és azt mondta nem lesz semmi baj. Hittem neki!  - Elena most már Damonra pillantott. - De ez más volt! Apám helyett most Matt volt mellettem! Már nem volt magánál. Az oxigén vészesen fogyott, már alig kaptam levegőt. A biztonsági öv szorosan fogott.

Damon halott, és millió darabkára tört szíve sajgott, ahogy Elenát nézte és hallgatta.

A vámpír némán állt a lánytól nem messze. Hagyta, hogy a lány kiadja magából a tehetetlen dühöt, amit jogosan érzett.

      Ha nem lett volna ott, akkor nem történt volna meg a baleset. Most nem kéne választanom, és Matt sem lenne kórházban!

Damon nem értette a lány kirohanását és most látta idejét, hogy megszólaljon.

      Kiről beszélsz?

      Rebekháról.

      Klaus féle Rebekháról?

      Igen! Pontosan róla! Matt hozzád akart vinni, de aztán Rebekha megjelent az út közepén!

Elenát kirázta a hideg az emlék hatására.

      Hozzám?! De hát a telefonban mást mondtál! – Damon most már csak egy karnyújtásnyira volt a hasonmástól.

      Tudom mit mondtam! De más, amit Érzek, és más, amit Mondok!

Damonbe több ezernyi kérdés fogalmazódott meg, de nem volt itt az ideje, hogy feltegye őket. Elena szemmel láthatóan össze volt zavarodva, nem akarta még azzal is terhelni, hogy az érzéseikről kezdjenek el beszélgetni. Damonnek most az is elég volt, hogy a szeretett lány azt mondta neki, hogy más, amit érez, és más, amit mond! Ma este elengedte, és ő hülye volt, hogy nem vette észre a jeleket! Nem vette észre azt a tömörnyi fájdalmat Elena hangjában, amikor elengedte! Elena igen is érzett valamit iránta! Damon Salvatore iránt! Ezt legközelebb kell megbeszélniük, szemtől szembe!

      Elena, egy lehetőséget elvettek tőled, de a másikat neked kell meghoznod!

Damon azt akarta, hogy mindig a lány mellett lehessen még akkor is, ha nem őt választja/választotta. De nem kényszerítheti, erre nem! Stefanra mérges volt, amiért hagyta meghalni, dühös volt, amiért megint hagyta, hogy egyedül döntsön. Még Ő sem hagyta volna, ezt! De most nem állhat az útjába, még akkor is, ha Elena inkább a halált választja! Még akkor sem, ha a lány magával viszi a szívét! Elenával kapcsolatban sosem volt önző, de ebben nem dönthetett helyette! Ma elvették tőle az emberi életét. Ha erőszakkal változtatná át, egy életre megutálná Elena, és azt nem tudná elviselni!

A lány zavartan kapta fel fejét és fúrta tekintettét a másik azúrkék szemeibe.

Damonnek igaza volt! El kell döntenie, hogy befejezi-e az átváltozást és megbarátkozik a halhatatlansággal, vagy lemond mindenről és inkább a másik utat választja!

      De mielőtt döntenél, azért gondolj azokra is, akik szeretnek! És most elsősorban nem magamra gondolok, tudod, mit érzek! Gondolj Jeremyre! Gondolj arra, mi lenne, ha téged is elveszítene!

Elena még jobban összetört. Igaza volt Damonnek! Jeremynek csak ő maradt! Miatta haltak meg a szüleik, Jenna, Rick. Ha most meghalna, Jeremynek nem maradna senkije. Egy szerette sem. Mindig más érdekeit nézte, nem hagyhatja pont az öccse érdekeit szem elől.

      Igazad van! Az öcsémre is gondolnom kell! A döntésem az Ő életét is meghatározza! Tudod, hogy nem akarok vámpír lenni igaz?

Damon a zaklatott lányhoz lépett és szorosan átölelte.  Elena szorosan bújt a vámpírhoz, forró könnycseppjei a férfi dzsekijét áztatták.

Elena biztonságban érzete magát, de összezavarodva is. Kismilliónyi érzés kavargott benne.

      Mindig melletted leszek! Még akkor is, ha nem engem választasz! - nem akarta ezt a témát ismét felhozni, de tudta, hogy a lány nem döntött igazán, így reménykedett, hogy amikor szíve szerint dönt, akkor neki is lesz esélye!

      Félek! Félek, hogy elvesztem önmagam!

      Nem hagyom, hogy ez megtörténjen! És ne félj, rám mindig számíthatsz! – ölelte szorosabban át a lányt. – Most pedig ideje lenne, vért innod mielőtt kifutunk az időből!

Elena csak bólintott, és visszaindultak Mystic Fallsba, ahol immáron egyel több vámpír fog élni.

Folyt.